Nünberg, 1945-1949 - itt és ekkor játszódik Uwe Neumahr dokumentumregénye, Az írók kastélya. A mű a nünbergi per sajtósairól szól, akik végig követték a nagy hírverést kapott jogi herce-hurcát a náci háborús bűnösök ellen. Hol és hogyan dolgozták fel tárgyalás közben a rettenetes tettek okozta mentális terhet, mit csináltak szabadidejükben? 

KÖNYVAJÁNLÓ

Szerző: Uwe Neumahr

Fordító: Kurdi Imre

Kiadó: Corvina Kiadó

AZ ÍRÓK KASTÉLYA

A náci rezsim 23 főbűnöse emberiség ellen elkövetett cselekményekért Nünbergben állt bíróság elé, és ahogy az a történelemben szokott lenni, a világ minden részéről összegyűltek a mindenkori sajtó képviselői, hogy nemzetüket tudósítsák a városban lezajló történtekről. A megfigyelők egy része a modern nemzetközi jog megszületésének tekinti a nünbergi per jogi fogásait, de ennél is érdekesebb azt megfigyelni, hogyan dolgozták fel ezek az újságírók a per során kiömlő rémtettek mentális következményeit. A többszáz embert a Faber-Castell írószergyártó elkobzott kastélyába kvártélyozták be, innen indultak, ide tértek vissza a tudósítók, miközben ettek, ittak, alkottak, beszélgettek, finomították cikkeiket és.. hát igen, mulatoztak, italba fojtották frusztrációikat.

Olyan nevek alkottak és tartózkodtak ebben a kastélyban, mint Erika Mann, Erik Kästner, John Dos Passos, Ilja Ehrenburg, de Willy Brandt, Marcus Wolf is, hogy csak pár, ismertebb nevet soroljak fel a zsúfolásig megtöltött kastély lakóiról, akik 1949-ig, a per lezárásáig élvezhették - vagy éppen nem élvezhették a vendégszállás kényelmét, mert a zsúfoltság óriási volt, ami folyamatos feszültségek forrását jelentette, a kemény konkurenciaharcról nem is beszélve. A hely nemcsak szálláshely volt, hanem komoly kreatív művészklubféle is, hiszen a várakozás éveiben a tudósításon túl számos jelentős regény vagy képzőművészeti alkotás is jegyzetten itt történt meg.

Persze, a sajtótábor (ez volt a Faber-kastély közkeletű neve) nemcsak szabad alkotások és beszélgetések helye volt, a diktatúrák komolyan fogták odaakkreditált tudósítóikat, a szovjet újságíróknak például nagyon oda kellett figyelniük, kinek társaságában tartózkodnak és miről beszélnek: egy rossz helyen kiejtett szó akár azonnali visszarendelést is jelenthetett, ami véget vetett az illető karrierjének, sőt, családtagjain is megtorolták az illető meggondolatlanságát.

A sajtótábor kényszerű kulturális együttélést jelentett a soknemzetiségű emberek között, egyfajta tesztként, kísérletként is lehet rá tekinteni. Sok nőt is akkreditáltak a per során elhangzottak tudósítására, ami abban a korban még nagy szó volt. A nők figyelme nemcsak a politikára és a per lefolyására volt kihegyezve, hamar felvetésre került általuk, hogy vajon miért csak férfiak ügye a náci főbűnösök tárgyalása (sem a vádlottak, sem a bírák között nem voltak nők). Ezentúl a krónikások nemcsak a perről, hanem kortörténeti és társadalompolitikai témákról, egyéni sorsokról is tudósítottak, sőt, néha pletykákról, szóbeszédekről is hírt adtak.

A sajtótábor részletes ismertetése után egyéni sorsok kerülnek górcső alá, például Dos Passos melankóliája, Erich Kästner megszegett ígérete, Göring kihallgatása, Willy Brandt és Markus Wolf meg a katyni tömeggyilkosság, Hemingway és Dachau, és még több más érdekes sztori abból az időszakból. A megértést és könnyű visszakeresést alapos Jegyzetek, Irodalomjegyzék, valamint Név- és tárgymutató segíti.

Szerintem olvassátok! Link behúzva, 08-29

Fülszöveg

John Dos Passos és Erika Mann, Erich Kästner és Martha Gellhorn, Willy Brandt és Markus Wolf: azért jöttek, hogy tudósítsanak - a háború és a holokauszt rémtetteiről, amiket a bíróság ott tárgyalt. A Faber-Castell-kastélyban laktak és írtak, vitatkoztak és táncoltak, ittak és keseregtek. Uwe Neumahr az ő történetüket meséli el izgalmas és megindító könyvében.

Uwe Neumahr (1972) doktorált romanista és germanista, aki irodalmi ügynökként és szabadfoglalkozású íróként dolgozik.