Más-világok címmel jelent meg Thomas Halliday eddig 13 nyelvre lefordított műve, amely ha nem viselné a Kihalások és újjászületések a Föld történetében alcímet, a fedlapról akkor is következtethetnénk a tartalomra. "Az élet mindig és mindenhol az életre épül" - szögezi le a szerző -, igen, értjük, de hogyan történik meg mindez?
KÖNYVAJÁNLÓMÁS-VILÁGOK
Kihalások és újjászületések a Föld történetében
Szerző: Thomas HallidayFordító: Dulai AlfrédKiadó: Corvina Kiadó
"Az élet mindig és mindenhol az életre épül" - kevés ütősebb mondat létezik a Földön, mint ez. Mi emberek is élünk és meghalunk, csontjainkon vagy testünk hamuján új élet sarjad. Mindig történhet valami, amikor nemcsak az egyén halála következik be, hanem egy kataklizma hatására teljes ökoszisztémák mennek a nirvánába, utat nyitva más formájú élőlények fejlődésének, volt is ilyen, lesz is ilyen. Ahogy a virológusok tudományos alapon azt vélelmezik, hogy száz évente támad egy új, addig ismeretlen vírus, ami ellen egyszerűen nincs kifejlesztett orvosság (lásd Covid-19), úgy egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy pár millió évenként egyszerűen nincs szerencséje a Földnek, és beleütközik valami a világűrből, ami - már ha nem semmisít meg bennünket bolygóilag - tömeges kihaláshoz vezethet.
Az, hogy most létezünk, azt jelenti, hogy évmilliárdok sejtjeinek leszármazói vagyunk, ami önmagában is csoda. A Föld évmilliók temploma, a múlt körülöttünk és bennünk van, például előzetes tanulmányok nélkül ki hinné, hogy az esős London mai helyén valamikor jégmezők húzódtak, de még a jégmezők előtt meg mangrovepálmák és papajaerdők rejtették az életet egy trópusi tengerben. És mindez valóság! Önhittségünk ugyan határtalan (az embereké), pedig történetünk még csak a bolygó tegnapja sem igazán, így nem árt némi alázattal fordulni négy milliárd évnyi hosszúságú élet irányába, mielőtt igazán belemerülnénk Thomas Halliday könyvébe.
A mű a Föld korábbi állapotát boncolgatja, tekintettel a története során bekövetkezett változásokra, és arra, hogy az élővilág hogyan alkalmazkodott a megváltozott körülményekhez. A fejezetek mindig egy-egy földtörténeti múlt helyszínére kalauzol el bennünket, ahol a feltárt, fosszilizálódott ősmaradványok alapján megfigyeléseket oszt meg az ottani faunára és flórára vonatkozóan. A múlt történései kapcsolatba hozhatók a jelennel, levonhatók bizonyos tanulságok velük kapcsolatban. Bármennyire is furcsa, egyetemleges jellemzők vonatkoztak a régmúlt növényeire és állataira is: megszülettek, felnőttek, versenyeztek az életben maradásért, élelmet kerestek, a szaporodás jogáért harcoltak, és életük ugyanúgy véges volt, mint ma is az bárki és bármi számára is.
A szerző szafarivezetőként viselkedik, élvezetes túrákon keresztül viszi olvasóját egyre közelebb és közelebb a mához. Gördülékeny stílusban tartja fenn az érdeklődést, térképek és kifejező, elegáns rajzok lazítják a szöveget a könnyebb megértés céljából. Itt-ott szemantikai fejtegetésekbe bocsátkozik, például abban a korban, ahol a medvék sokkal gyakoribb "társai" voltak az emberiségnek, milyen neveket adtak neki, miért tisztelték annyira, és miért bocsátkoztak eufémizmusba az elnevezései során. Például az oroszok a medvegy - mézevő szót hogyan párosították a ravaszság és hatalom szimbólumával - de világszerte gyakran lehet találkozni a nagypapa kifejezéssel a medvéket illetően.
Az 1989-ben született paleontológus és evolúcióbiológus legtöbbször huncut mosollyal az arcán áll fényképezőgép elé, és ugyanezzel a metodikával értekezik a mű egész folyamán keresztül. Friss hangja átíveli az egyáltalán nem unalmas évmilliárdokat, egyszerre alázatos, de mégis elegáns és ugyanakkor finoman pimasz mozdulattal nyújtja át az olvasóknak a nézz és láss attitűdöt követelő tudást, miközben arra figyelmeztet: mi, emberek is járhatunk így, mint a mamutok vagy a dinoszauruszok. Semmi garancia nincs arra, hogy megússzuk.
Szerintem olvassátok!
Fülszöveg
Kénytelenek vagyunk antropocénnek nevezni a korszakot, amiben élünk, mert a környezetünkre, a Föld élővilágára radikális hatással vagyunk. Thomas Halliday könyvében azzal is szembesülhetünk, bolygónk könnyen kiheveri majd a pusztulásunkat, mindegy, mikor következik be, hiszen jó néhány kataklizmával a háta mögött teremtette meg a lehetőséget az emberiség kialakulására. A könyv lapjain kirajzolódnak a több millió éves ciklusok – kialakulás, felívelés, hanyatlás, kihalás, újjászületés –, hogy a végén föltegyük magunknak a kérdést: a kisszerű hatalmi és gazdasági játszmák helyett nem azon kellene inkább gondolkodnunk, esetleg hogyan élhetné túl az emberiség a következő kihalási szakaszt? A Más-világok eddig 13 nyelven jelent meg, és a magyar mellett hamarosan érkezik a japán, a brazil, az orosz és a török kiadás is.
Paleontológus, evolúcióbiológus
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése