Az evező fogva vagyon - levelek a kitelepítésből

Hazánkban az ötvenes évek kitelepítési nyomorúságai azokat a deklasszált embereket sújtották, akik az úri középosztályhoz tartoztak. Jómódú otthonaik hátrahagyásával és vagyonvesztéssel kollektív büntetésként az alföldi tanyavilág leromlott lakásaiba, ha nem tyúkólokba vagy istállókba jelölték ki kényszerlakhelyüket. Egy ilyen család mindennapjairól, reményeiről, de inkább reménytelenségéről szól a kötet a Mikecz család levelezése alapján. Az alapvetően vidám hangulatú leveleket átjárta a tanácstalanság, tehetetlenség és szorongás is.

KÖNYVAJÁNLÓ

"AZ EVEZŐ FOGVA VAGYON..."

Levelek a kitelepítésből, 1951-1953

Tények és tanúk sorozat

Szerkesztő: Kollai István

Kiadó: Magvető Kiadó

Kitelepítés - mindenki ismeri a szót, a közelmúlt elképesztő eseményeihez vezető utat és annak következményeit, amit a deklasszált tömegeknek kellett elszenvedniük. A ma emberének a történtek átéléséhez - akik csak hallottak arról, hogy ilyen volt -, elég, ha elképzelik, hogy ingó és ingatlan vagyonukat egyszerűen elveszik tőlük, majd egy tollvonással meghatározzák lakóhelyüket is, ahol kutya kötelességük megjelenni és beköltözni a számukra kijelölt ingatlanba. Ez lehetett leromlott házrész, de elhagyott istálló vagy tyúkól is. A méltóságukból kivetkőztetett emberek pedig tűrtek és dolgoztak, kicsinyes, bosszúálló főnököktől és a település lakói egy részének megvetésétől szenvedve, gyakran éhezve, orrvérzésig hajtva a feladatok végrehajtását, és gyakran még az sem volt elég.

Idézet a könyvből

„Nem beszélve arról, hogy két hete egy falat kenyeret sem ettünk, mert elfogyott a kenyérjegy. Vacsorára tej, főtt krumplival, reggelire tea cukor nélkül – cukrunk nincs. Ebédre pedig éppen csak valami, mert kukoricatöréstől még egy szakácsnő sem kapott ihletet. Olyan rendetlenség, felfordulás volt 4 hétig, hogy rossz rágondolni. Négyheti szennyest máma szappanoztam be. Péterrel elhatároztuk, hogy két napig nem dolgozunk – szombat, vasárnap, és hétfőn elkezdjük a cukorrépaásást. A nem dolgozás abból állt, hogy nagytakarítunk, vasalunk, mosunk stb.”

A mű Kollai István szerkesztésében a kitelepítés mentálistörténetét bontja ki, Mikecz Károly családjának levelezése által. A férfi a II. világháború előtt elismert bankár volt, és mint ilyen, szúrta a szemét a regnáló szocialista hatalomnak, ezért neki, Péter fiának és menyének, Kövér Katalinnak, elrendelték a kitelepítését: a Békés megyei Kamut tanyavilágába kellett költözniük. Az Alföld kemény világ az újrakezdéshez, hátha még megnehezített életkörülmények között, kényszerűen újrakezdett életről van szó. A háborús események után a középosztály térvesztése és túlélése érdekében a mindennapi élet "apróságairól" lehetett csak szó, ilyenekről, mint az állapotos Kövér Katalin hogy fog szülni a rideg körülmények között, mivel tudják majd táplálni a kisgyermeket ezen a tanyán, hová zsuppolhatták el a többi családtagot, mennyire merjenek csapongani a levelekben, amik jórésze Kövér Katalintól származik, vajon elolvassák-e a leveleiket a postán. A levelek alapvetően vidám hangulatúak (nem adták meg magukat körülményeiknek), de ettől függetlenül átüt rajtuk a tanácstalanság és a folyamatos szorongás. 

A képen a levelek írója, Kövér Katalin és férje, Mikecz Péter.

...és hogyne ütne át a leveleken a kétségbeesés, amikor leányfalui villájuk, az abban elhelyezett tárgyak ebek harmincadjára került a kitelepítéskor, annak reménye nélkül, hogy valaha is valamicskét sikerülhet visszaszerezni belőlük. (Végül is a villa hellyel-közzel, megtépázva megmaradt, de a régi jó világ nem tért vissza, sokat nyomorogtak benne a kitelepítés utáni visszatérést követő években is.) Kövér Katalin nem is számított elitnek, mégis utolérte az ő családját is a vész. Ahogy a szerkesztő fogalmaz: "a kommunizmus társadalomépítő csődjének egyik jele, hogy az ilyen, egyébként nem kifejezetten az elitből származó embereket is ellenségként kezelte, lezülleszteni próbálta." Arról nem is beszélve, hogy a kitelepítettség életre szóló billogot jelentett minden benne résztvevőnek, legyen szó karrierről, iskoláztatásról vagy társadalmi pozícióról.

