Irányítás az életünk felett - ha kell, segítséggel, mentális szakemberrel. A terápia nem ciki! Olyan elakadások oldását jelenti, amelyekben kilátástalanul vergődik az ember. Válaszok kérdésekre, mint például miért van a titoknak erotizáló hatása? Miért hiszik sokan, hogy kizárólag csak a nő lehet meddő? Mi az a hedonista taposómalom? Szórakoztató olvasmány halálosan komoly dolgokról.
KönyvajánlóSzerző: Szigeti IldikóKiadó: 21. Század Kiadó
Pszichosztriptíz
Irányítás az életünk felett - nem mind ugyanezt akarjuk? Csak kinek sikerül önállóan elérni a fenti célt, kinek nem. Ilyenkor merül fel a segítő szerepe a megrekedt, elakadt sorsoknál, hogy az illető rátaláljon saját útjára - amihez viszont pőrére kell vetkeztetni a lelket. Ezért is a cím, Pszichosztiptíz, ami tökéletesen fedi a terapeuta-páciens viszonyt. A terápia nem ciki! - szögezi le Szigeti Ildikó a fenti művében. Bárki képes saját nyomorában dagonyázni, de segítséget kérni, ahhoz már szükségeltetik egy nagyobb adag bátorság.
Ehhez nem árt azt tudni, hogy a terapeuta titoktartásra kötelezett az ülések ideje alatt elhangzottakkal kapcsolatban. Szégyenérzés sem akadályozhatja a segítségkérést, nyugodtan elhiheti bárki, hogy a lélekkel, az ember mentális egészségével foglalkozó szakember látott és hallott már mindent és mindennek az ellenkezőjét is: a szeme sem fog rebbeni semmilyen vétek vagy bűn bevallásakor, amivel kapcsolatos az illető elakadása, jóllétének hiánya. Sosem fogja megmondani a tutit, "csak" kérdésekkel terelgeti páciensét a szerinte helyes, kívánatos irányba. Sosem ítélkezik! - ez nagyon fontos.
Senki sem bolond, senki sem extrém figura, bárki bármit is hisz a terápiás ülések páciensi oldaláról, bizony, teljesen átlagos emberek járnak mentális szakemberekhez, akik elértek arra a döntési pontra, hogy elég az élethazugságaikból, tiszta vizet kell önteni a pohárba: ideje meg megismerni legbelsőbb önmagukat, és ha tudnak, változtatni a helyzetükön, amiben nem érzik jól magukat. Szigeti Ildikó négy különböző eset mentén mutatja be a sokakat generálisan megérintő, de mégis egyénre szabott igazságokat.
- narcizmus-empatizmus kapcsolata
- hűtlenség-gén
- imposztor-szindróma
- szorongó ambivalens kötődés
- mintakövetés
- próbaválás
- poliamoria
- Kaddis-szindróma
- evolúciós pszichológia
- stb. - stb.
A szerzőnek eszébe sem jut olyasmikkel áltatni olvasóit, hogy nála a bölcsek köve, vagy hogy mindenkit meg tud váltani: vannak kevesen olyanok is, akiknél a terápia nem ér el változást, de több azoknak száma, akik irányítása alatt életre szóló lelki immunitást szereznek az ülések végére. A terapeuta lehetőségei korlátozottak a fenti cél eléréséhez, ugyanakkor sokszínű változók mentén képes operálni a páciens érdekében - legfőbb eszköze mégis az, amit nem tanítanak orvosi fakultásokon: az irónia és a humor. A végcél a páciens önazonos élete, amiben a mentális egészség kezet fog az illető egyéni szükségleteivel.
Szerintem olvassátok!
Fülszöveg
Mind ugyanazt akarják. A megcsalt, a hűtlen, a gyermekre vágyó, a szerető.
Legfőbb vágyuk, hogy megszerezzék az irányítást saját életük felett.
Van, akinek felnőttként, hirtelen csúszik ki a talaj a lába alól és van, akitől kisgyerekként vették el a kontrollt.
Ők azért jönnek el hozzám, hogy új fejezetet nyithassanak az életük forgatókönyvében, amelyben nem csupán statiszták, hanem főszereplők lehetnek.
Az embereket állítólag a szenvedésnyomás kergeti a terápiába. Én viszont úgy látom, szenvedni egyedül is remekül lehet.
Ám ahhoz hatalmas bátorság kell, hogy valaki belevágjon az önismereti munkába. A bátorság az, ami megkülönbözteti a magányosan, de rutinosan szenvedőt a változtatni akaró szenvedőtől. A bungee jumping kismiska ahhoz képest, amikor az ember belekezd ebbe.
A terápia nem ciki – ezeket a történeteket olvasva egyértelmű lesz, hogy érdemes néha segítséget kérni. De csak annak, aki nem akar tovább hazugságban élni.
|
Megjegyzés küldése