Egy farkas diadalútja

 Könyvajánló - Rick McIntyre: Egy farkas diadalútja

A ​Yellowstone Nemzeti Park az 1920-as évekig a vadon élő farkasok menedéke volt, amíg a park vadőrei ki nem pusztították őket, így az Egyesült Államokban élő farkasok felkerültek a veszélyeztetett állatfajok listájára. Rick McIntyre biológus lankadatlan figyelemmel kísérte az 1994 és 1996 között betelepített állatok sorsát, köztük a szívének legkedvesebb kölyök, a jelentéktelen külsejű, gyenge, de bátor és hűséges 8-asét, aki vérre menő küzdelmek árán végül falkájának vezére lett. Ő és fogadott fia, a 21-es a hősei ennek a rendkívüli történetnek.

„Valószínűleg a medve vadászta le a borjút a fák között. Az első fekete nyilván elcsente tőle a prédát, miközben a másik kettő elvonta a figyelmét. A grizzly most viszont már ott volt a kis szürke nyomában – szinte láttam magam előtt, ahogy a mancsával egyszerűen lecsapja, aztán széttépi a kölyköt. Ideges lettem, hiszen ismertem a 8-as történetét, tudtam, hogy még a testvérei is könnyűszerrel legyőzik bármikor – úgyhogy egészen megdöbbentett, aminek ezután a szemtanúja voltam.

A 8-as megállt, megfordult, és lecövekelt szemtől szemben a grizzlyvel. A medve ettől ugyancsak meglepődött, hirtelen ő is megtorpant. Ott álltak szemben egymással néhány lépésnyire – mintha csak Dávidot és Góliátot néztem volna. Úgy tűnt, a medve tétovázik. A farkas dacosan rászegezte a tekintetét.”

Szinte mindenki ismeri a Yellowstone farkasainak történetét és azt, hogy milyen hatással voltak a helyi állat- és növényvilágra, sőt, még a folyók folyására is. Ám most egy nyugalmazott vadőr, erdész, Rick McIntyre meséli el a nemzeti park farkasfalkájának, azon belül is 8-asnak a történetét, aki éveken át megfigyelte a parkbéli farkasok életét és állatvilágra való hatását.

Egy 1856-os naplóbejegyzésében a környéken őshonos farkasok és egyéb állatok kiirtása miatt kesereg. Úgy érzi, hogy egy kiherélt, elpuhult országban él. Hiányolja az erdő vadvilágának hangjait, elsiratja a megcsonkított természetet. Mint írja: „olyan, mintha egy koncertet hallgatnék, ahol számos hangszer néma marad.” A farkasok vonyítása hiányzott a legfeltűnőbben. 1994-ben a Yellowstone ugyanolyan volt, mint Thoreau szülőföldje, Massachusetts. Természetellenes csend uralta a parkot, csend, amelyet nem tört meg a farkasok hangja. Nem sokkal később azonban visszatértek, és üvöltésük belehasított a csendbe.

A park vadőrei 1926-ban kilőtték az utolsó farkasokat is, és ezzel nagy hibát követtek el. A Yellowstone jávorszarvas-populációja felduzzadt, mivel medvéből sosem volt nagyon sok a területen, és az jóval kevesebbet is vadászik. Ennek következtében a Snake és a Yellowstone folyók mentén növő fiatal nyírfákat teljesen lelegelték, hatalmas tisztásokat hozva létre, eltűntek a rágcsálók, akiknek védelmet nyújtottak a fiatal fák és vizet és élelmet találtak a folyók mentén, így eltűntek a ragadozó madarak is, mert nem találtak zsákmányt. A fák gyökerei többé nem tartották a talajt, így a folyók egyre többet és többet erodáltak a talajból. A kilencvenes évekre felismerték, hogy mekkora probléma a farkasok eltűnése, és végül 1994-ben elkezdték visszatelepíteni a farkasokat a parkba.

Rick McIntyre 20 éven át megfigyelte és lejegyezte a farkasok életét, viselkedését, a falkában betöltött szerepüket, az egész ökoszisztémában elfoglalt helyüket és hatásaikat, így talán ma ő ismeri leginkább a vadonélő farkasok viselkedését. Bár a farkasok veszélyes állatok, mindig is azok voltak, mégis nem véletlen, hogy ők a mai legjobb barátaink ősei. Ugyanez a játékosság, ugyanakkor tudatosság megfigyelhető a falkák életében is, ami kései leszármazottaikat is jellemzi.

Eszembe jutott az a sztori, amivel akkor találkoztam, amikor az A Society of Wolves című könyvemhez végeztem kutatómunkát. Az oregoni Portlandben, a Washington Park Állatkertben egy biológus megbízott egy tizenhárom éves önkéntest, hogy figyelje meg az állatkert farkasait. Megmutatta neki a frakascsalád tagjait, és elmagyarázta, hogy az alfa-hím a falkavezér – akkoriban ez volt a közhiedelem.
A biológus átnézte az önkéntes lány jegyzeteit, és látta, hogy elkövetett egy visszatérő bakit: az alfa-hím helyett az alfa-nőstényt jelölte meg a falka domináns példányaként. Ez durva hibának számított, és nem hagyta nyugodni, úgyhogy elment megnézni a farkasokat, mielőtt kérdőre vonta a lányt. Vizsgálta a falka interakcióit, és lassan rá kellett döbbennie, hogy az ő és a többi farkasbiológus feltételezése volt téves. Ez a fiatal lány prekoncepciók nélkül figyelte a farkasokat, ellentétben a sok tudóssal – akik mellesleg kivétel nélkül férfiak voltak.

8-as, a kötet egyik főszereplője és Rick személyes kis kedvence volt a legkisebb, legnyeszlettebb kis kölyök, aki mégis a falka egyik legismertebb vezérévé nőtte ki magát. Nagyon jól bemutatja az életmódjukat, a hierarchiai változásaikat, a vadászataikat, sőt, az egyes állatok eltérő személyisége is megjelenik a lapokon. Aki évtizedeken át figyeli ezeket az állatokat, már a legkisebb rezdülésekből tudja, hogy ki hogyan reagál majd.

[…] a 21-es élő legenda lett. Néhány műsor azt sugallta, hogy ő volt a legnagyszerűbb farkas a történelemben. Én ezt nem is vitatnám, de a 21-es bízvást visszautasítaná ezt a megtisztelő címet. Ő ismert egy farkast, aki nála is nagyobb volt. Az egyetlen hím, akinek hajlandó volt behódolni. A farkas, aki örökbe fogadta és felnevelte. A 21-es számára a 8-as volt a világ legcsodálatosabb farkasa.

 

Magával ragadó és tanulságos könyv ez, ami megmutatja, milyen csodálatos is a természet, ha végre egyszer békénhagyjuk, és nem szólunk bele. Hogy mekkora károkat vagyunk képesek okozni puszán jószándékból - hát még ha rosszból. Felemelő volt ennyire testközelből megismerni a Yellowstone farkasainak az életét, Rick McIntyre-nél jobb vezető pedig nem is kell hozzá. 

Köszönöm a lehetőséget a Corvina Kiadónak! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.