Nemzeti Parkok a világ minden tájáról - Gran Paradiso, Olaszország
Olaszország legrégebbi Nemzeti Parkja, amely az ország északnyugati határán terül el, szomszédos Franciaországgal és a francia Vanoise Nemzeti Parkkal, a kettő együtt Európa legnagyobb összefüggő védett területe.
A több mint 70 ezer négyzetkilométernyi terület nagy részét hegyek és völgyek alkotják, jellegzetes állatfaja a kőszáli kecske, őket jeleníti a park jelképe is. Az állatokat a 19. századra majdnem teljesen kiirtották, nagy részüket babonából, mert úgy vélték, a kőszáli kecskék egyik kereszt alakú csontja megóvja a viselőjét az erőszakos haláltól. A területet 1856-ban Gran Paradiso Park néven védetté nyilvánították, ekkorra már kevesebb, mint 60 példány maradt csak a kőszáli kecskékből, de őket már sikerült megóvni az ostoba babonától. Mára kb. 2800 példány él a parkban. Rajtuk kívül elterjedtek a zergék és a mormoták, mindkét állatból több él itt, mint kőszáli kecskéből.
A park legmagasabb pontja a 4061 m magas Gran Paradiso hegy csúcsa, a Piemont régióban helyezkedik el, a francia határon. Ez a hegy egyben Olaszország legmagasabb hegye is, mivel a Mont Blanc-régióból ez az egyetlen, amely teljesen az olasz határon innen van, nem lóg át Franciaországba. 1860-ban mászták meg először, és az egyik legkönnyebben megmászható 4000 méternél magasabb hegynél tartják az Alpokban, de az utolsó szakasza profi hegymászó-szakértelmet és gyakorlatot igényel.
A park területén fekszik egy nagy alpesi botanikus kert is, a Paradisia, amely Cogne mellett található, 1700 méteres tengerszint feletti magasságban. A termőföldben gazdag völgyekből pazar kilátás nyílik a körülvevő Alpok hegyeire, és a hatalmas területen elterülő botanikus kertben a legtöbb itt őshonos növény megcsodálható. A virágzási időszaka június közepétől július közepéig tart, ekkor borul virágba a legtöbb növény, de persze akadnak korábban és később nyílók is. Látogatható önállóan is, mert egy térképpel és pontos meghatározásokkal teli prospektust adnak a bejáratnál (némelyik növény ugyanis mérgező, de vannak ehetőek is), de szerveznek idegenvezetős túrákat, természetvédelmi játékokat és egyebeket is a botanikus kert területén.
Itt található a Soana-völgy, amely a különleges mikroklímájának hála rendkívül dús, buja növényzettel rendelkezik, lombhullató fákkal, gesztenyével és bükkel tarkított, párás erdőkkel, amelyek remek élőhelyül szolgálnak több ezer zergének. A park többi részéhez képest olyan, mintha itt megállt volna az idő. A Soana-völgy kisvárosaiban és falvaiban a mai napig hallani ún. patois dialektust, amely az provence-i francia és az olasz egy sajátos keveréke. A terület büszkesége a rézmúzeum, amelyben a rézfeldolgozás többszáz éve fennáló módjait láthatják, sőt, ki is próbálhatják az érdeklődők.
Rengeteg érdekes és gyönyörű vidék van a világon, és örülök, hogy egyre több ilyen különleges hely kerül védelem alá. Szüntelenül dolgoznunk kell azért, hogy ez a védelem meg is maradjon - ezeknek egy szelete volt a Gran Paradiso Nemzeti Park.
Lia testében növekszik valami rosszindulatú és kárörvendő, bentről kifelé teszi magáévá az életét. Alakváltó. Katasztrófaturista. Utazgat fel-alá a teste csatornáin és a partok mentén. Terjed.
A testünkön minden nyomot hagy. Amikor egy hirtelen diagnózis felforgatja Lia mindennapjait, a múlt és a jelen közötti elválasztóvonal szertefoszlik. Mélyen eltemetett titkok ébredeznek. A hang, amely áldozatra éhesen portyázik a testében, átveszi a történet irányítását, a külső táj megkülönböztethetetlenné válik a belsőtől. Liának és a családjának nagyon nehéz kérdésekkel kell szembenéznie: hogyan lépjünk tovább olyan események után, amelyek átformáltak bennünket? Mit jelent az, hogy méltóságteljesen meghalni, ha egyszerűen még nem állsz készen arra, hogy elengedd mindazt, ami itt körülvesz?
