Ha örömöt akarsz kapcsolataidban, muszáj bízni valaki(k)ben. Ha elzárod magad az érzelmi elköteleződésektől, nem lesznek ugyan veszteségek okozta fájdalmak, de örömök sem. A gyökerek fontosak, akkor is, ha traumák okozta fájdalmakon keresztül kell szembesülni velük. Az identitáskeresésnek, közösségre találásnak rögösek az útjai - ezek a tanulságai a 21. Század Kiadó KULT Könyvek sorozatában megjelent Meena Dave őszinte élete című kiadványnak. 

KÖNYVAJÁNLÓ

MEENA DAVE ŐSZINTE ÉLETE

Szerző: Namrata Patel

Fordító: Vereckei Andrea

Kiadó: 21. Század Kiadó

Meena Dave okos, tehetséges, vadul független és az europid rassznál barnásabb bőrével nyilvánvaló módon gyönyörű, ezt mindenki más látja rajta, csak ő nem. 16 éves korában veszítette el örökbefogadó szüleit, akikkel szeretetteljes, örömteli kapcsolatban volt, ami tény innentől biztonsági játékossá tette őt a további életének vitelében. Az addig ismert világa akkor állt meg, és bár nincs tudomása róla, de tulajdonképpen hiába lett felelősségteljes felnőtt ember, komoly hivatással, az idő számára továbbra is áll. Sok-sok éve megrekedt a 16 éveskori mentális állapota kulisszái mögött: senkiben sem mer bízni, nem akarja átadni magát szorosabb érzelmi kapcsolatoknak, mert még egyszer képtelen átélni az esetlegesen bekövetkező veszteség okozta fájdalmat. Meena annyira régóta nem akar kapni semmit a kapcsolatok terén, hogy végül elfelejtette, hogyan kell adni, elfelejtette hogy a kapcsolatok alapja a kölcsönösség: adok és kapok.

Ebbe a miliőbe csöppen bele egy örökség. Meena Dave szabadúszó fotóriporter, aki állandóan úton van, lehetőség szerint sms-ben vagy e-mailekben kommunikál, van, hogy hónapokig nem ellenőrzi az offline postáját. Így tudja meg fél évvel a hír érkezése után, hogy örökölt, mégpedig egy házrészt, amelyben négy lakó van - és amennyiben az ingatlant eladni kívánja, akkor csak egy bizonyos idő elteltével teheti meg, és az eladást is csak annak a négy személynek foganatosíthatja, akik már a házban élnek. (Lakók: Sam, Tanvi, Sabina, Uma, indiai származású emberek. Mérnökház az ingatlan elnevezése.)

Meena Dave élete összeegyeztethetetlen az állandóssággal. Úgy dönt, szétnéz a helyszínen, kiüríti és aztán eladja. Odaérve konstatálja, hogy a ház Boston történelmi negyedében található, ami tény nagyon komoly értékkel bír a benne lévő lakás árára nézve. A Mérnökházban az USA-ba bevándorolt indiaiak leszármazói élnek, akik nagy gonddal őrzik hagyományaikat. Meena csontozatával, bőrszínével simán közéjük illik. A lány kénytelen beismerni, hogy ilyet senki sem ad csak úgy idegen embernek, egyre inkább kíváncsi az örökhagyó akaratának mozgatórugóira. Ezzel viszont elszabadul a pokol.

Már a végrendeletet hagyó személye is problémás. Neha Patel a maga szívtelen, könyörtelen módján közli, amiket közöl: a lány egyre-másra cetliket talál pakolás közben, amelyek így vagy úgy kapcsolódnak személyéhez - ugyanakkor figyelembe kell vennie, hogy Neha kiszámíthatalan, időnként szeszélyes és idegesítő ember volt.  A másik három asszony viselkedési normái is megérnek egy misét, Meena mindenesetre némelyiktől szinte viszket, Sam, az egyetlen férfitulajdonos viszont igencsak kedvére való mind külsőre, mind belsőre. A nénik kíváncsiak, kotnyelesek, tolakodóak, legalábbis a lány így érzi. Abszolút képtelenségnek tartja a magánélet teljes hiányát, amit a többiek nyitott lakásajtókkal fogadnak el és be, hogy bármikor, bárki, bárhová bemehet a házban, minden külön értesítés nélkül. Az indiai szokások szerinti bensőséges élet, ahol bárki enni vihet a másiknak, bármikor kitakaríthatja a szobáját (miközben zsörtölődik, hogy mi ez a felfordulás), Meena értelmezése szerint maga a kiütéses idegbaj.

