Amikor a világ kifordul a sarkából

 Könyvajánló - Philipp Blom: Amikor a világ kifordul a sarkából

Mindössze ​2 Celsius-fok – ennyivel csökkent átlagosan 1570 és 1685 között a hőmérséklet, de ez elég volt ahhoz, hogy felforgassa az óceánok áramlásait, megzavarja az éghajlati körforgásokat, világszerte extrém időjárási eseményeket okozva. A telek hosszúak és hidegek lettek, a nyarak rövidek és hűvösek, a folyók és csatornák jeges színpaddá alakultak kirakodóvásárokkal és bordélyházakkal, a madarak repülés közben megfagyva potyogtak le az égből, IV. Henrik francia király pedig egy szép reggel megfagyott szakállal ébredt… Európa jeges birodalommá vált.

A kis jégkorszak következtében a gabona megfogyatkozott, a gazdaság és a társadalom mély válságba került. Az emberek az oktatás, a tudomány és a technológia segítségével próbáltak megszabadulni a természettől való függésükből – radikálisan átszabva Európa addigi társadalmi, kulturális és politikai szövetét. Egészen máig hatóan.

A nemzetközileg elismert történész, Philipp Blom a hosszú 17. század éghajlati változásainak hatásait vizsgálva csodálatos történelmi panorámát tár fel előttünk, miközben az újabb éghajlati katasztrófával fenyegető jelen kihívásaival is szembesít.

Érdekes és rendkívül aktuális történet, amelyről hagyományosan a történelemórákon nem tanulunk, pedig elég hasznos lenne. Az 1570-es és 1680-as évek közötti bő egy évszázadban Európa éghajlata drasztikusan megváltozott: az átlaghőmérséklete akár 1-2 °C-kal is csökkent (a globális átlaghőmérséklet csökkenése nem nagyon érte el az 1 °C-ot). Bár ez nem tűnik soknak, ahogy a mai növekedés sem, mégis rendkívül drasztikus változásokat idéz elő a természetben, főleg a tengeráramlatok esetén, a tengeráramlatok pedig nagy hatással vannak a földrészek, de különösen Európa éghajlatára, a csapadékra, a téli hőmérsékletre és a nyári termésre egyaránt. 

Bár a klímakutatók és történészek körében a mai napig zajlik a vita arról, hogy a kis jégkorszak pontosan mikor volt, sokan az 1200-as évektől az 1800-as évekig számítják, mások ennél jóval rövidebb időtartamot adnak meg. Az biztos, hogy erőteljesebb vulkáni tevékenység következtében a levegőbe kerülő nagy mennyiségű hamu miatt következett be, amely eltakarta a napot. 1257-ben volt egy erős vulkánkitörés, az indonézia Lombok szigetén lévő Szalamasz tűzhányó gyakorlatilag teljesen felrobbant és megsemmisült. Mivel ilyen erősségű vulkánkitörés a következő évszázadokban nem történt, valószínűleg ez okozta a középkori meleg éghajlat drasztikus változását a későbbi évszázadokban. (Ennek a meleg éghajlatnak volt köszönhető, hogy a vikingek jelentős telepeket alapítottak Grönlandon, ami akkor sokkal élhetőbb földrészt volt, és a Grönland elnevezés sem volt hazugság. Ezek a telepek a kis jégkorszak során jórészt elpusztultak.)

A szerző a kis jégkorszak 1570-1680 közé eső bő száz évét vizsgálja. Ez a kis jégkorszak pedig Philipp Blom szerint nem csak kisebb katasztrófát okozott Európában, hanem mély társadalmi változásokat is elindított. Többek között köze lehet a vallásszakadásokhoz és a reformációhoz éppúgy, mint a később kibontakozó forradalmakhoz és az alapvető emberi jogok kialakulásához. 

A 17. század paradox, kettős öröksége – a középosztály önérdeke és önképe közötti ellentmondás, ami bizonyos értelemben mindig is képmutatáshoz vezet – ma is töretlen. Univerzális emberi jogokról beszélünk, de a gazdasági növekedésünk még erőteljesebben az emberek és a természeti erőforrások kizsákmányolására alapul, mint a kis jégkorszak korabeli Európában.

De ha az ellentmondás ugyanaz is, a kontextus már teljesen más. A klímaváltozást a 17. században még nem globális eseményként értelmezték, de még ha így is lett volna, Európa társadalmai akkor sem reagáltak volna effektívebben, hiszen a tudományos módszer még nem volt általánosan elismert, a hatalmi viszonyok túlságosan lokálisak, a berögzült politikai befolyások pedig túl erősek voltak ahhoz, hogy cselekedjenek.

Ma már tudjuk, hogy az előttünk álló klímaváltozás eredete az ipari fejlődésben keresendő, és értjük, hogy az egyelőre még nem felbecsülhető következményeit legalábbis enyhíthetnénk, ha gyorsan és határozottan reagálnánk. Mi vagyunk az emberi történelem első olyan generációja, amelynek viszonylag tiszta koncepciója van arról, hogy mit hagy maga után örökségül.

A tudományosan kidolgozott szcenáriók természetesen csak modellek, amelyek leegyszerűsített előfeltételeken és matematikai megközelítéseken alapulnak, de a 17. századi emberektől eltérően mi értjük a rájuk gyakorolt hatásaink fontos mechanizmusait. Egy olyan klímaegyezmény, mint a 2016-os párizsi, ami eleve csak öt év elteltével lép hatályba, és utána kétségtelenül megszegik, manipulálják, kivételekkel felhígítják, nem válasz a válságra, hanem annak a jele, hogy milyen gyenge az akarat a szükséges radikális változtatások végrehajtására egészen addig, amíg egy kicsi játéktér is marad.

Megmondom őszintén, egy picit másra számítottam, egy kicsit több valós természettudományos háttérre, és egy kicsit kevesebb látszólag a tárggyal összefüggéstelen filozofálásra. Mert igen, egy-egy nagyobb volumenű, főleg ilyen hosszan kitartó természeti eseménynek van társadalmi hatása is, és tényleg lehet, hogy mindezekhez volt köze is, mégis sokszor úgy éreztem, hogy ez nem tartozik a tárgyhoz, ez vallásfilozófia vagy épp a felvilágosodás/reneszánsz kezdete. Philipp Blom egy nagyobb, átfogóbb képet akart adni, de sokszor elveszett a részletekben és a filozófiai kérdések taglalása itt-ott túl hosszúra nyúlt. Mindezzel együtt érdekes belegondolni, hogy vajon egy ilyen természeti eseménynek milyen (utó)hatásai lehettek az emberi civilizáció fejlődésére és milyen társadalmi és gondolkodásbeli változásokat indíthatott el. Nyilván nem egyedül ez az esemény, de talán az elindító tényezők között volt. Mindazonáltal a kötet epilógusa a legérdekesebb talán, ahol a mai korra vetíti egy kisebb klímaváltozás következményeit.

Köszönöm a lehetőséget az Európa Könyvkiadónak! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.