Gyönyörű, magával ragadó, lírai és okos regény ez. Okos, mert olyan dologról szól, ami mindannyiunkat érint. Mert megszemélyesíti azt, mert közel hozza, és mert átsegíthet a gyász folyamatán. A rákról, a halálról, de leginkább: az életről.
Hogyan változik meg egy ember élete, amikor rájön, közeledik a vége? Mi megy végbe benne, amikor megtudja: rákos? Mi változik a szeretteiben és a hozzájuk fűződő kapcsolatában? Erős debütálás egy szerzőtől, erős és őszinte, ahogyan megjeleníti a tumort is, megszemélyesíti, ahogyan a testből figyel. Figyel és vár. Nem akar rosszat, nem gonosz. Egyszerűen ilyen a természete. Van. Nő. És mellékesen gyilkol.
De nem csak a rákról szól a könyv. Hanem inkább a kapcsolatokról. Mit élünk át akkor, amikor megtudjuk: az életünk véges, ráadásul nem a ködös, távoli múltbe vesző vége lesz. Évekkel ezelőtt olvastam egy alapvetően ifjúsági regényt, amit a mai napig lépten-nyomon ajánlok mindenkinek. Ez Mats Strandberg: Amíg élünk c. regénye. Röviden a történet annyi, hogy megtudjuk, hogy 3 hónap múlva egy akkora aszteroida csapódik a bolygóba, ami sterilizálja azt, teljesen eltörli az életet a Föld színéről. Eleinte persze káosz lesz, sokan nem hisznek benne egyáltalán, van, aki teljesen leveti magáról a civilizáció mázát, fosztogatni kezd, erőszakhullám söpör végig a világon. Más önpusztító életmódod folytat, hiszen minden mindegy. Néhány tizenéves szemén keresztül látjuk a világ végét, persze a világ tudósai tesznek erőfeszítéseket arra, hogy megpróbálják a földi élet nyomát megtartani. Elkezdenek a világűrbe sugározni adatokat a földi élőlényekről, és lehet ehhez csatlakozni, blogbejegyzéseket írni, hátha valahol valaki majd megtalálja és rekonstruálja ebből a Föld utolsó napjait. A becsapódással átellenes oldalon egy többezer méter mély bányában pedig mindenféle tudományos adatot elhelyeznek, DNS-eket is, a földi élőlények DNS-eseit és leírásait, hátha ezek mégis megmaradnak, hátha valaki majd megtalálja. Az egyik főszereplő egy 17 éves lány, aki végstádiumú rákban szenved, maximum hónapjai lennének hátra egyébként is. Nagyon megragadóak a gondolatai életről és halálról, amikor arról ír őszintén, hogy mennyire önzőnek érzi magát, hogy egy része még örül is annak, hogy vele együtt vége lesz minden másnak is. Fájt neki a gondolat, mi mindenből maradhat ki, milyen csodás könyvek, filmek, egyebek jelennek majd meg az ő halála után, amiket biztosan szeretne, de már nem fogja megismerni. És egy kis vigasz, hogy nincs utána sem semmi. Nem marad ki semmiből.
Két és fél évvel ezelőtt vesztettem el nővéremet. Ha csak arra gondolok, hogy ilyen rövid idő alatt ő mennyi mindenből maradt ki, maradt le... egyrészt sajnálom, másrészt irigylem. Lemaradt pl. apukánk és bátyám hirtelen haláláról is. Ő volt az első a nagyszüleink több, mint 20 évvel ezelőtti halála után, aki megnyitotta a sort a családból. De ugyanerre gondolok, amikor valami feltaláló, tudós, író vagy akárki életrajzát olvasom, aki 100-200-300 éve halt meg, hogy mennyi minden jött még utána, amit ő nem ismert, nem láthatott. És ez az, ami a saját halálommal kapcsolatban is zavar kicsit. Egyáltalán nem félek a haláltól. A haldoklástól igen, nem akarok szenvedni. De mi minden jön még utánam, amit nem fogok megismerni soha?
Maddie Mortimer ebben a regényben a saját tapasztalatait írta le, hiszen édesanyja áttétes rákban hunyt el, amikor ő 14 éves volt. Az ő történetét, az ő halálát, a saját megküzdési stratégiáját egyaránt beleírta, ott van a sorok között, ott van a gyönyörű, lírai hangvételű szövegben, amely nem csupán az élet végéről szól. Hanem az elejéről is, amikor elkezd igazán élni és értékelni mindazt, ami körülötte van, ami megadatott neki. Persze vannak hullámvölgyek: ezek nélkül nem létezne a boldogság sem. Ráadásul heteket, hónapokat töltött azzal, hogy anatómiai térképeket kutatott és böngészett, hogy megértse: hogyan is működik a testünk? Hogy lehet, hogy egy része az egész ellen fordul? Mi zajlik le fizikailag ilyenkor a testen belül? Mindennek az eredménye lett ez a letehetetlen, nem csak kívülről, belülről is szép regény.
