Ultramarin

Szerelem és barátság tizenhét-tizennyolc évesek között 1968-ban, a történelem kulisszái mögött. A főhősök hormonvezéreltek, ennek megfelelően a félreértések  végzetesek, amiket csak hatalmas világmegváltó tettekkel lehet rendbe hozni: ezek az események szorongatják az olvasókat Finy Petra Ultramarin című regényében. Az ultramarin szín jelképezte szabadság, becsület, kitörési vágy a mindennapokból az egész történeten átvonul. 

KÖNYVAJÁNLÓ

ULTRAMARIN

Szerző: Finy Petra

Kiadó: 21. Század Kiadó

Öt fiatal és környezetükben előforduló felnőttek sorsát követheti végig az olvasó, ha kezébe veszi a művet. A kor, amelyben a karakterek elhelyezkednek, főleg 1968 és előtte, utána pár év, emlékeik felidézésével visszanyúlva a második világháború befejezéséhez, 1956 magyar vonatkozású eseményeihez. A helyszín főleg Budapest, de a Prágai tavasz történései is komoly jelentőséget kapnak a műben.

A karakterek kialakítása briliánsra sikerült.

Kelemen csóró, erős, medveszerű termettel. Szereti az irodalmat, folyamatosan pörög, kész agyeldobás mellette az élet. Anyja Szibériában málenkij robotról tért haza, annak traumájától szenved,  "úgy vagyok tele a halállal, hogy közben majd kidurranok az élettől". Állandóan balhéba keveredik, megvédi a gyengéket, kerül, amibe kerül a konfliktushelyzet megoldása. Szereti az üveggolyókat. Ellentétbe kerül Tömpével Gizi miatt. 

Tömpe is szegény családból származik, az egyetlen, aki tisztelettel bánik Gizivel, reménytelen szerelemmel szereti. Tömpééknél nincs minden rendben otthon, rendszeres gyakorisággal egy alkoholista apa verekedős sokkjával szembesül a család. Pedáns, állandóan saját maga által vasalt fehér ingben jár, olyan elegánsan indul a gimibe, mint egy hivatalnok. Imád (és tud is) sakkozni, fergeteges agya van, és szinte állandóan dalokat dünnyög.

Kockás Gizi még nem tudja, mit akar magával kezdeni, vagy kit akar maga mellé partnernek, a maga cinikus módján állandó útkeresésben van. Ő az a lány, akiért Tömpe szinte megvész, pedig Gizi majdnem levegőnek nézi. Szabadidejében ügyes, jószemű varrónő, aki a kor ikonikus divatnagyasszonyához, Rotschild Klárához is bejáratos. A gimnáziumban állandó szóbeszéd tárgya, az összes fiú egyszerre nézi le és kívánja meg, miközben kiszínezik Gizivel kapcsolatos, szaftos pletykáikat. Anyja lelépett valakivel, majd meghalt, apja pedig kivetíti rá a feleségével kapcsolatos valamennyi frusztrációját. "Pocsékul tanul, megbízhatatlan szerelmes, ahogy Nina mondja, barátnőnek is csapnivaló, de akármit csinál, mindenkire hatással van."

Belphégor (Károly) ellentmondásos személyiség, küzd szexuális mássága titkolásával. Abban a korban homoszexuálisnak lenni büntetendő cselekmény. Apja jónevű főtiszt a katonaságnál, bármit el tud intézni, akit taszít és undorít, hogy a fia nem férfias jelenség, nem macsó és erőszakos, hanem művészlélek. Márpedig fontos káder fia nem lehet kripli, vagy ha mégis az, nem tudhatja meg róla senki - így lesz a fiú fedősztorija Nina. A bujkálások valódi énje elől komoly traumákba sodorják Belphégort. Mellette szereti a zenét és megszállottan fest, keveri az ultramarin színt, amit menekülésként használ, kifejezni kitörési vágyát a jelenlegi élethelyzetéből.

Nina csehszlovákiai magyar, Prágából küldik el Budapestre, ürügyül a jobb oktatási színvonalat felhozva. Persze, ez csak a jéghegy csúcsa, magánéleti problémák és a zavaros politikai helyzet ugyanúgy latba esett, amikor az évekre nyúló budapesti tartózkodásról döntöttek.

Idézet a műből

Hiszen nincs olyan igazából, hogy osztályegyenlőség, ezt te is jól tudod. Csak a családi múlt van, családi fájdalom, és ezekkel a családi fájdalmakkal játszadoznak a különféle korok politikusai. A mi fájdalmainkon zenélnek, a traumáinkat pengetik. A hozott családi anyagból pedig senki nem tud mást építeni, mint amit a malter enged. Vályogból, ugyebár, nem lesz kastély. De kastélyból se vályog. A legelegánsabb autóval járó, szmokingban feszítő alakból is kibújik előbb-utóbb a lumpenproli, ha elmegy az Operába, és leköp a páholyból a nézőtérre, ahogy köpdösött annak idején a gyárban, és ahogy köpdös otthon is, csak már aranyibrikbe.

A cselekmény az öt fiatal sorsát kíséri végig a gimnáziumi esztendők alatt, ami játszódhatna bármikor máskor is, mióta gimnázium létezik: fiatalok, világot megváltó gondolatokkal, amelyek elképzelve olyan egyszerűnek látszanak, hiszen csak a hülye nem látja be éccáik nagyszerűségét, létjogosultságát. Aztán koppannak a falon. A kor tablóját azonban sosem szabad kontextusból kiragadni: 1968 baljós év. Magyarország felett ugyan elzúgtak a forradalmak, de Csehszlovákia forrong. A magyarok megalkudtak, kettős mércével mérnek mindent a szovjet megszállás alatt: dolgozni, élni, enni kell akkor is, ha nem értenek egyet a regnáló rendszer ideológiájával. És végül is, ez a létező legvidámabb  barakk a szocialista táborban, sok nemzetnek ez az elérhető nyugat árubőségben és választékban. (Jártam a Szovjetunióban a hetvenes évek végén, az utcán minden ruhámat szinte leimádkoztak rólam, komoly rubelcsomagokat lobogtatva. Pedig mai szemmel lényegében nylonból meg egyéb hulladékanyagból készültek, gondolok itt a szinten aluli jersey vagy trevira szövetekre. Farmerben egyenesen tilos volt odamenni, mert azt aztán le is tépték a sétafikálóról.)

Szépen, lassan bontakozik ki a zavaros politikai helyzet, a hatvanas évek végére jellemző társadalmi, családi mozgatórugók, ahogyan a világ működött akkoriban, a kettős mérce, az elintézési módok, a boldogulás lehetőségei, ahol még elő-előfordul az éhezés is, még ha csak hónap végén. A barátságon repedések keletkeznek, ahogy Gizivel történik valami, és a többiek félreértették, ami a szemük előtt zajlott. A bosszú igénye szinte felhorgad néhány hormonoktól túltengett egóban, és bekövetkezett egy-két, akkor és ott jogosnak érzett árulás. Vilma (Kelemen anyja) pl. fel lett jelentve, de aki feljelentette, nem bírta volna elviselni, ha valami baja esik neki, ezért... A szerző körbejár mindenkit: az erőszaktevőknek is talál magyarázatot (ha fel nem is  menti őket), miért olyanok, amilyenek (Pásztor gyerekek). Persze, a rendszer azt sem szereti, ha valaki tanárként rendőrkapitány gyerekeit tanítja móresre az (amúgy) objektíven elítélendő cselekedeteikért, hamar portás lesz belőle - de ki tilthatná meg neki, hogy emberségével magához vonzza a diákokat és újra kvázitanárként működjön? Fájó hiányra lehet rádöbbenni a sorok között: létezik olyan élethelyzet, amikor a valóságtól nem látható a valóság.

