Kozmikus időutazás haladóknak

Csillagászat- és kozmológiatörténeti kalandozásra, „kozmikus időutazásra” hívja olvasóját kötetünk, az univerzumot feltérképező tudomány történetébe kínálva betekintést. Fő témája a kozmológiai távolságmérések története, vagyis az a kérdés, hogy régen – leginkább a távcső előtti korszakokban – hogyan próbálták megállapítani az égitestek távolságait, és ezen keresztül a kozmosz szerkezetét és méreteit. Szó esik azonban más, részben kapcsolódó területekről is: a bolygók együttállásainak és fedéseinek történeti szerepéről, arról, hogy mit gondoltak a csillagászati elméletek és a valóság viszonyáról az ókorban és a kora újkorban, a napközéppontú kozmológia korai fogadtatásáról és továbbfejlesztéséről, valamint néhány alapvető tudományos és természetfilozófiai fogalom történeti változásairól. A könyvet elsősorban azoknak ajánljuk, akik komolyabban érdeklődnek a természettudományok, valamint azok filozófiai hátterének története iránt.

Ez a könyv visszarepített a múltba. Nem csak azért, mert elsősorban a csillagászat, a kozmológia és a kapcsolódó tudományágak történetéről, fejlődéséről, a múlt emberének vélt vagy valós gondolatairól szól, hanem mert sok szempontból rendkívül emlékeztetett középiskolai éveim egyik legkedvencebb olvasmányára: Timothy Ferristől A világmindenség - Mai kozmológiai elméletek c. könyvre. Ez, ahogy az alcím is mutatja, az akkori legfrissebb kozmológiai elméletekről, világmindenségről, relativitásról, időről, kvantumfizikáról és egyebekről szól - nem tudom, az eredeti mikor íródhatott, lehet, hogy a 90-es években, sőt, még az első magyar kiadást sem találtam meg, csak a 2011-es verziót, de annál 100%, hogy korábban is megjelent magyarul, valamikor 2006 körül már léteznie kellett, mert azóta biztosan a birtokomban van. Nem egy könnyű olvasmány, sőt. Nem is állítom, hogy minden részét értettem. De elképesztően jó élmény volt, emlékszem, kb 16 éves lehettem, amikor a kezembe akadt, elképesztően lassan haladtam vele, de annyira magával ragadott, hogy a fizikaórára kért hetekkel később esedékes kiselőadást és beadandó dolgozatot többek között ennek a segítségével írtam meg és készítettem elő. Egyik kedves barátnőmmel minden nap vagy bentmaradtunk a suliban, hogy a netről szerezzünk még infókat és wordben megírjuk a dolgozatunkat (ő is valami hasonló témát talált), vagy átsétáltunk a közeli könyvtárba ugyanezért :)

Ezeket a szép emlékeket hozta elő ez a könyv, mert ahogyan az az akkori modern kozmológiai elméletekről szól, ez mintha az előzménye lenne: ezek kialakulásáról, sőt, alakulásáról és történetéről. Sok történet ismert volt már számomra korábbról, de rengeteg újdonsággal is találkoztam. Anaximandrosz neve - Carlo Rovellinek hála - már korántsem volt ismeretlen, ő alkotta meg valószínűleg a világ első kozmológiai modelljét, és megpróbálta meghatározni a Föld és a Hold méretét, Naptól való távolságát, és azt a bonyolult rendszert, ami alapján a csillagok mozognak az égen. Sajnos azonban az nem maradt fent, hogy az általa leírt számokra mi alapján jutott, hogyan következtetett vagy számolt. Számos ókori filozófus és tudós elméletét és számításait vesszük sorra, de az kevésbé ismert tény, hogy ezek a - főleg perzsák miatt - fennmaradt elméletek és számítások mennyiben járultak hozzá Kopernikusz elméletéhez és az azt övező vitához, vagy éppen Kepler munkásságához.

A kötet tele van gyakorlati számításokkal is, amikor bemutatja az elmélet működését és azt, hogyan lehet valamiből valamit kiszámítani, de persze nem ezek a legérdekesebb részei, sokkal inkább azok a fejezetek, amelyek a kozmológiai gondolkodás és felfedezések egymásra hatását és előrehaladását fejtegetik, illetve a kapcsolódó egyéb tudományágak vegyes fejlődési útjait és úttörő elméleteit veszi számba. 

A könyv telis tele van lábjegyzetekkel, ami sokak számára taszító lehet, én azonban nagyon szeretem a lábjegyzeteket - sokkal inkább, mint a könyvek végén található függelékeket és egyebeket, amikor lábjegyzetben csak hivatkoznak ezekre. A lábjegyzeteket mindig elolvasom, mert érdekes és fontos adalékok, forrásmegjelölések vagy egyebek lehetnek, de egy kötet végén lévő függelékhez egy idő után már nem lapozok hátra, megakasztja az olvasást, keresgélni kell mind a hivatkozott szövegrészt, mint a főszöveget aztán, hogy hol is jártam. 

Bár nem olvastam Kutrovátz Gábor előző könyvét, A világ bizonyos szimmetriája címűt, ezután a látóterembe - és a kívánságlistámra - került az is, elvégre ennek a kötetnek valamiféle előzményének számít. 

Kutrovátz Gábor 1973-ban született Kaposváron, a tudománytörténet és  tudományfilozófia a szakterülete, a BME Filozófia és Tudománytörténeti Tanszék docense.

Köszönöm a lehetőséget a Typotex Kiadónak! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.

Ami még érdekelhet