Maddie Mortimer 1996-ban született Londonban. A Bristoli Egyetemre járt angol irodalom szakra. Írásai megjelentek a Timesban, rövidfilmjeit világszerte fesztiválokon mutatták be. 2019-ben végzett a Faber Academy regényírás kurzusán, de már valószínűleg az anyatejjel magába szívta mind az irodalom szeretetét, mind a lírai kifejezésmódot, hiszen mind édesanyja, mind nagyapja író volt.
Köszönöm a lehetőséget a 21. Század Kiadónak! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.
A szexualitás fontos, a jó szex pedig elengedhetetlen testi-lelki egészségünkhöz - szögezik le a szerzők a tantrikus szexről írott két könyvükben. El kell engedni a rossz beidegződéseket és a kialakult előítéleteket, hogy mindenki megtapasztalhassa a szex valódi hatalmát! Elméleti és gyakorlati tudnivalók halmaza testesül meg a Női orgazmus a tantra szellemében és a Tantrikus szex férfiaknak című két műben. Érdemes mind a kettőt beszerezni!
KÖNYVAJÁNLÓ
Női orgazmus a tantra szellemében
Tantrikus szex férfiaknak
Szerzők: Diana Richardson és Michael Richardson
Fordító: Esze Dóra
Kiadó: Bioenergetic Kiadó
A szex mindent visz! - emlékszem vissza a Bazi nagy görög lagzi című filmben az egyik epizódszereplő kacsintással abszolvált tanácsára, és mennyire igaza van! Hormonálisan fűtött életszakaszunkban (is) nagyon fontos, hogy jó és kielégítő szexuális életünk legyen. Az ehhez a kérdéskörhöz tartozó ismeretekkel nem szabad pongyolán bánni, gátlásosan hozzáállni: saját magunkkal cseszünk, ha nem érdeklődünk, nem vagyunk hajlandó tanulni és tapasztani, mit, miért, hogyan lehet csinálni az ágyban (meg máshol is) olyankor, amikor nem aludni térünk mindennapos használati eszközünkbe.
A fentiekre jelent választ a Bioenergetic Kiadó két szexualitással foglalkozó könyve, Női orgazmus a tantra szellemében és a Tantrikus szex férfiaknak címekkel.
Fülszöveg
A kielégítő szexuális élet táplálja a szerelmet, fiatalítja a testet és javítja a mentális egészséget. Minden nő természetes adottsága, hogy kiteljesedve megélje szexualitását, és mély orgazmus-élményben legyen része.
A Női orgazmus a tantra szellemében a keleti szexuális hagyományok tudásán és szemléletén keresztül vizsgálja meg azt az eksztatikus boldogságot, amelynek lehetősége a női testben rejtőzik. Diana Richardson női szemszögből fedezi fel a tantrát, így tárja az olvasó elé, milyen meghatározó szerepet játszik a női, befogadó jellegű energia abban, hogy megszülethessen az orgazmusállapot. Harmincöt év személyes tapasztalata és tantrakutatása alapján magyarázza el, hogyan aktiválhatók a női test különféle szervei annak érdekében, hogy az eksztatikus állapot még mélyebb élmény lehessen. Az olvasó megtanulhatja, miként áramoltassa körkörösen az energiát, hogy miért fontosabb a mell érintése a hüvelynek szánt figyelemnél, hogy mi a különbség a puha behatolás és a mély, hosszan tartó behatolás között, és azt is, hogyan lehet elkerülni a korai magömlést, illetve mit tehet a nő, hogy megerősítse a férfi erekcióját. A Női orgazmus a tantra szellemében azt mutatja be, milyen erőteljes befolyást gyakorolhat egy nő a saját szexuális élményeire, ha már megértette teste belső működési mechanizmusát.
Diana Richardson a Lassú szex – A kimeríthetetlen gyönyör útja szerzője, a Tantrikus szex férfiaknak társszerzője.