Idézet a műből

Neked is ez a fegyvered. Az akaratod. A zsebkendő pedig azt jelenti, hogy a legnagyobb férgek között is meg lehet maradni embernek, ha úgy akarod. Csak akarnod kell.

Sok az eufémizmus a műben, például a Gulág és a málenkij robot tanulmányi kirándulásként kerül említésre, hogy avatatlan fülek ne találjanak benne kivetnivalót. A 3/3 (belbiztonsági elhárítás) mindenütt ott van, vigyázni kell arra, ki mit beszél. Belphégor ultramarinkék színe a szabadság szimbólumaként vonul végig a történeten, mind magánéleti, mind rendszerszinten. A mű tobzódik ilyen és ehhez hasonló mondatokban: "Azon a pillanaton mintha tankkal mentek volna keresztül." Meghökkent, csodálkozásra késztet, olyan ellentétekre bazíroz, amiket nem szoktak ellentétbe állítani. Ez és a hozzá hasonló mondatok a kor atmoszféráját eleven erővel, plasztikus ábrázolással érzékelteti. 1968 csehszlovák valósága (Prágai tavasz) magyar vonatkozásokkal is rendelkezik (bevonulás a Varsói Szerződés néhány országa által, és a forradalom leverése), néhány főhős számára végzetes eseményekkel, amelyeket a 18 éves agyak se befogadni, se feldolgozni nem tudnak záros határidőn belül. Tragédiájuk megoldás után üvölt, de ahogy ez lenni szokott, ekkora horderejű események mindig további tragédiát és robbanást okoznak mind egyéni, mind társadalmi szinten.

Ezt a regényt nekem írta Finy Petra. A korszak és a karakterek is érdekelnek, mondanám, hogy rólam szól, de nem, inkább tőlem 10 évvel idősebb rokonaimról, akik hazajöttek kopaszon és lefogyva a hat hetes kiképzést követő eskü után, a suttogva elmesélt csepeli zsíroskenyeres rendszerelleni lázadásról vagy a laktanyai szivatásokról, amiket pár év múlva úgy hallottunk újra, hogy egyre humorosabbá váltak az eleinte tárgyilagos vagy keserű beszámolók. Visszaszaladok 5 évtizedet az időben, ott könyöklök a konyhai kissámlin, a térdeimet használva támaszként, és csodálom a nagy felnőttet, akit a katonaságnál megpróbált az élet. Tömpe sorsát is átérzem, nekem is kijutott az alkoholista szülőből. Azok az este kezdődő, hajnalba fulladó vesszőfutások, ahol senki sem aludt a családból (mert nem hagyta a bórekoló / verekedő apa), amik után 2-4 óra múlva kelni kellett, se lecke, se tanulás másnapra, se friss / tiszta ruha: igen, amiben egész nap voltam, abban dőltem be hajnalban az ágyba, és húztam kabátot - cipőt a következő reggel, pakoltam be csipás szemmel legalább órarend szerint, és kezdődhetett az új nap. Egy élmény volt. (Évtizedeken keresztül, legalább heti - kétheti rendszerességgel.)

Idézet a műből

Nem kellenek nagy dolgok az ember kikészítéséhez. A sok kicsi fokozatosan építi le a lelket, az ellenállás mégoly takarosan strukturált kristályszerkezetét is kikezdhetik apróságok, ha elég következetesen adagolják őket. Víz a bakancsban, fej a vécében. A felrúgott vödör tócsája a száradó kövezeten, amit már felmostál. A tányérod leverése az ebédlőben és az otthonról küldött ételek elkommunizálása. A leveleid feltépése, a zsebrádiód elkobzása. Apró kis lökdösődések. Nagyobb lökdösődések. A zuhany teljes kiürítése, amikor mosakodni indulsz, hogy érezd, fertőző vagy, miattad evakuálni kell az iskolát.

