„Nem beszélve arról, hogy két hete egy falat kenyeret sem ettünk, mert elfogyott a kenyérjegy. Vacsorára tej, főtt krumplival, reggelire tea cukor nélkül – cukrunk nincs. Ebédre pedig éppen csak valami, mert kukoricatöréstől még egy szakácsnő sem kapott ihletet. Olyan rendetlenség, felfordulás volt 4 hétig, hogy rossz rágondolni. Négyheti szennyest máma szappanoztam be. Péterrel elhatároztuk, hogy két napig nem dolgozunk – szombat, vasárnap, és hétfőn elkezdjük a cukorrépaásást. A nem dolgozás abból állt, hogy nagytakarítunk, vasalunk, mosunk stb.”
Kultúrpara
2024. október 30., szerda
Az Árulók
2024. október 29., kedd
Az evező fogva vagyon - levelek a kitelepítésből
Hazánkban az ötvenes évek kitelepítési nyomorúságai azokat a deklasszált embereket sújtották, akik az úri középosztályhoz tartoztak. Jómódú otthonaik hátrahagyásával és vagyonvesztéssel kollektív büntetésként az alföldi tanyavilág leromlott lakásaiba, ha nem tyúkólokba vagy istállókba jelölték ki kényszerlakhelyüket. Egy ilyen család mindennapjairól, reményeiről, de inkább reménytelenségéről szól a kötet a Mikecz család levelezése alapján. Az alapvetően vidám hangulatú leveleket átjárta a tanácstalanság, tehetetlenség és szorongás is.
KÖNYVAJÁNLÓ"AZ EVEZŐ FOGVA VAGYON..."
Levelek a kitelepítésből, 1951-1953Tények és tanúk sorozat
Szerkesztő: Kollai IstvánKiadó: Magvető Kiadó
Idézet a könyvből
A képen a levelek írója, Kövér Katalin és férje, Mikecz Péter. |
Idézet a könyvből
Fülszöveg
1951-ben az „úri középosztály” maradványait büntetendő újfajta retorziót vezetett be a sztálinista hatalom: budapesti családok ezreit telepítették ki az alföldi tanyavilágba, lakásaikat pedig elvették. Pár hónap alatt mintegy ötezer család találta magát az Alföld valamelyik sarkában. Bár a kitelepítések 1953-ban véget értek, az érintettek évtizedekig cipelték a trauma súlyos terheit. A Tények és Tanúk sorozat újabb kötete a kitelepítés mentalitástörténeti aspektusába enged bepillantást egy család levelezésén keresztül: a világháború előtt elismert bankárnak, Mikecz Károlynak a Békés megyei Kamut tanyavilágába kellett költöznie Péter fiával és menyével, Kövér Katalinnal. Az ő leveleiken keresztül kapunk képet az Alföldön kényszerűen újrakezdett életről. Az alapvetően életvidám hangvételű leveleken átüt a tanácstalanság, a szorongás érzése: 1952-től már a kitelepítésben született kislányuk miatt is aggódik a család. A fejük felett elhúzó repülők vajon a felszabadítók? Vajon a postás elolvassa a rokonok ideküldött leveleit? Hol a többi családtag, kit hová zsuppoltak? Mit lehet enni adni egy babának a tanyán? Ilyen „apróságokból” áll össze a nagykép: a világháború előtti középosztály térvesztése és túlélése. A Kövér Katalin haláláig a családban ismeretlen leveleket a lánya találta meg. A történeti hátteret és a szereplők további életútját a kötetet sajtó alá rendező Kollai István történész utószava ismerteti.
Óz, a nagy varázsló Marvel-csomagolásban
Könyvajánló - Skottie Young és Eric Shanower (L. Frank Baum): Óz, a nagy varázsló
A csodálatos, klasszikus regény, az Óz, a nagy varázsló ezúttal Marvel-köntösben érkezett és parádésra sikerült!
Ismeritek Dorothy történetét? Tudjátok, ő volt a kislány, aki forgószél hátán eljutott egy másik világba, ahol véletlenül kinyírta a gonosz boszorkányt és felszabadít sokakat a rabszolgaságból, de őt mindez nem igazán érdekli, csupán haza szeretne jutni szeretett családjához Kansasbe.
L. Frank Baum népszerű regényét már sokan sokféleképpen feldolgozták, de egy igazán különleges darab látott most magyar nyelven is napvilágot, ugyanis van két, a képregények világában rendkívül tehetséges és népszerű úriember, Eric Shanower és Skottie Young, akik a Marvel égisze alatt ezt a történetet képregényes formába öntötték.