Mi is az a tantra? A tantrizmus, vagy röviden tantra, az indiai vallásfilozófia egy áramlata, egy beavatáson alapuló hagyomány, melyben a szent és titkos tanítást időtlen idők óta szóban adják tovább a mesterek tanítványaiknak. Maga a kifejezés egy szanszkrit szóból származik (तन्त्र = szövet, fonal, lánc, szövőszék, kontinuitás, összefüggés, megnyújtás), a szó gyökere a szanszkrit tan (tágít) szó. A tantrizmus így egy mindent átfogó tudást, illetve a tudás kitágítását jelenti.
Idézet A női orgazmus a tantra szellemében című kötetből
Ha szeretnénk újratanulni a szexualitást - erre nagy szükségünk van -, abban a nő a kiindulópont. Ennek a mozgalomnak a nőkben kell gyökeret eresztenie, és a nőkön keresztül kell beáramlania a társadalomba - szeretőkkel, barátokkal, egyéjszakás kalandokkal, azáltal, hogy anyák okítják a lányaikat, apák a fiaikat. Az kell hozzá, hogy a nők kiálljanak magukért, hogy megfogalmazzák az igényeiket, kimondják, mire érzékenyek, és az, hogy a férfiak sürgősen meghallják és a szívükre vegyék ezeket az üzeneteket.
A női test különféle szervei aktiválhatók, ha ért hozzá az ember. A nőiorgazmus vonatkozásában keleti szexuális hagyományok tudásán és szemléletén keresztül fedezi fel az extázishoz vezető lehetőségeket, amelyeket "csak" ki kell bontani. És érdemes kibontani, hiszen az egészséges szexualitás táplálja a testet-lelket, fiatalít és a mentális egészséghez is hozzájárul. A nő félig férfi, a férfi félig nő, szögezi le a szerző, Diana Richardson, a belső ellentétek legyőzésével lehet kibontakoztatni a bennünk szunnyadó lehetőségeket. A tantrikus szemléletmód alkalmas a szeretet, szerelem felszítására és az érzések tartósítására, bármilyen profánul hangzik is a fenti mondat.
Fülszöveg
A szerzőpáros több mint harmincöt éves tantratanítói tapasztalatára támaszkodva mutatja meg a férfiaknak, hogyan kerekedhetnek felül az előítéleteiken, miszerint a szex célirányos – és gyakran akaratlanul stresszes – esemény, és ehelyett hogyan lazulhatnak bele a szexbe mint egymást kiegészítő energiák meditatív egyesülésébe. Elmesélik, miként fokozza az életerőt és teszi sokkal hosszabbá a szeretkezést az ejakuláció visszatartása, és rámutatnak, mennyire megerősíti a párkapcsolatot, ha a pár tudja, mit jelent a hosszú, tartós behatolás. Arra is kitérnek, hogyan valósítható meg a puha behatolás, és miként kerülhető el a korai magömlés.
A Tantrikus szex férfiaknak tartalmaz többek között számos kipróbált és bevált előjáték-technikát, testhelyzetsorozatok grafikáit és több olyan módszert, amelyek a tudatosság segítségével fokozhatják érzékenységünket a szexualitásban. Megtudhatjuk, hogyan juthat egy pár eksztatikus állapotba, milyen módon vehetnek részt a nemi szervek a férfi és a nő testi, érzelmi és spirituális gyógyulásában.
A valódi szexuális beteljesülésre akkor van a legnagyobb esély, ha a féri és a nő együtt indul útnak egymás testének felfedezési igényével, így a férfiak előítéleteit is le kell bontani. Kedves uraim, a szex nem célirányos, stresszes tevékenység! A szexbe nem beleerőlködni érdemes, hanem belelazulni. Érdekes álláspont, nem? Miért jó az egy férfinak, ha visszatartja az ejakulációját, vagy a hosszú, tartós behatolás? Hogyan lehet puhán IS szeretkezni? Elkerülhető-e a korai magömlés, és hogyan? Ha már csak ezekre a kérdésekre kap(na) választ az olvasó, már megéri a kötet ára, de nem, nem, ettől sokkal átfogóbb és gyakorlatiasabb a mű.
Diana Richardson és Michael Richardson, a szerzők
A női orgazmus tantrikus témakörét Diana Richardson járja körül, aki maga is testterápia oktató, holisztikus szellemben áll hozzá a szexualitáshoz. A férfiaknak és férfiakról szóló kötetben társszerző Michael Richardson mellett. A férfi tajcsitanár, szakrális táncoktató, mindketten pedig az Osho nevű tantramester tanítványai. Több mint három évtizede gyakorolják és adják át másoknak speciális tudásukat. A tantrikus szex két könyve nemcsak elméletet, hanem gyakorlati tudást is átad, a leírások könnyen értelmezhetők, a megértést elegánsan papírra vetett rajzok szemléltetik. Aki nem hisz a spiritualitásban, azoknak is hasznos a két kiadvány!
A kötetet kedvezményes áron megrendelhetitek a kiadó honlapjáról a fenti borítóképre kattintva, ahol beleolvasó is található.
Hasznosnak, érdekesnek, netán jópofának találtad cikkünket? Segíts azzal, hogy minél több emberhez eljusson a mondanivalónk: kövess minket Facebookon is! Köszönjük!
Bátraké a szerencse, szoktuk mondani, de vajon kire mondjuk, hogy bátor? Arra, aki nem fél semmitől, vagy arra, aki fél, de szembenéz a félelemmel, és legyőzi? És mi mindentől félhetünk? Mi a félelem? Hogyan lehet legyőzni? Mi a bátorság?
Csóka Judit klinikai szakpszichológus és meseterapeuta új könyvében ezekre a kérdésekre keresi a választ az általa válogatott, különböző népek meséinek segítségével. A mesékről pedig tudjuk, hogy nemcsak szórakoztatnak és elgondolkodtatnak, hanem gyógyítanak és vigaszt is nyújtanak.
Sokan azt hiszik, a mesék a gyerekeknek valók, a felnőtteknek semmi szüksége rájuk. A mesék mindenkinek valók valójában. Mindenkinek, akinek vannak érzései, félelmei, traumái, problémái: mert a mesék segíthetnek megtalálni a megoldást.
Mindig is nagyon szerettem a meséket, a mai napig vannak kedvenc mesegyűjteményes könyveim, amelyekből időről időre olvasok. Megmondom őszintén, a magyar népmesék nem a kedvenceim. Vannak köztük jók, de a többségét nem tartom annak, mert túlságosan sokan, túlságosan sokszor hazugsággal vagy átveréssel kerültek benne előrébb, ez pedig egyáltalán nem jó üzenet. Ettől függetlenül persze vannak értékes mondanivalói, üzenetei is, de általában nem a legismertebbeknek, és nem azoknak, amikből a nagysikerű rajzfilmsorozat is készült.
Van azonban egy - édesapámtól örökölt - indián népmeséket tartalmazó kötetem. Az egészen különleges, a mi ízlésünktől és mitológiai világunktól is gyökeresen eltérő mesék már gyerekként is nagyon magukkal tudtak ragadni, ez a kötet a mai napig a kedvenceim között van.
Na és most itt van ez a gyűjtemény. Csóka Judit a világ minden tájáról szedte össze ezeket a meséket, amelyek egy csokorba, egy témára vannak felfűzve: a bátorság a főszereplő bennük. Lehet azzal kezdeni, hogy tisztázzuk, mit is jelent bátorság. A bátorság szerintem semmiképp nem a félelem hiánya: épp ellenkezőleg, a félelem ellenére a problémákkal való szembenézés. A félelem hiánya botorság, nem bátorság. De mihez is kell bátorság? Sokszor külső dolgokhoz mérjük a bátorságot: bátor a tűzoltó, meg a rendőr, meg bátor az, aki a katasztrófák vagy fenyegetett helyzetek közepén megment valakit, kiment valakit. Ez is bátorság, valóban. De sokkal nagyobb bátorságok is vannak. Bátorság szembenézni az igazsággal, elmondani az igazságot. Bátorság felismerni és beismerni a tévedést, a hibát. Bátorság őszintének lenni - de nem bántónak. És a legnagyobb bátorság: szembenézni önmagunkkal, megismerni és megszeretni magunkat, elfogadni azt, akik vagyunk, folyamatosan dolgozva azon, hogy jobbá váljunk. Ez az igazi bátorság.
A mesék pedig ebben segíthetnek. Sőt, nem csak a mesék, hanem minden történet. Aki olvas, aki történeteket ismer meg, abban nő az empátia is, hiszen számtalan élethelyzettel és sorssal találkozik a történetek során. És nő a megértés is, önmagunkkal szemben is. Sokszor valaki másnak a történetén keresztül döbbenünk rá a saját életünk problémáira, és találunk utat a megoldás felé - ezt én is számtalanszor tapasztaltam. Ehhez mindhez pedig elengedhetetlen a bátorság, ami épp annyira sokféle és sokszínű, mint ez a mesekönyv, amelyben dél-amerikai meséktől a szlovák mesékig, afrikai meséktől a japán mesékig, magyar meséktől az orosz mesékig mindenféle megtalálható. Rövidebb és hosszabb, de egy dolog közös bennük: valami módon mindegyik a bátorságról szól.
1965-ben született. A konduktori diplomát követően, gyermek és ifjúsági klinikai szakpszichológusi képesítést szerzett. 2012-ben, a meseterápiás képzés elvégzésekor felismerte, hogy a népmesék milyen gazdag tudásanyagot rejtenek magukban, és hogy valóban – ahogy Boldizsár Ildikó tanította neki –minden élethelyzetnek meg van maga meséje.
Megszerezte a meseterapeuta címet is, és sok helyen kipróbálta a mesék erejét. Mesélt hajléktalan szállón, anyaotthonban, idős, beteg embereknek a várpalotai kórházban, járt ki általános iskolai osztályokhoz egy -egy meseórát tartani. Jelenleg is több csoportja is van. A Fejér Megyei Pedagógiai Szakszolgálatnál a Kemence Családi Mesecsoportot vezeti, ahol a gyerekek a szüleikkel együtt vesznek részt a foglalkozásokon, ugyanitt Lélekfrissítő Csoportot vezet felnőtteknek, illetve van egy egészen kicsi gyerekek számára Gingalló elnevezésű csoportja is. A Fejér Megyei Szent György Oktató Kórházban pedig a pszichiátrián hetente egy alkalommal tart meseterápiás foglalkozást a betegeknek.
„Mivel pszichológus vagyok, én a pszichoterápiában használom, nem kis sikerrel a meséket. A pszichiátrián, a kardiológián és az onkológiai betegek pszichés vezetésében is nagy segítségemre vannak a mesék. Az élőszavas mesemondáskor a mesélő, és a mesehallgató között, nagyon mély bensőéges kapcsolat alakul ki. Ez a kapcsolat oldja a szorongásokat, félelemeket, hiszen a beteg úgy érzi, hogy nincs egyedül.”
Köszönöm a lehetőséget a Corvina Kiadónak! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.
Julia Child és a "francia könyv", amelynek megírásától évtizedekig húzódozott. Végül egy rokonnak tollba diktálta, hogyan kerültek Paullal Franciaországba, hogy tanult meg főzni, hogyan készült el az azóta ikonikus A francia konyha művészete című alkotás, valamint hogy lett Amerika első számú sztárszakácsa a hatvanas években. Ezentúl pedig barátságok, adomák, furcsaságok, harmónia, és erős, folyamatosan karbantartott kapcsolati hálók az élet viharainak átvészelésére. Imádtam olvasni, finom humor, irónia jellemzi a művet.
KÖNYVAJÁNLÓ
ÉLETEM FRANCIAORSZÁGBAN
Szerző: Julia Child és Alex Prud'homme Fordító: Lelik Krisztina Kiadó: HVG Könyvek
Azok közül, akiket érdekel a gasztronómia, ki ne látta volna a Julie és Julia című filmet vagy a 2022-es gyártású Julia című filmsorozatot, amelyek Julia Child életéről szólnak a sütés-főzés viszonylatában? Nos, itt a könyv, amelyet emlékei és levelezései alapján maga az érintett, Julia Child (Julia McWilliams Child) diktálta tollba Alex Proud'homme jelenlétében (aki maga is rokon, Julia férje ikertestvérének unokája). Túl volt a kilencvenes évein, amikor évtizedekre rúgó húzódozás után kötélnek állt, hogy rendben, legyen meg a "francia könyv". Nem érte meg a kiadvány megjelenését, pedig igen remek, jó humorú, magát olvastató mű készült el a múltra visszatekintésből.
Idézet a műből
Paul levele ikertestvéréhez:
"Julie-t látni a forró, sülő és rotyogó ételekkel megrakott tűzhely előtt ugyanúgy elbűvöl, mint egy üstdobost figyelni a szimfónia alatt. (Ha nem ülök be oda nézni őt, akkor nincs esélyem találkozni Julie-val.)… Képzeld ezt lelki szemeid elé: Julie-n kék vászonkötény, a kötény övében egy konyharuha, mindkét kezében egy-egy fakanál, és egyszerre két lábast kavargat. Figyelmeztető harangok hallatszanak, mint karmesteri pulpitusról a jelzések, és illatozó főmotívumként fokhagymaszagú gőz tölti meg a levegőt. A sütő ajtaja olyan gyorsan nyílik és csukódik, hogy szinte észbe sem kapsz, máris bedöf oda fürgén egy kanál, belenyúl egy lábosba, felemelkedik Julie ajkaihoz az íz ellenőrzésére mindez mint egy tökéletesen időzített dupla ütés a dobokon. Ő ott áll, körülvéve a hangszereivel, magabiztosságot és önbizalmat sugároz…
Szakavatott kopasztó, nyúzó és csontozó kezd válni belőle. Csodálatos látványt nyújt, amikor egy apró lyukon a csirke nyakán keresztül húzza ki az állat beleit, majd ugyanezen a kis furaton át a bőrt meglazítja, hogy ne tapadjon a húshoz, és hogy a szarvasgomba leopárdfoltjait el tudja helyezni sorjában a bőre alatt. Vagy amint egy liba minden egyes csontját kiszedi, anélkül hogy felszakítaná a bőrét. És látnod kellene, amint megnyúz egy üregi nyulat – megesküdnél rá, hogy ő a préri lánya, aki most lovagolt elő a hegyek közül."
