"Hogyan éltem túl hat koncentrációs tábort, majd vadásztam le az egyik leghírhedtebb náci tömeggyilkost..."

Az elmúlt években számos olyan holokauszt-történet látott napvilágot, amiről eddig senki nem hallott. A túlélők közül sokan évtizedek óta igyekeznek csendben feldolgozni a történteket. Legtöbben csak arra vágynak, hogy elfelejtsék azt a sok véres borzalmat, amit láttak. De ma ott tart a világ, hogy életük vége felé közeledve sok túlélő érzi úgy, mégis el kell mondania mit élt át, hogy a sok szörnyűség nem merüljön feledésbe, ne történhessen meg újra.

Josef Lewkovicz is egy azon emberek közül, akit tizenhat évesen megfosztottak attól az élettől, ami járt volna neki. Elvették a nevét, sorszámot kapott és a Krakkó-płaszówi koncentrációs táborba került, ahol testközelből láthatta és érezhette azt a sok borzalmat. Gyilkosságot, kínzást, a kegyetlenség legmélyebb, legsötétebb bugyraiba nyert betekintést és amerre csak nézett éhezést, betegséget és halált látott.

Hat koncentrációs tábor. Kimondani is sokkoló. Ez a fiú 18 éves korára túlélt hat tábort. Hat olyan helyszín, ahol minden perc a túlélésről szólt. Tökéletes példa rá, hogy az ember sok mindenre képes. A robotok, a kínzások, a verések, az éhezés és a kivégzések körforgásában valahogy sikerült életben maradnia.

Aztán 1945 májusában az ebenseei tábor felszabadult. Josef tudta, hogy egyedül maradt, a családja minden tagja odalett a vészkorszakban és egyre erősödött benne az érzés, hogy elégtételt akar.

Rengeteg náci gyilkos igyekezett megúszni az elszámoltatást. Josef elmeséli a kötetben, hogy miként segítette a titkosszolgálatok munkáját, hogy a bűnösök ne sétálhassanak el szabadon. Így vált áldozatból vadásszá. A kötetben megjelenik Amon Goeth is, aki az Oscar-díjas alkotás, a Schindler listája című filmnek köszönhetően vált tág körben ismertté. Még a nácik között is az egyik legkegyetlenebb volt. Josef a Krakkó-płaszówi koncentrációs táborban közelről láthatta, ahogy ez a szörnyeteg puszta szórakozásból kínzott, ölt, öletett halomra ártatlanokat a tábor parancsnokaként. Azért is képes volt megölni valakit, mert ránézett, de arra is látott példát, hogy azért lőtt agyon valakit, mert túl jóképű volt.

Felszabadítása kapott egy fülest, hogy merrefelé lehet ez a szadista. Járta a hadifogolytáborokat, mindenhol utána kutatott és sikerrel járt. Goeth egy kopott katonai egyenruhában, koldusként, lefogyva igyekezett túlélni, megúszni a számonkérést, de Josef azonnal felismerte. A gyilkos arca beleégett az emlékezetébe és Lewkowicznak köszönhetően került kézre. Háborús bűneiért elítélték és végül Krakkóban kivégezték. Csupán egy név a szörnyek közül, aki Josefnek és a hozzá hasonlóknak köszönhetően állt bíróság elé.

Az elmúlt évtizedekben Josef sokat tett azért, hogy segítse a túlélőket, több száz zsidó árvának segített, miközben karrierjét egyengette és Montreálban családott alapított. Hosszú, boldog élet áll mögötte, ellentétben a holokauszt során elhunyt milliókkal.

El akarta felejteni, ami történt. A hátborzongató és félelmetes múltat hátrahagyni és csak a jövőre fókuszálni, de 96 évesen Jeruzsálemben élve azt látja, hogy az anitszemitizmus növekszik világszerte. Hiába a számtalan dokumentum mégis akadnak, akik tagadják, hogy valaha megtörtént. Éppen az ilyen gondolkodás miatt kellenek ezeket a történet. Kell, hogy a túlélők elmeséljék az emberiség legvéresebb időszakát, hogy tisztelegjenek az elhunytak előtt, ne hagyják, hogy sorsuk feledésbe merüljön. Ez a könyv pedig szívszorító tanúságtétele a vészkorszaknak, amit remélem sokan fognak elolvasni.

Köszönöm a lehetőséget az Alexandra Kiadónak!

A kötet a borítóképre kattintva kedvezményes áron elérhető a kiadó honlapján.