A bájos, naív kis Dorothy útnak indul Ózhoz, hogy a nagy varázsló elárulja miként juthat haza. Útja során barátokat szerez a Madárijesztő, a Bádogember és a gyáva Oroszlán személyében. A történetet szinte mindenki ismeri. Olvasta, látta, hallgatta, de amitől ez mégis más és amiért érdemes kézbe venni az a rajzoló, Skottie Young. A szereplők kalandjai pazar látványvilágot kaptak. A karakterek is izgalmasak lettek, minden gondolatuk az arcukra van írva, ráadásul a környezet is pont olyan, amilyennek lennie kell.
"Amolyan modernizált tündérmese babérjaira tör, amelyben még megvan a rácsodálkozás és az öröm, de amelyből már hiányik a szívfájdalom és a rémálmok világa." - L. Frank Baum, 1900. április
Tetszett, hogy az előszóban Eric Shanower elmeséli az eredeti regény és a szerző történetét, majd mesél saját kapcsolatáról a művel. És ne ijesszen el senkit, hogy Marvel, mert ügyesen nyúltak a regényhez és hűek maradtak a sztorihoz. Ráadásul annyira jól lett összerakva, hogy bármelyik korosztály élvezni fogja. Legyen az egy 8 éves kölyök vagy egy harmincas képregényrajongó, tutira élvezettel fogja forgatni. A regényhez hasonlóan a képregény is kortalan. Egy bájos mese lenyűgöző látványvilággal, ami kizökkent a hétköznapok szürkeségéből.
A kötet a teljes The Wonderful Wizard of Oz (1-8.) képregényt tartalmazza.
A kötetet a Fumax Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!
Tetszik, amit olvastál? A borítóképre kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kiadó honlapján!
Kövess minket a Facebookon is!
Jizo: egy varázslatos felnőtteknek szóló manga
Egy ember története, aki megbékél élettel és halállal
rajz: Skottie Young
fordította: Matolcsy Kálmán
formátum: keménytáblás
méret: 192 x 284 mm
192 oldal
ISBN 978-963-470-401-0
2024. október 28., hétfő
Oroszok Párizsban
A sikeres bolsevik forradalom után a kisemmizett orosz arisztokrácia, az értelmiségi és művészi hivatásokkal kenyeret keresők tömegével öntötték el Párizs utcáit. Kik ők és hogyan tudtak meg- és túlélni a Fények városában? Egyszerre izgalmas, szórakoztató és helyenként szívszorító mű az orosz történelmi korszak szakavatott írójától, Helen Rappaporttól.
KÖNYVAJÁNLÓOROSZOK PÁRIZSBAN
Szerző: Helen RappaportFordító: Tomori GáborKiadó: Európa Kiadó
Párizs és Oroszország Nagy Péter cár óta - kisebb-nagyobb kihagyásokkal - szerették egymást. Az orosz arisztokrácia menetrendszerűen megfordult a Fények városában, ott ültek a Ritz kertjében, a színházi lelátókon, a lokálokban, és extremitásaikkal néha túllőttek a célon, de a mindig tömött pénztárcák ezeket a kilengéseket elsimították, mindenki megelégedésére rendezve lettek a sorok. Ez a könnyedség tűnt tova a bolsevik hatalomátvétel után: az arisztokrácia nem tudott a pénzzel bánni, sosem kezelték, mindig az őket körülvevő szolgálatteljesítők hada foglalkozott életük keretezésével, felkeléstől lefekvésig, ők öltöztették, ők sütöttek-főztek, mostak rájuk, és ők kezelték a pénzügyeiket, fizettek helyettük éttermekben, lokálokban, boltokban.
Ennek a víg életnek lett vége 1917-ben, amikor a kommunista rezsim hatalomra került Oroszországban. A cári világ végével az ancien régime urai menekülni kényszerültek, a legtöbben Franciaországba. Nincstelenül, hontalanul, vagyonuktól szinte teljesen megfosztva érkeznek az oroszok ezrei a francia fővárosba, s a régi kényelmüket, a léha költekezésüket felváltja a nélkülözés keserve és a munkalehetőségért való küzdelem.
A legtöbb vagyonos ember kimentette javai egy részét, amihez csak hozzá tudott férni és menekülés közben könnyen mobilizálható, netán akár el is rejthető volt ruházatban, csomagban. A legtöbben fantasztikus ékszereik eladogatásában reménykedve bíztak abban, hogy akár 1930-ig is kihúzzák belőle a megélhetésüket. Csalatkozniuk kellett: az értékeikkel házalókat Európa nagy fővárosaiban sorra kiszipolyozták a nyomor vámszedői. A közvetítő ügynökök alacsonyan tartották a műkincs és ékszerkereskedelem árait, arra hivatkozva, hogy a piacot elöntötték az ékszerek, így lényegesen kevesebb pénzt kaptak vagyontárgyaikért, mint ami értéket azok képviseltek.
