Londonban élsz és honvágyad van? Csak egy órát kell autóznod, hogy egy kicsit közelebb érezd magad Magyarországhoz! Ehhez nem kell mást tenned, mint meglátogatsz egy kisvárost, Marlowt.

Joggal merül fel a kérdés, hogy miért hoz ez közelebb az otthonodhoz. Mutatom.

Lenyűgöző a hasonlóság, ugye? Természetesen ez nem véletlen.

Gróf Széchenyi Istvánban véglegesült a gondolat, hogy Magyarországnak szüksége van egy állandó hídra, amely összeköti Budát és Pestet. Mivel már több hidat is elsodortak árvizek valami stabilabbra volt szükség. Ezekben az évtizedekben kezdtek el egyre több országban függőhidakat építeni, így egyértelmű volt, hogy ez lehet a megoldás. Persze nem volt könnyű dolga, mivel a híd építésével kapcsolatos viták idején zajlott az 1838-as pesti árvíz. Végül hosszú évek kemény szervezőmunkájának és Széchenyi kitartásának eredményeként sikerült mind politikai, mind gazdasági téren a szükséges dolgokat előkészíteni.

Már csupán egy megfelelő szakemberre volt szükség. Ezzel a fő gond az volt, hogy a magyar mérnököknek nem volt tapasztalatuk a nagyfolyami hidak tervezésében. Így indult el a gróf Londonba tanulmányútra, hogy megoldást találjon a műszaki kérdésekre. Ezen az úton látta meg a Hammersmith hidat, amely az első Temzén átívelő függőhíd volt. Ez a gyönyörű híd William Tierney Clark angol mérnök kreativitását és szakmai hozzáértését dicséri.

Bár az 1827-ben épített híd szerkezete a későbbi megnövekedett terhelést nem bírta, a régi szilárd alapokra építették Sir Joseph Bazalgette tervei alapján az új szerkezetet 60 évvel később, mely folyamatos modernizálásnak és tatarozásnak köszönhetően ma is áll és London éke.

Első látásra eldöntötte a gróf, hogy ez kell nekünk is. Mondhatni szerelem volt első látásra. Azért, hogy biztosra menjen megnézte Clark más munkáit is. Többek között az 1832-ben épült Marlow hidat, mely a Temze felett ível át Marlow és Bisham között. A Széchenyi Lánchíd tulajdonképpen ennek a hídnak a felnagyított mása. Akár azt is mondhatnánk, hogy a Lánchíd prototípusa. A marlow-i híd 72 méter hosszú, szemben a Lánchíddal, mely 375 méter.

1849-ben megnyitották a hidat, majd amikor Hammersmith hidat átépítették felmerült Budapesten is a híd átépítésének terve, de végül elodázták egészen 1914-ig. Majd sajnos a második világháborúnak áldozatául esett az összes többi híddal együtt. 1945. január 18-án esett el.

Szerencsére a háború végeztével az újjáépítés nem váratott magára sokáig. A tervezés egyik fő szempontja az volt, hogy Clark terveinek megfelelően a híd gyönyörű, harmonikus vonalai megmaradjanak. Végül 1949. november 20-án, az eredeti híd átadásának 100. évfordulóján adták át a ma is álló háromnyílású, kőpilléres, merevítőtartós függőhidat.

A marlow-i és a budapesti híd testvérségére és Clark kiváló munkájára egy-egy emléktáblával emlékeznek mindkét országban:

Tetszett, amit olvastál? Akkor kövess minket a Facebookon is!