Annyi mindenről mesél a könyvében, hogy csak kapkodom a fejem, hogy jaj, ne! Vagy ámulok a sok élményen, Julia elbűvölő, talpraesett, finoman ironikus, dolgaiban mérhetetlen elszánt karakterén, netán kacarászok, amikor a Cordon Bleu tanfolyamáról olvasok (ahol Julia megszerezte a sütés-főzés alapjait). Például tudtad, hogy bedobták a mély vízbe? A vendéglátó osztályt ugyanis az amerikai hadsereg tizenegy leszerelt veterán katonája alkotta, akiket ezzel a tanfolyammal kívántak a hadviselésből visszaigazítani a polgári létbe, a résztvevők pedig éreztették vele, hogy a colos hölgyemény igen el van tévedve körükben. Persze, Julia addig is gyakran forgott férfiak között, úgyhogy nem találtak fogást rajta. Sosem derült ki, hogy a fenti durva tréfaként indult-e el, vagy a tanfolyam vezetője így akart némileg több tandíjat leakasztani róla. Juliának, mint egyetlen nőnek a tanfolyamon, muszáj volt állandóan mosolyogni, nehogy a férfiak hisztérikának bélyegezzék, de sikerült úgy vennie az akadályt, hogy közben belül figyelmes és összeszedett volt, a beszerzendő tudásra koncentrált.
Egy videó Julia Child konyhai tevékenységéről
Szó esik benne mindenféle örömről, legyen az magánéleti, közéleti, munkahelyi vagy barátságok okozta jóérzésekről. Julia és Paul (a férje) figyelemreméltó kapcsolati hálóval rendelkezett, amelyek ápolása gyakran hatalmas vendéglátásokba torkoltak, Juliáéktól senki sem mehetett éhen haza, finomabbnál finomabb fogásokkal kényeztették a hozzájuk beeső vagy meghívott vendégeiket. Olvashatunk Paulról, a legfontosabb férfikarakterről, aki hatalmas entellektüelével, tapintatával, finom modorba csomagolt karcosságával és Julia iránt tanúsított érzéseivel harmonikus, bebetonozott oszlopként állt az asszony mellett, irigylésre méltó tartással fogadta az életüket beárnyékoló viharokat is. Mindezekkel együtt helyenként tétova sertepertélése olyan szeretetreméltó, hogy mindenki akar magának egy Paul Childot otthonra.
Idézet a műből
Élő műsorról szó sem lehetett – részben a felszerelés és a hely korlátozott mivolta miatt, részben meg azért, mert én teljesen amatőrnek számítottam. De úgy döntöttünk, az egész műsort egy megszakítás nélküli harmincperces felvétellel rögzítjük, mintha élő adás lenne. Hacsak a kamera el nem romlott vagy a lámpák el nem aludtak, nem volt leállás, és nem lehetett korrigálni. Kicsit rázós volt, de illett hozzám. Ha egyszer belefogtam, nem nagyon szerettem megállni, és elveszíteni az élő előadás feszültségét és izgalmát. Mellesleg nézőink sokkal többet tanulhattak, ha hagytuk, hogy a dolgok úgy történjenek, ahogy a valóságban is szoktak – a csokoládéhab nem hajlandó elválni az öntőforma faláról, az almafelfújt összeesik. A főzés egyik titkát és egyben örömét jelenti megtanulni kijavítani valamit, amit elrontottunk; és az egyik lecke az, hogy derűsen viseljük el azt is, ha már egyáltalában nem lehet kijavítani.