A megélhetés kényszere munkakeresésre sarkalta őket, de ugyan mihez ért egy arisztokrata? Így fordulhatott elő, hogy egykori tábornok szalutált a vendégeknek a szállodaportán, admirális köszönt az autómosót igénybe vevőknek, és nagyhercegnők próbáltak keresetet kicsikarni varrótudásukból. A nemrégen még ünnepelt orosz művészek kis albérletekben húzták meg magukat és éhesen talpaltak Párizs utcáin állandó munka után, félretéve büszkeségüket, pincér vagy mosogatói állásról álmodozva, miközben néha nem is napról napra, hanem óráról órára élnek.
„Párizs tele van oroszokkal – írja Hemingway 1922-ben, miután megérkezik a Szajna parti fővárosba. – Egyfajta gyermeki reménykedéssel áramlanak Párizsba, hogy a dolgok valamiképpen rendbe jönnek, ami egészen elragadó, amikor az ember először találkozik vele, néhány hónap múltán viszont már dühítő kissé. Senki nem tudja, hogyan élnek, leszámítva, hogy eladogatnak ékszereket, arany dísztárgyakat és családi ereklyéket, amiket magukkal hoztak Franciaországba…”
Amikor összekapartak maguknak valamiféle állandó egzisztenciát, nemigen mozdultak ki lakásaikból. Összejöveteleik zártkörűek voltak és jóformán csak a múlt örömteli eseményeinek felidézésével és annak elemzésével foglalkoztak, hogy kinek a hibájából jutottak el idáig. Ahogy az egyik emigráns fogalmazott: "Ez a múlt olyan volt, mint egy poros gyémánt, amelyet reménykedve a fény felé tartunk, hátha a napsugár keresztülszűrődik rajta. Beszéltünk a múltról, visszatekintettünk rá. És a múltról beszélve nem tanulságokat kerestünk, hanem fáradhatatlanul és hiábavalón azt taglaltuk, ki a hibás azért, ami velünk történt. A jövőnket egészében nem tudtuk elképzelni, míg az Oroszországba való visszatérésünket, amit annak idején nagyon biztosra vettünk, csak igen határozott előjelek mellett láttuk lehetségesnek. Az élet szomszédságában éltünk, de féltünk találkozni vele.”
Helen Rappaport értő kézzel nyúlt a témához, nem csoda, hiszen történész, Oroszország-szakértő, életrajzíró; kutatásai elsősorban a viktoriánus korszakra és a forradalmi Oroszország történetére irányulnak. Több könyve is megjelent a témában (Romanov nővérek 1-2, A forradalom fogságában, stb.), amelyek megírását mindig alapos kutatás előzött meg. Jelen művében levéltári iratokra, személyes levelezésekre, és a kötet végén több tucatnyi oldalra rúgó forrásmunkára, jegyzetekre, bibliográfiára hivatkozik. A mű szorongást keltő témáját őszinte együttérzéssel tálalja, a történeteket színes anekdoták lazítják, a jellemrajzok eltaláltsága sokat ad hozzá a gyakran eddig fel nem tárt forrásokra támaszkodva. Mielőtt az olvasó ítélkezik az oroszokat ismerni vélve, azért legyünk kicsit megengedőbbek: csak el kell képzelni, hogy földönfutókká tesz bennünket egy tollhúzással valami, ami után nincs fedél a fejünk felett, nincs mit ennünk, nincs mibe felöltöznünk, a mindennapi minimálisan egyszeri étkezés is olyan választások elé állít, hogy vagy cipőt veszünk vagy eszünk. Bizony, ezek semmiféle léhaságra sem lehetnek megfelelő büntetések. És hogy manapság ilyen nincs? Nem is tudom, honnan ez a sok menekült Európában, de magyar viszonylatban például a nyugdíjpénztárba hajdan szorgosan összehordott kis pénzecske einstandolása sem mindenkinek esett jól. Szóval, csínján a könnyen odadobott ítéletekkel.
Szerintem olvassátok!
