Letöltött tudatok, lefagyasztott testek, nem teljesült küldetés, emberölés, mesterséges intelligencia különutas megoldása, elnéptelenedett, romos Föld bolygó, aszteroida várható becsapódása, asztronauták, elítélt bűnözők és egy 2.5 méteres kék ember hologramja - hogyan oldják meg az életüket? Izgalmas, posztapokaliptikus mű, örömmel olvastam.
 |
| Robert J. Sawyer egy klingon kommunikátorral, háttérben a Letöltve című könyve idegen nyelven |
KÖNYVAJÁNLÓ
LETÖLTVE
Szerző: Robert J. Sawyer
Fordító: Szente Mihály
Kiadó: Metropolis Media
Egy csoport tudatát 2059-ben letöltik, testüket hibernálják, hogy pár száz évet mélyalvásban töltsenek, addig pedig odaérnek a Proxima Centauri nevű bolygóra, ahol megvethetik az emberiség első állomását, mint az új - remélhetőleg - lakható bolygó kolonistái. Amikor ~500 év múlva felébresztik őket, némileg kínos, hogy tapodtat sem haladtak a világűrben, még csak a Föld körüli pályára állított csillaghajóra, az U.N.N.S. Hokuleára, a bolygó által épített első csillaghajóra sem jutottak fel, nemhogy úti céljukat megközelítették volna. Ha lehet ennél is bonyolultabb a helyzet, a Föld romjaiban hever, minimális túlélő emberiséggel, éééééés (dobpergés!) a fölös számú létfenntartó kapszulák egy részét életellenes vagy egyéb erőszakos bűncselekményt elkövetett és azokért elítélt bűnözőkkel töltötték fel, akik némi műszaki malőr miatt úgyszintén az asztronautákkal együtt ébredtek fel. A helyzet adott, muszáj összedolgozniuk, külön nekik reszeltek. Mit tudnak tenni? Létezik-e élhető megoldás helyzetükre?
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy az egyik krióban egy ember arca összezúzva kerül elő nyitáskor, tehát az illető tudatához nem tudnak testet biztosítani. Ki ölte meg és miért? És egyáltalán, mi okozta a Föld elnéptelenedését? Napkitörés? Atomháború? Az emberek 2548-ban, a Kvantum Krionikai Intézetből kilépve kegyetlen látvánnyal szembesülnek: minden romokban hever, az épületmaradványokat eleven növényzet borítja be, a betonon vastag gyökerek törnek át, vannak rozsdás halmok, amik valaha autók lehettek, teljesen összeomlott, sokemeletes házak, többségének a teteje szakadt be és az összes ablak kitörve, ember rajtuk kívül sehol - hőseink szinte irigyelni kezdik a krióban agyonvert társukat. Végül belebotlanak egy mennonitába, akikről már 500 évvel ezelőtt is azt tartották, hogy ők az emberiség tartalékterve. Reményre nyújt okot továbbá egy tábortűzből kiemelkedő 2.5 méteres, kopasz, karcsú, kék színű ember hologramja, aki azzal a nyugtalanító kérdéssel köszön be hozzájuk, hogy mit szólnak a közelgő aszteroida becsapódáshoz, ami pár éven belül elpusztítja a Föld nevű bolygót, úgy, ahogy van?
Szóval, izgalmakban nincs hiány. Mozgatórugók, hátsó gondolatok, csoportdinamika, humor és folyamatos agyalás, mit, hogyan csináljanak egy elnéptelenedett világban, amit - ha nem is azonnal, de belátható időn belül - a teljes megsemmisülés fenyeget. Mindenki a maga vérmérséklete és szokásos megoldási modelljei mentén cselekszik, de az érvényesüléshez nem árt kilépni a komfortzónából, és szokatlan próbákat tenni a környéken és saját közegükben. Persze, ilyen helyzetben nem árt némi deux ex machina sem... ami a kék ember hologramjában nyilvánul meg.
Örömmel olvastam, helyenkénti váratlan fordulatai szájtásra késztettek, ahogy azt is megállapítottam belőle, hogy az ember alapvető természetéből nem tud kilépni, a civilizáció csak egy máz rajtunk. Aztán az MI-k különböző lépései - szinte már emberiek, önzők, saját érdekeiket (is) szem előtt tartók, nem árt vigyázni velük, jut konklúzióra a regény írója. Mindenesetre a robotok üde foltjai a műnek, drukkoltam nekik. A posztapokaliptikus regény az emberiség maradékának technológiai vívmányait és a társadalom átalakulásának lehetőségeit fejti le sorról sorra. A középpontban az emberi tudat letöltési lehetősége áll, valamint a tudat és a külön létező test filozófiai kérdéseivel foglalkozik, miközben a modern társadalom egy csapásra eltűnik a létező fogalmak sorából.
Szerintem olvassátok!
Fülszöveg
2059-ben két nagyon különböző csoport elméjét töltik fel egy kvantumszámítógépre a kanadai Ontarióban. Az egyik űrhajósokból áll, akik a Föld első csillagközi útjára készülnek, hogy új lakható bolygókat keressenek. A másikban elítélt gyilkosok vannak, akik egy virtuális valóság börtönében töltik büntetésüket. Mindkét csoport 500 évvel később ébred fel a hibernációból, amikor a tudatuk visszatöltődik testükbe, és az elnéptelenedett és romos Földön találják magukat. Hogyan fogják újrakezdeni az életüket? Az űrhajósoknak és a foglyoknak együtt kell működniük, ha meg akarják találni a módját annak, hogy közösen megmentsék az emberiség utolsó túlélőit a bolygón.
A Hugo- és Nebula-díjas író új, posztapokaliptikus regénye!
Robert J. Sawyer kanadai sci-fi író, aki jelentős díjak birtokában végzi regényírási tevékenységét (Hugó-, Nebula-, John W. Cambell Emlékdíj - eddig összesen 8 olyan szerző létezik, aki mind a három rangos díjat elnyerte). Érdekli a tudatkutatás, amihez kapcsolódva számos előadást tart a kérdéskörben, illetve egyes művei érintik így vagy úgy a témát.
Köszönöm a lehetőséget a Metropolis Media Kiadónak!
A kötetet kedvezményes áron megrendelhetitek a kiadó honlapjáról a borítóképre kattintva.
A képek a kiadó és a szerző oldalairól származnak.
Termékadatok
Cím: Letöltve
Szerző: Robert J. Sawyer
Kiadó: Metropolis Media
Oldalak száma: 240
Megjelenés: 2024. április 17.
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789635511778
Méret: 210 mm x 130 mm x 15 mm
Ami még érdekelhet
Megjegyzés küldése