A mű végét megsirattam. Mi a tanulság? Hogy az emberek néha egész apróságokba burkolózva tudnak túlélni zavaros időket, krízishelyzeteket, és akadályozzák meg, hogy becsavarodjanak. Hogy minden árulásnak legalább két oldala van, sőt, néha nem több, mint adásvétel: szabadulni valami kegyetlentől, önvédelemből, túlélésből, mert az ember nem bírja az állandó vekzálást, nyugalmat akar. Olyan áron, amilyenen tud. Mindenki áldozat néha. "Milyen könnyű egyik pillanatról a másikra áldozattá válni, de még annál is könnyebb áldozatból ragadozóvá. Azért, hogy mentsem az irhámat, eladtam a lelkemet, és eladtam a Huszárt." Nos, szinte mindenkinek vannak ilyen árulásai, csak legfeljebb nem beszél, nem ír róluk és nem is célozgat rájuk. Mert onnantól magával vállal cinkosságot (és bár gyakran jól teszi, mégsem tud magának megbocsátani érte). A történelem meg...? Felfal és lenyel bárkit, aki rosszkor van rossz helyen, őket feltétlenül, de egyéb ártatlanokat is étlapjára tűz. A tanulságok tanulsága pedig nem más, mint elégedett és boldog ember az, aki rokonával kapcsolatban még hozzátartozója életében képes elérni, hogy beidegződései, meggyőződései és félelmei ellenére IS helyesen cselekedjen.

A regényben vendégszövegek, idézetek fordulnak elő Esterházy Péter, Ottlik Géza és Martin Amis műveiből. A helyszín Finy Petra érintettségét is jelenti, édesapja és gyermeke is a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban tanult, tanul.  Általa szeretett személyeken keresztül többszörösen kötődik mind a gimnáziumhoz, mind a 17-18 éves korosztályhoz, akik a karakterek gerincét jelentik. A regényben a szerző igyekezett ragaszkodni a történelmi hűséghez, de a dramaturgia és a szépirodalmi vonatkozások összehozása során élt az írói szabadsággal. Ha az olvasó kíváncsi, miben felel meg a valóságnak a történet és miben nem, olvassa el az utószót.

Szerintem olvassátok! A mű mind külcsínre, mind belbecsre nézve igényes, gyönyörű kiadvány (apró aranyozásokkal), fantasztikusan kidolgozott tartalommal. 

Fülszöveg

A tizennyolc éveseké a világ, még akkor is, ha azt mások éppen kiforgatják a sarkaiból.

Prágába bevonultak a tankok, Magyarországon életbe lépett az új gazdasági mechanizmus. Virágzik a zenei klubélet, a szexuális szabadság egyre erősebb. A Coca-Cola már kapható, minden fiatal farmerben akar járni, és Beatlest hallgat. A rövid szoknya, hosszú haj és a nyugati zenék fémjelzik a fiatalok lázadását.

Él Budapesten három, érettségi előtt álló fiú és két lány. Szétfeszítik őket a hormonok, de összetartja a csapatot a barátság. Közülük valaki a rendszer kegyeltje, valakinek rejtőzködnie kell, de még a rendszer kegyeltjének is van egy súlyos titka. Az események pedig megállíthatatlanul sodorják az öt fiatalt a drámai végkifejlet felé. Finy Petra legújabb regénye megrendítő módon mesél szerelemről és barátságról 1968-ban.

Finy Petra

Finy Petra 1978-ban született, író, költő, újságíró. Versein túl gyakran ír mind felnőtteknek, mind gyermekeknek szóló irodalmat, érzékenyen, avatott kézzel nyúlva főhősei által generált valóságokhoz. Művei nagyszerűségét számos irodalmi elismerés, díj is bizonyítja.

Köszönöm a lehetőséget a 21. Század Kiadónak!

A kötetet kedvezményes áron megrendelhetitek a kiadó honlapjáról a lenti képre kattintva.

Kövess minket Facebookon is!

A képek a szerző és a kiadó oldalairól származnak.

Termékadatok

Cím: Ultramarin 

Szerző: Finy Petra

Kiadó: 21. Század Kiadó

Megjelenés: 2024. szeptember 18.

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789635685455