Fülszöveg
„Párizs tele van oroszokkal – írja Hemingway 1922-ben, miután megérkezik a Szajna parti fővárosba. – Egyfajta gyermeki reménykedéssel áramlanak Párizsba. Senki nem tudja, hogyan élnek, leszámítva, hogy eladogatnak ékszereket, arany dísztárgyakat és családi ereklyéket, amiket magukkal hoztak Franciaországba.” És valóban, a Romanov-dinasztia bukását, a bolsevik hatalomátvételt követően vagyonuktól szinte teljesen megfosztott oroszok ezrei menekülnek a francia fővárosba, s az éjszakai lokálok, a finom borok és ételek nyújtotta élvezetek, a Gyagilev vezette Orosz Balett fénykorát felváltja a nélkülözés keserve és a munkalehetőségért való küzdelem. Egykori tábornok áll a szálloda portáján, admirális várja a kuncsaftokat az autómosóban, miközben a feljebbjutás reményében pincéri és taxisofőri ábrándokat kergetnek. Nagyhercegnők, grófnők varrják a párizsi elit szláv motívumokkal ékített, Coco Chanel tervezte ruháit, a nemrégen még Oroszország-szerte ünnepelt művészek lepukkant albérletekben húzzák meg magukat, álmatlanul és éhesen, a mindent elsöprő honvágytól szenvedve.
Az ő történetüket írta meg A négy nővér és A forradalom fogságában című bestsellerek szerzője, Helen Rappaport, imponálóan gazdag, eddig feltáratlan forrásokra támaszkodva, rendkívül színes anekdoták és eltalált jellemrajzok sokaságát felvonultatva, az őszinte együttérzés hangját sem nélkülözve.
2024. október 27., vasárnap
A fecske röpte: családi drámába oltott skandináv krimi
Könyvajánló - Sissel-Jo Gazan: A fecske röpte (Søren Marhauge 2.)
A skandináv noir krimi újabb gyöngyszeme, A fecske röpte a gyógyszeripar sötét világába kalauzolja az olvasókat.
A fecske röpte című kötet már a negyedik regény, amit Sissel-Jo Gazantól a kezembe veszek. Első könyvével még nem győzött meg, de az utána következő kettő már betalált nálam is. Ha nem ismered a korábbi írásaid, akkor erősen ajánlom, a Tintagomba és a Fehér virágok című könyvei engem levettek a lábamról:
Ez a kötet önálló regényként is működik, de valójában egy újabb epízód Søren Marhauge, immár szabadúszó nyomozóval a főszerepben, akit megismerhettünk A dinoszaurusz tolla című kötetben. Ezúttal egy három szálon futó sztorit kaptunk a szerzőtől.
Az előző kötetben a paleontológia köré épült a történet, ezúttal elveszünk a gyógyszeripar szövevényes világában. Adott egy kissé megosztó immunológus, aki öngyilkos lesz. Ám asszisztense, Marie biztos benne, hogy Storm professzor nem követett el ilyesmit, hanem gyilkosság történt. Egy afrikai körút során komoly felfedezést tesz a vakcinák mellékhatásairól, de halála megakadályozta, hogy kutatási eredményeit a világ elé tárja, amivel sokaknak tört volna borsot az orra alá. Hatalmas pénzzel teli iparágról beszélünk. Senki nem lepődne meg azon, ha Marie-nak igaza lenne.
A rendőrség gyorsan pontot tesz az ügy végére, de bekerül a képbe Marhauge, aki más megközelítésből kezdi el összerakni a kirakós darabkáit. A gyógyszeripar mind tudjuk, hogy kőkemény üzlet, de a nyomozó vegül eljut a döbbenetes megoldáshoz, amely a WHO-n keresztül egészen a dán kormányig viszi.
De ezúttal nálam nem a krimiszál vitte el a showt, hanem Søren, Anna és Lily története, valamint Marie zűrös családi élete. Mindenkinek megvannak a maga démonai, amikkel meg kell küzdenie, miközben egy összeesküvést és egy gyilkossági ügyet is fel kell göngyölíteni.
Megmondom őszintén, féltem ettől a kötettől, mert a sorozat első epizódja nem győzött meg. Most fordult egy kicsit a dolog, mert az első rész inkább szólt a nyomozásról, most azonban a jól felépített krimiszál mellett többet megtudtunk a nyomozóról, az emberi oldaláról, az esendőségéről. Kicsit talán úgy tudnám leírni, hogy családi drámába oltott krimit kaptunk. Jó kis összetett ügy, picit egyszerű megoldással, de határozottan tetszett. Ráadásként még erős társadalomkritikát is megfogalmazott a szerző. A skandináv krimik kedvelői szerintem szeretni fogják.
A kötetet a Jaffa Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!
Tetszik, amit olvastál? A borítóképre kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kiadó honlapján!
Kövess minket a Facebookon is!