A KÖNYV, ami aztán világszerte híres lett, A francia konyha művészete, két barátnő közös művének készült, amit az amerikai piacra szántak. Miután szerkesztőjük felmondott nekik, ott álltak megfürödve egy kézirattal, valamint nulla tudással arra nézve, minek kell szerepelnie könyvükben ahhoz, hogy az USA-ban szívesen költsék erre pénzüket a háziasszonyok. Juliát kérték fel szerkesztői közreműködésre. Amikor átolvasta a recepteket, megdöbbentette, mennyire túlbonyolították az egészet, unalmas, nehézkes utasításokkal teletűzdelve. Egy ételleírásnak tömörnek, világosnak és főleg közérthetőnek kell lenni, morfondírozott Julia magában, és úgy gondolta, hogy sokkal értelmesebb dolog, ha az egészet átírja, miután le is sütötte, főzte őket, sőt, kuktára IS feldolgozta, amit csak lehetett belőlük, mert nem elfelejteni, akkoriban az amerikai háziasszonyok előszeretettel használták a fenti eszközt. Aztán mindennek igyekezett utánanézni, akár az étellel kapcsolatos népi hagyományoknak is, ami - sütés-főzés, írás, járulékos adatok ellenőrzése - hallatlanul időigényes faladatnak bizonyult. A többi - a többi már történelem. A francia konyha művészete - itt találod a szakácskönyv ajánlóját.
Idézet a könyvből
„Ne feledd, semmi nem fontosabb a másik embernél!” Más szóval, a legfontosabb a világon a barátság – nem a karrier, nem a házimunka, nem a saját fáradtságunk –, amit pedig ápolni és táplálni kell.
Nos, emberek, így kell leélni egy életet, ahogyan ők tették. Megélni a pillanatokat, tompítani az eséseket, együtt maradni akarni, szabadságot adni a másiknak - és élni tudni ezzel, barátoknak, szeretőknek, szerelmesünknek maradni és mindent megbeszélni, amit meg kell beszélni, amit meg nem kell kimondani, fedje örök homály. Akarjatok ilyenek lenni, hogy az utolsó percetekben sem kelljen semmit megbánni. Életük vezérlő fonala több mint szimpatikus: "Ne feledd, semmi nem fontosabb a másik embernél!" Élveztem az olvasást - köszönöm az élményt.
Szerintem olvassátok ti is! Érdemes!!
Fülszöveg
Julia Child 1948-ban érkezett diplomata férje oldalán először Franciaországba. Egy szót sem tudott franciául, soha addig nem kóstolt egyetlen francia ételt sem, ráadásul főzni sem tudott. Ám ahogy kezdett elmélyedni a nyelv tanulásában, ahogy kezdte megismerni a franciák életmódját és konyháját, szenvedélyes érdeklődés gyúlt benne az ország és lakói iránt, a főzés pedig életre szóló hivatásává vált. Ebben a könyvben Julia Child elsősorban franciaországi kalandjait meséli el: feltárul előttünk a háború utáni Párizs a híres Cordon Bleu főzőiskolával, az eldugott kisvendéglőkkel és a külföldiek pénztárcájához mért elegáns éttermekkel. Juliával együtt kilátogatunk Marseille nyüzsgő halpiacaira, végigjárjuk Provence kisvárosait, megcsodáljuk a kiépülőben levő francia Riviérát, megismerünk híres séfeket és a helyi konyha minden csínját-bínját értő egyszerű parasztasszonyokat. A szeretett férjével Európa más országaiba tett közös utazásaikról szóló tudósításokból kiderül az is, milyennek látta kontinensünket akkoriban egy érdeklődő amerikai. Az emlékirat egyben beszámoló arról, milyen hányattatások után sikerült kiadni a francia szerzőtársnőivel közösen írt, ma már alapműnek számító, kétkötetes angol nyelvű nagy francia szakácskönyvet, és hogyan lett Juliából Amerika első televíziós sztárszakácsa.
Julia Child (eredetileg McWilliams) (1912-2004) amerikai szakács, író, televíziós személyiség. Leginkább arról híres, hogy a francia konyhaművészetet megismertette az amerikaiakkal, először szakácskönyve, a Mastering the Art of French Cooking („A francia konyhaművészet elsajátítása”), majd az ezt követő televíziós főzőműsora, a The French Chef segítségével („A francia főszakács”), amit 1963-tól kezdve vezetett.
Forrás: Wikipédia
Köszönöm a lehetőséget a HVG Könyveknek!
A kötetet kedvezményes áron megrendelhetitek a kiadó honlapjáról a lenti borítóképre kattintva, ahol beleolvasó is található.
