Minden szétesik

 Könyvajánló - Laura Sibson: Minden szétesik

Történet ​egy fiatal lányról, aki szerint a szabályok azért vannak, hogy legyen mit megszegni. Rátalál saját hangjának erejére, és nem fog csendben maradni.

A hétvégék a barátokkal való bulizásról szólnak, miközben persze valahogy túl kell élni a középiskolai agyzsibbasztást is. Az érettségiig való visszaszámlálás elkezdődött, és Skye azt

tűzte ki célul, hogy egy művészeti főiskolára megy továbbtanulni, ahonnan majd vissza sem néz. Az „először a buli, aztán kérdezz” elven alapuló életstílusa azonban szétesni látszik, amikor édesanyja ismét összejön korábbi szerelmével – azzal a férfival, aki megsértette Skye határait, pedig inkább védelmeznie kellett volna őt. Akkor még túl fiatal volt, hogy megértse, mi történt, most azonban nem tudja eldönteni, hogy a lehető legmesszebb meneküljön a férfitól, vagy inkább adja fel az álmait, hogy a kishúgát védelmezhesse. Az egyetlen gond csak az, hogy senki nem tudja, mi történt Skye-jal. Hogyan lesz képes felfedni az eddig rejtegetett titkát? Legjobb barátnőjének, valamint az egyedüli fiúnak a segítségével, akiben Skye képes megbízni, talán bátorságot nyer, hogy alkotással mesélje el a történetét, miután a szavakból már kifogyott. A múltjának rejtegetésével töltött évek után talán végre megtalálhatja önmagában a legjobb szövetségest.

Magával ragadó és egyben felkavaró és dühítő történet egy fiatal lányról, aki az érettségi előtt áll, és az álma, hogy művészeti főiskolán tanuljon tovább. Ám minden szétesik, amikor édesanyja ismét összejön azzal a férfival, aki anno zaklatta őt - bár erről senki sem tud. Skye pedig élete talán legfontosabb döntése előtt áll: törődjön magával és az álmaival, vagy maradjon, és mindenáron próbálja megvédeni a kishúgát ettől a férfitől? Szerencsére nincs teljesen egyedül: a legjobb barátnője és egy fiú, akiben megbízik, talán át tudják segíteni ezen az időszakon, hogy mindenki számára a legjobb döntést hozza. 

A történet alapjaiban egy kicsit a Csak lélegezz! trilógiára emlékeztettek, csak ott nem gyerekkori szexuális visszaélés, hanem bántalmazás van a középpontban, de ott is akad egy legjobb barátnő és egy fiú, akiben a főhős képes megbízni, és végül az ő segítségükkel kisebb kanyarokkal, de kievickélni ebből a helyzetből. Mai napig egyik kedvenc történetem, és elsősorban a két "segítő" karakter, a legjobb barátnő, Sara, és a fiú, Evan miatt. Az, hogy hosszú évek távlatából még emlékszem a nevükre, elég sokat elmond. :) 

Persze kicsit azért más a helyzet: Skye elég önpusztító életet él, drogok és alkohol is a terítéken van hétvégente, de a múltban átélt traumákat tekintve ez szinte borítékolható. Egyedül tizenegy éves kishúga az, aki foglalkoztatja a családjából, és rendkívüli tehetséggel rendelkezik - nem véletlen, hogy a művészeti főiskola a célja. Ám amikor ismét képbe kerül Dan, az édesanyja korábbi párja, aki zaklatta őt, az egész élete kettétörik és minden megkérdőjeleződik. El kéne mondania, mi történt korábban? Egyáltalán lenne bárki, aki hisz neki? Vagy elég, ha csak a művészetéhez nyúl és úgy fejti fel a saját érzéseit és a korábban történteket? Hogy tudja megvédeni a kishúgát, hogy neki ne kelljen átélnie azt, amin ő keresztülment?

Ezekkel a kérdésekkel foglalkozik ez a regény, és azzal, hogy sokszor az áldozat miért nem beszél a vele megtörténtekről. Hogy mennyire megkérdőjelezi saját magát is, hogy milyen nyomást helyez rá a társadalom. Fontos téma ez, amiről nem beszélünk sem eleget, sem jól, mert azonnal felmerül az áldozathibáztatás a társadalomban, azonnal jön, ha egy színészről van szó pl., hogy mégis mit gondolt, és ha ráadásul híres ember az elkövető is, akkor onnantól a társadalom jóformán felmenti, és jön az, hogy "de miért most, ennyi év után, tuti pénzt akar". 

Amikor egy átlagember zaklatást él át, és ezeket a példákat látja a társadalomban, nem fog beszélni róla. Egy felnőtt sem. Hát még egy gyerek, aki először nem is érti, mi történik vele, aki még bízik az emberekben, főleg azokban, akiknek az lenne a dolguk, hogy megvédjék őt (mert félreértés ne essék: a gyerekek elleni erőszakot szinte soha nem egy idegen követi el. Mindig családtag, ismerős, tanár, edző, egy olyan felnőtt férfi, aki a közelükben van, akit ismernek. Apa, nagypapa, nagybácsi, szomszéd, szülők barátja, tanár, edző, pap, stb., aki szinte napi, személyes kapcsolatban van a gyerekkel.). Amikor azt látja pl. a mostohaapja kapcsán, hogy az anyja milyen boldog vele, hogy egy családként élnek. Amikor érzelmileg zsarolja is az elkövető. Akkor csak azt érzi, hogy ez nem jó, hogy kényelmetlen, hogy átlépett egy határt. De hogy pontosan mi történt vele, arra évek kellenek, hogy felismerje. Aztán hogy beszélni merjen róla: egyrészt ebben a társadalmi közegben? Másrészt nem akar áldozat sem lenni, és egyébként is, túl van rajta, rombolja szét az anyja világát? Mi van, ha nem is hisz neki? 

Inkább a céltalan, alkoholgőzös, drogmámoros bulizás marad a hétvégékre, és a művészet az, amiben megpróbál kiteljesedni. De a barátai mellette állnak. Kérdés, hogy időben felismeri-e, mennyire fontosak ezek a kapcsolatok az életében.

Olvasmányos, hiteles és jól megírt regény, ami visszarepített egy kicsit a fiatalabb énemhez. Na nem azért, mert át kellett élnem ilyesmit - szerencsére. De mindig is foglalkoztatott a téma, és sok jó hasonlókkal foglalkozó regényt olvastam évekkel ezelőtt. Fontos, hogy beszéljünk erről, hogy megtanuljunk kommunikálni, hogy a gyerekeket úgy neveljük, hogy merjenek és tudjanak is beszélni arról, ha valaki átlépi a határaikat. Az elhallgatás és elhallgattatás nagyon jól ment gyakorlatilag az elmúlt párezer évben. Lépjünk végre túl rajta. Ehhez pedig elengedhetetlenek az ilyen regények is.

Laura Sibson Philadelphiában él a családjával, a helyi kis kávéházban szokott írni, és előadásokat tart iskolákban is az írásról, különféle íróworkshopokat is tart. Ez az első regénye, amely 2019-ben jelent meg eredeti nyelven.

Köszönöm a lehetőséget a Maxim Kiadónak! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.