A legendás román tornász története: Nadia Comăneci és a Securitate

 Könyvajánló - Stejăler Olaru:  Nadia Comăneci és a Securitate

Az egész világot bejárta a hír, amikor a sporttörténelmet írt tornásznő, Nadia Comăneci 1989 novemberében a zöldhatáron át megszökött Romániából. Felfedezése, elképesztő karrierje nem csak az edzőként befutó Károlyi házaspárral fonódott össze, vagy az Ónfalván (Onești) szinte a semmiből megszülető versenytornával, de a kommunista terror eszközének számító Securitatéval is. Dédelgetett sztár volt ő, vagy aranykalitkába zárt, szabadságától megfosztott nemzeti kincs? Veszélyben forgott az élete a szökés után? A titkos iratokat, jelentéseket átnéző Stejărel Olaru alaposan dokumentált könyve izgalmas látleletet ad egy korszakról, a hol derékbatörő, hol határokat nem ismerő álmokról.

Így az olimpia idején időszerű ez a könyv, amelynek a segítségével részletes betekintést kapunk az átkos idején a román tornasport (és úgy egyáltalán a sport) fejlődésébe, és azt, hogy ez a világ egy kissé kinyílt, a román Nadia Comăneci sikerei tették lehetővé. Természetesen a szovjet rendszer azonnal rá is telepedett.

Az ötszörös olimpiai bajnok tornász 1976-ban történelmet írt: 10 pontot ért el a montréali olimpián, ami addig példátlan volt. A technológiai feltételek sem voltak adottak hozzá, hiszen a kijelzőn is csak 9-ig fértek el a számok, ám az apró termetű, épp csak 14 éves lány a felemás korláton végrehajtott rövidke gyakorlatával azonnal beírta magát a sporttörténelembe. Innentől kezdve nem volt megállás, a következő napokban Nadia még hat tökéletes gyakorlatot hajtott vége a montréali olimpián, hármat gerendán és hármat korláton. A berobbanása után a tornászvilág sztárja lett, és a következő években is sorra ért el sikereket, az olimpiai aranyak mellett két világbajnoki, kilenc Európa-bajnoki és két világkupa arany is a neve mellett díszeleg. A tornász 1984-ben vonult vissza a profi sporttól, de neve és eredményei a mai napig magukért beszélnek. A fiatal lány hamar nem csak Románia, de az egész szovjet rendszer ikonjává és példaképévé vált, ám ez hatalmas áldozatokkal járt - ezt a történetet, a sötétséget, a bántalmazást és elnyomást a csillogás mögött csak sokkal később ismerte meg a világ. 

Sajnos a mai napig is előfordul, hogy egy-egy sportsikerre, csillagra rátelepszik a a hatalom, és az egyéni sikereit az egész rendszer legitimizálására és fényezésére használják. Megfigyelhetjük ezt ma is különféle keleti, nem éppen demokratikusan működő országok esetén is, és nem is volt olyan rég, amikor egy sportoló az olimpiát próbálta felhasználni arra, hogy megszökjön elnyomó és bántalmazó hazájából. 

Nadia is sikeresen megszökött Ceaușescu Romániájából, szökése pillanatában pedig máris a rendszer árulójává vált. Talán az volt az ő és a családja szerencséje, hogy már közel volt Ceaușescu rendszerének összeomlása, amikor a még mindig fiatal Nadia Magyarországon keresztül megérkezett a bécsi amerikai nagykövetségre, hogy menedéket kérjen. 

A szerző alaposan és részletesen tárja fel a fiatal tornászlány történetét, amely összefonódott Ceaușescu rendszerével, a magyar edzője, Károlyi Béla bántalmazó túlkapásairól éppúgy értesülünk, mint arról, hogy ugyanezt az edzőt a Securitate nem tudta behálózni. Az edző és társai rendszeresen ordítoztak a fiatal tornászokkal, megalázták, és fizikailag is bántalmazták őket, sőt veszélyeztették az egészségüket. Sosem tartották be az orvosi utasításokat, és a kemény bánásmódban és büntetésben hittek, éheztették a tornászokat és folyton ellenőrizték a súlyukat, aminek következtében többen bulimiásak is lettek. Előfordult, hogy ficammal vagy súlyos tüdőgyulladással is edzésre kényszerítették őket. Ez a bánásmód az első olimpiai sikerei után, 15 éves korában majdnem oda vezetett, hogy Nadia felhagyjon a sporttal, mert normális életet akart élni. 

Sajnos ez Károlyi keze alatt és Ceaușescu Romániájában lehetetlen volt: miután Bukarestbe költöztek, a fiatal lány sehová nem mehetett engedély, indoklás és kíséret nélkül. Sőt, végül azt is megtiltották, hogy nyugati országokba utazzon, a Los Angeles-i olimpiára végül hosszas egyeztetések és kb százfős Securitate díszkíséret mellett utazhatott el. Ennek fényében külön érdekes, hogy 1989-ben hogy sikerült megszöknie, ráadásul úgy, hogy szökéséről az országa is csak később értesült, amikor már nyilvános hír lett belőle nyugaton. 

A szerző, Stejăler Olaru könyve meglepően érdekes és magával ragadó, de megmarad a tények talaján. Alaposan bemutatja Nadia életét és körülményeit a sanyarú edzésektől a teljesen rátelepedő propagandáig, és mégis lüktet belőle az az erő az évtizedes elnyomás és bántalmazás alatt, ami miatt végül mégis képes rá, hogy megszökjön. Sokan nem képesek erre ilyen szorult, pszichikailag is elnyomott és függővé tett helyzetben, de Nadia erős volt és kitartó. Nem csak sikerei, de a kitartása és élete is például szolgálhat.

Köszönöm a lehetőséget a Corvina Kiadónak! A kötet a borítóra katitntva elérhető kedvezményes áron.