Perceval, avagy a Grál meséje

 Könyvajánló - Chrétien de Troyes: Perceval, avagy a Grál meséje

„Mi ​a Grál? Kit szolgál?” Ez a fel nem tett kérdés mozgatja az artúri mondakör egyik legismertebb történetét. Chrétien de Troyes a középkor költő-varázslója volt, aki életre hívta az artúri mondakör olyan izgalmas figuráit, mint Lancelot vagy épp Perceval, és a legtöbb fejtörést okozó szimbólumát, a Grált. Chrétien ezen utolsó művében jelenik meg először a misztikus erővel bíró kehely, amelyet, mintha csak szándékosan történt volna, a regény befejezetlensége még titokzatosabbá tesz. A világtól távol felnőtt fiatal, épp csak lovaggá ütött Perceval találkozása a Grállal alapjaiban változtatja meg sorsát, és az élmény a legbensőbb kérdések kutatására sarkallja. Szabadság és szabálykövetés, kíváncsi féktelenség és korlátozó önuralom, szerelem és hódítás, ösztön és kultúra – mai szemmel is eleven kihívások teszik próbára a regény habozó és hibázó hőseit: a féktelen és ösztönös Percevalt és a visszafogott, tökéletes udvari lovagot, Gauvaint. Kalandok, párviadalok, varázslat és szerelem gazdag, sokjelentésű szimfóniája ez a mű, melyben a szereplők számára az igazi tét nem egy kehely, hanem önmaguk megtalálása.

Perceval, avagy a Grál meséje egy lenyűgöző középkori történet, amely a lovagi erények, a keresés és a spiritualitás mély témáit ötvözi. A történet középpontjában Perceval, a fiatal lovag áll, aki a Szent Grál, a kereszténység szent tárgyának keresésére indul.

A történet bemutatja Perceval fejlődését, ahogy a naiv fiatalemberből tapasztalt és bölcs lovaggá válik. Az útja során számos kihívással és próbatétellel találkozik, amelyek próbára teszik bátorságát, hitét és erkölcsi értékeit. A Grál keresése nem csupán fizikai utazás, hanem belső felfedezés is, amely során Perceval megtanulja, hogy a valódi erő és bölcsesség kívülről nem látható.

A történet gazdag szimbolikával és mitológiai elemekkel bír, amelyek a középkori kultúra és vallás mélyebb megértését kínálják. Perceval kalandjai nemcsak a lovagi eszményeket tükrözik, hanem a keresztény hit és a spiritualitás keresésének univerzális témáit is. A mese végül arra emlékeztet minket, hogy a legnagyobb kincsek gyakran belső utazásaink során találhatók. Ez a történet nemcsak a lovagok világába kalauzol el minket, hanem arra is ösztönöz, hogy saját életünkben keressük a jelentőségteljes dolgokat.

A kötet egy húszoldalas végszóval zárul, amelyet a zseniális fordító, Vaskó Péter írt. Itt nem csak Chrétien de Troyes-t, de korát, és a kereszténység vakbuzgó, bigott elvárásait és a történet artúri mondakörben való eredetijét és a szereplők elveiben, gondolataiban tett karakteres és elvárt változtatásait is bemutatja. Másképp ez a mű nem jelenhetett volna meg, és bizonyosan nem maradt volna fenn.

Épp most olvasok egy térben és időben kissé máskor és máshol, az 1400-as évek Firenzéjében játszódó, azt bemutató könyvet, ami azért jócskán visszanyúl a megelőző évszázadokba is, és átfogóbb képet fest a kor embereinek életéről és gondolkodásáról. Nagyon érdekes volt látni, hogy az 1100-1300-as évek milyen szinten bigottak voltak. Kegyetlen, vallásilag elvakult, csőlátású emberek, akik az őket megelőző ezer év minden kulturális és tudományos, irodalmi alkotását el akarták tüntetni, el akarták feledni. Persze voltak szabadabb területek és évtizedek, elvégre Európa nagy egyetemeit mind ekkortájt alapították, de az igazán nagy előrelépést a valódi reneszánsz hozta el az 1400-as években. Érdekes volt összevetni egy 12. századi verses regényt mindazzal, amit a korszakról és annak gondolkodásáról tudok vagy épp most olvasom máshol példákkal, idézetekkel és forrásokkal bőven tarkítva. Abszolút alátámasztja Vaskó Péter szavait is arról, hogy hogyan "fehérítették ki" kötelezően ezt a történetet és a karaktereiket, belevíve nem kevés álszent bigottságot is. 

Chrétien de Troyes 12. századi költő, klerikus, az ófrancia költészet legjelentősebb alakja, aki udvari szerelmet dicsőítő műveivel elindította az artúri lovagregény divatját. Nála jelenik meg először a királynéba szerelmes Lancelot alakja, és hozzá kötődik a Grál szimbólumának megteremtése. Műveivel nagyban hozzájárult a nyugati regény műfajának kialakulásához.

Vaskó Péter költő, műfordító,  filmkritikus 1970-ben született, az ELTE magyar nyelv és irodalom, valamint  film szakára járt, majd az egyetem Középkortudományi Doktori Programjában folytatta tanulmányait. Chrétien de Troyes Lancelot, a Kordé Lovagja című művét 1999-ben fordította magyarra (Prae Kiadó, 2020.). Önálló verseskötete Árnyéklovasság címmel jelent meg.

Köszönöm a lehetőséget a Prae Kiadónak! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.