Idézet a könyvből

Örömömben gyorsan írok egy lapot! Kaptam egyik szomszédunktól egy csuda helyes kis bölcsőt. Csak egy kicsit drágán akarja adni, 5.- Ft-ért. Megpróbálok alkudozni. Ez mégiscsak jobb, mint egy ruháskosár, mert egész kétéves koráig fekhet benne a gyerek.

   Most kaptam meg Apuka levelét, örülök, hogy nincs otthon semmi zűr. Nagyon sokat izgultam az utóbbi időben a sok rossz pesti hír miatt. Mi jól vagyunk, pénzünk szörnyen kevés, munka pedig végleg nincsen. Kérvényünket (Körösladányt) elutasították. Szokásos pech. A lisztet még nem tudtam feladni. Most szerkesztettem egy jó kis zsákot. Abba küldöm el. Majd megkérlek benneteket, hogy őrizzétek, és ha Anya decemberben lejön, elhozza nekem, ugyanis két törölközőből áll.

A szerkesztő, Kollai István (történész), a könyvben szereplő Mikecz Péter és Kövér Katalin unokája, ezért tud lábjegyzetekben sok hozzáfűzést megtenni, és azért lábjegyzetekben, hogy szabad teret engedjen az olvasói interpretáláshoz. Utószavában hozzáfűzi a kitelepítettek további sorsáról szóló tényeket, adatokat, megállapítja, hogy az 1951-1953 közötti évek kilátástalanságát a legtöbben idegrendszeri állapotuk és habitusuk szerint dolgozták fel, többen is disszidálás mellett döntöttek. Ennyi trauma után nehéz újra iskolapadba ülni, vagy ellenséges környezetben megvalósítani a neki testhez álló életpályát, egyeseknek halálukig tartó paranoiájáról nem is beszélve: soha többé nem bíztak egyetlen politikusban és politikai rendszerben sem. Például csak műszaki vonalon engedték őket diplomához jutni, a Mikecz családban is található jópár mérnök ebből az időszakból.

Szerintem olvassátok - a kötet végén található szerkesztői utószót se hagyjátok ki!

Fülszöveg

1951-ben ​az „úri középosztály” maradványait büntetendő újfajta retorziót vezetett be a sztálinista hatalom: budapesti családok ezreit telepítették ki az alföldi tanyavilágba, lakásaikat pedig elvették. Pár hónap alatt mintegy ötezer család találta magát az Alföld valamelyik sarkában. Bár a kitelepítések 1953-ban véget értek, az érintettek évtizedekig cipelték a trauma súlyos terheit. A Tények és Tanúk sorozat újabb kötete a kitelepítés mentalitástörténeti aspektusába enged bepillantást egy család levelezésén keresztül: a világháború előtt elismert bankárnak, Mikecz Károlynak a Békés megyei Kamut tanyavilágába kellett költöznie Péter fiával és menyével, Kövér Katalinnal. Az ő leveleiken keresztül kapunk képet az Alföldön kényszerűen újrakezdett életről. Az alapvetően életvidám hangvételű leveleken átüt a tanácstalanság, a szorongás érzése: 1952-től már a kitelepítésben született kislányuk miatt is aggódik a család. A fejük felett elhúzó repülők vajon a felszabadítók? Vajon a postás elolvassa a rokonok ideküldött leveleit? Hol a többi családtag, kit hová zsuppoltak? Mit lehet enni adni egy babának a tanyán? Ilyen „apróságokból” áll össze a nagykép: a világháború előtti középosztály térvesztése és túlélése. A Kövér Katalin haláláig a családban ismeretlen leveleket a lánya találta meg. A történeti hátteret és a szereplők további életútját a kötetet sajtó alá rendező Kollai István történész utószava ismerteti.

Köszönöm a lehetőséget a Magvető Kiadónak!

A kötetet kedvezményes áron megrendelhetitek a kiadó honlapjáról a lenti borítóképre kattintva.

Kövess minket Facebookon is!
A képek a kiadó oldalairól származnak.

Termékadatok

Cím: "Az evező fogva vagyon..." Levelek a kitelepítésből, 1951-1953

Szerző: Kollai István (szerk.)

Kiadó: Magvető Kiadó

Sorozat: Tények és tanúk

Oldalak száma: 448

Megjelenés: 2024. október 01.

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789631444612

Méret: 197 mm x 124 mm