Szerző: Balázs Barbi

Kiadó: Jaffa Kiadó

Balázs Barbi Asszonypajtás konyhakalauza 21. századi spúroknak című könyve mindjárt a harmadik oldalon meghatározza műve alaphangját: Hogyan szokj rá a szerény, gyors, nagyvárosi házikosztra. Értitek: nagyvárosi, de mégis házikoszt. Tehát a szerző könyve (elsősorban) azoknak a nagyvárosi, időzavarban élő, spórolósnak számító, író által nyíltan bevallott-bevállalt huszas-harmincas lányoknak-asszonyoknak, de férfiaknak is szól, akik nem akarnak (és nem is tudnak - még) nagy faksznit keríteni a sütés-főzésnek. Ugyanígy a kollégistáknak és a szerző korabeli városi nőknek is ajánlja kötetét (befutott negyveneseknek). Ami olcsó, az nem biztos, hogy nem is jó! - bíztatja a szerző könyvében és az Asszonypajtás blogjában az őt olvasókat, követőket. Gyorsan rákerestem a közösségi médiában az elnevezésére, és pár posztját áttanulmányozva háromszor is bejelöltem volna követésre, dacára annak, hogy nemhogy nagyvárosi, de még kisvárosi asszony sem vagyok a fatornyos kis falucskámmal, ráadásul a sokkal idősebbecske fajtából, és annak ellenére IS, hogy itt a könyve a kezemben.

A spúr szót is kigugliztam a címből, jelentése szűkmarkú, zsugori, sóher, smucig, olcsójános, skót, sőt, szarrágó. (Bocsánat, ez utóbbit az értelmező szótár hozza, nem én stréberkedek obszcenitással.) Balázs Barbinak, a középosztálybeli nőnek, a konyhai spórolás azt jelenti, hogy az ember sem a pénzét, sem az energiáját nem szórja fölöslegesen: ami kell, az kell, de ami semmirevaló, hibavalóság, kerüli. Ami nem ad annyit, amennyibe kerül, azt egyszerűen nem vásárolja meg. Nincs szükség olyan tárgyakra - folytatja a szerző, - amelyeknél végül tűnődve szemlélődik a gazdája, hogy ezt meg mi a fenének vettem meg...? A fenntarthatóság a konyhában is fontos, nem szabad úgy költeni, mintha nem lenne holnap, és főleg ne adjunk ki pénzt olyasmiért, ami csak visz, de nem hoz semmit. Saját konyhájában nem a lemondásra hajt, célja, hogy a hétköznapokban a lehető legegyszerűbb, mégis finom és változatos ételek kerüljenek ki a keze alól, ezzel forrást megtakarítva például egy lassan középosztálybelinek is luxus számba menő, nívósabb éttermi kiadáshoz, de bármi egyéb olyan tevékenységhez, szolgáltatás igénybevételéhez, amit szükségesnek tart mentális egészsége szinten tartásához.

Őszintén? Máris szimpatikus a leányzó, pedig eddig csak az első fejezet általánosságain vagyok túl, meg a közösségi média oldalának 3-4 posztján. Most jönnek a nagyágyúk, a második, harmadik fejezettel belecsap a lecsóba a konkrétumokat illetően - Saját házikoszt lépésről lépésre és a Szerényen főzni: bevezetés a mértékletes konyhába címekkel, és folytatja hasonlóan izgalmas részekkel. Bár a mai, rohanó világban egyre kevesebben térnek be a konyhába, mégis megmaradt a házi jelző szuperlatívusza, amikor koszttal kapcsolatban használjuk - ugyanakkor a bíbelődés kevés elkötelezettek szokása az ételkészítéssel kapcsolatban. Nos, szögezi le Balázs Barbi, nem szabad félni az otthon főzéstől! Egyetlen ételnek sem kell komplexnek, tökéletesnek és minden elemében korszerűnek lenni ahhoz, hogy a házi szó megfeleljen rájuk. Tessék csak belekezdeni, aztán majd lesz valami. 

A szerző stílusa letisztult, egyszerű, de hatékony módon teszi olvasmányossá a művét. Nem kifejezetten konkrét receptek száraz sora, hanem ételekkel, alapanyagokkal, maradékokkal kapcsolatos variációk leírása, gyakorlati mankó kreatív lehetőségekhez, amelyekkel finom és változatos étel tehető az asztalra. Úgy is mondhatnám, nem halat ad az érdeklődő közönségének, hanem hálót. Tartja magát alcímének vezérfonalához, miszerint Hogyan szokj rá a szerény, gyors, nagyvárosi házikosztra? - és a kérdést meg is válaszolja. Meggyőződésem, hogy ez a kötet nemcsak célközönségének ad nagyszerű, világosan érthető és gyakorlatba átültethető válaszokat, hanem nekem, a hatvanas kisfalusinak is. Igen, így van. A Nők Lapja szerkesztőségénél munkát vállaló Balázs Barbi remek esszenciáját adja blogjának, erősen kibővítve olyan tartalmakkal, amelyek egy blog keretein belül nem ütnek úgy, mint könyvformában. Finom humora átsejlik a sorokon, meg kell hagyni, mesterien ért a szavakhoz, értelmes és értékes tartalmat kínálva az érdeklődőknek. Akinek szeme van látásra, hamar felfedezi magának az öntörvényű, találékony, helyenként meghökkentő, de az életet és az olvasót maximálisan tiszteletben tartó tollforgatót.

Szerintem olvassátok!

Fülszöveg

Semmiből ​valamit, alig valamiből szinte bármit – könnyen, vidáman, felhajtás nélkül!

Ez a könyv voltaképpen egy nulladik szakácskönyv. Azokat szeretné a konyhába csábítani, akik eddig főzni csak receptből, és kizárólag gazdagon felszerelt kamrával a hátuk mögött mertek. Azokat állítaná az otthoni koszt pártjára, akik már az idejét sem tudják, mikor készítettek utoljára ételt maguknak – pláne másoknak! –, és azoknak mutatná be a fenntartható konyhában rejlő változatosságot, akiknek meggyőződése, hogy ami spórolós, az korszerűtlen, dögunalmas és vacak.

Bőven vannak benne receptek is – mégsem az ételek elkészítési módjairól, s végképp nem bonyolult menüsorok vagy egzotikus fogások műhelytitkairól szól elsősorban. Sokkal inkább arról, hogyan győzhetők le a konyhával kapcsolatos kisebbségi komplexusok, mi az a néhány alapvető és könnyen hozzáférhető élelmiszer és eszköz, ami ha van otthon, biztosan nem maradunk éhen. Miért épp a főzelék a legjobb hétköznapi ebéd, mi jót lehet enni egy koleszos kakaós tészta árából, és miért az otthoni konyha jelenti a frappáns választ a legtöbb táplálkozással kapcsolatos kihívásra, úgymint időhiány, árak, ilyen-olyan érzékenység és diéta.

Balázs Barbi

Szerkesztő, újságíró, cikkei a Nők Lapjában jelennek meg.

Termékadatok

Ami még érdekelhet