Amikor pedig megtudni vél valamit, ami a származására vonatkozik, első pánikjában elfogadja a legmesszebb lévő európai fővárosban lévő megbízást, és Reykjavíkig menekül a megtudott tény és a nénik tolakodó kedvessége elől. Meg igazan Sam elől is fut, aki kocka, vonzó, laza és kedves, ami ritka jó kombináció egy férfiban. Mindenesetre a Meena által kiszemelt hímegyed nem hajlandó bemenni a lány utcájába, aki a könnyű, elköteleződés nélküli kapcsolatokat és numerákat szereti, de a srác visszautasította az ő kezdeményezését.

Nos, a történet tizedénél tartunk...

Meena mentálisan nincs egyben, ez teljesen nyilvánvaló. A dramaturgia fantasztikus élességgel adja vissza a traumáktól gyötört főhős vívódásait, hogy régi beidegződéseit levetkőzze: hiszen már maga is érzi, hogy ez a cigányélet, amit évtizednél is több ideje folytat, nem vezet sehová, az elköteleződésbe, állandó helyen való lakásba még nem halt bele senki, de ilyen hosszú ideig elzárt szív nem képes könnyen változtatni. A gyökerek igenis fontosak, még akkor is, ha fájdalmas tények kapcsolódnak hozzá. Akkor felnőtt ember az ember, amikor képes felfogni, hogy a mentális fájdalmakat mindig öröm előzi meg, és ha nem kockáztat az egyén, mert fél az esetlegesen bekövetkező veszteség okozta fájdalomtól, nem is él igazán.

A történet életszagú cselekményvezetéssel vonzza magához az olvasót. Kuncogós jajistenemeket mormoltam, miközben az indiai életérzés lépten-nyomon átütött a lapokon. Óriási a kontraszt a zárkózott, a kiscsaládhoz, kevésbé társasághoz szokott európaiak, észak-amerikaiak és az indiai életfelfogás között, az előbbiek számára túl nagy a nagy nyüzsgés. Mindazonáltal nagyon tetszett a kotnyeles nénik törődése, csak egy kicsit kell igazítani a potméteren ahhoz, hogy bizonyos határok meghúzása mentén őszinte törődést véljek felfedezni az először nyomulósnak bélyegzett magatartásokról.

Számomra igazi örömolvasás volt, a sok fordulatot is élveztem - mert amikor már úgy gondoltam, mindent tudok, kiderült, hogy jaj, dehogyis úgy van! Volt egy halvány megérzésem a fővonulattal kapcsolatban, és amikor bejött, úgy örültem neki, mint valami gyerek a karácsonyi ajándékának.

Szerintem olvassátok! Külcsínre csillagos ötös (élfestett, kemény táblás), belbecsre meg egyenesen kiváló!

Fülszöveg

Meena örökké úton van – de mit lép, ha a következő cél a saját múltja?

Meena Dave nomád fotóriporter. Nincs családja, állandó lakcíme, nem kötődik sehová, senkihez, akkor érzi jól magát, ha távolságtartó módon, a kamera lencséje mögül szemlélheti a világot. Magányos életvitele azonban feje tetejére áll, amikor örököl egy Boston történelmi városrészében található lakást.

Ösztönösen el akarja adni, továbbra is utazgatni akar, de beindul az újságíró szimata: hogyan kötött ki egy idegen otthonában – érdekelni kezdi az ügy mögött rejlő sztori. Eldugott jelek vezetik nyomra, közben felbukkan három indiai származású nagynéni és egy jóképű szomszéd.

Meenával egymás után csupa olyasmi történik, amiről eddig el se tudta volna képzelni, hogy megeshet vele. És az új információk birtokában muszáj feltennie magának a kérdést: voltaképp ki is ő?

Namrata Patel Bostonban él. Indiai gyökerű amerikai családba született, a diaszpóra és a kultúraköziség kérdései foglalkoztatják. Korábban élt már Indiában, New Jersey-ben, Spokane-ben, Londonban és New Yorkban.