Egy erős (és forró) nyári reggel álmos perceitől kora délutánba hajló órájáig abszolváltam a legújabb magyarul megjelent Musso regényt, a Ments meg! címen futó történetet. (Igen, nem tudtam letenni.) Izgalmas, misztikus, romantikus, krimibe hajló, sokszereplős regény, ahol az egymást sem ismerő karakterek vékony szállal kötődnek egymáshoz, ahol a tragédiák ellenére is kisüt a nap, és ahol nem lehet szerepe se bosszúnak, se neheztelésnek. Hiszen sosem tudhatod, mit (vagy kit) hoz a holnap.
KÖNYVAJÁNLÓMENTS MEG!
Szerző: Guillaume MussoFordító: Gyárfás VeraKiadó: Park Kiadó
Frederica éppen terhes, amikor 30 évesen öngyilkos lett. Férje, Sam Galloway, orvos, egyszerűen képtelen szabadulni attól a gondolattól, hogy Frederica miért tette, amit tett, talán ő nem figyelt eléggé rá? Van egy titka, amit már csak a sírkőnek mert elregélni, azt is az asszony halála után egy évvel. Nem, nem csalta meg Fredericát, nem, nem is pénzkérdésről van szó - valami más a titka. Mind a ketten nyomornegyedből szabadultak ki, gyerekkori szerelemből lett házasság és jól szituált, középréteghez tartozó anyagi biztonság.
Juliette Beaumont sebezhető, önbizalomhiányos 28 éves lány, aki Franciaországból azért telepedett át New Yorkba, hogy színésznői babérjait megcsillogtassa és kitörjön kisszerű létéből, ahol állandó anyagi problémákkal küzdött. Nos, nem sikerült, ezért már meg is vette jegyét a hazaútra, ahová nem nagy örömmel készülődik: családja nem is rejti véka alá azon véleményét, hogy Juliette bohém és felelőtlen. Hazautazása előtt felpróbálja távol lévő szobatársa márkás ruháit, kénytelen megállapítani, hogy még a szeme is másképpen csillog a minőségi darabokkal a testén. Magán is hagyja, így lép ki a manhattani utcára, ahol majdnem elgázolja az özvegységében munkába temetkező, figyelmetlen Sam. A többi... a többi már történelem.
De mielőtt történelem lehetne, még történik egy-két váratlan esemény. Először is Juliette ügyvédként mutatkozott be a férfinek, holott valójában felszolgáló egy csehóban, majd repülőre szállt, ami lezuhant. Az érkezési oldalon az utasokat tájékoztatók külön utasítást kaptak, mi történjen, ha egy Juliette Beaumont iránt érdeklődnek. Nocsak, nocsak.
Nos, innentől elindul a misztikum-mágiacunami (egy tájékoztatást nyújtó zsaru valójában már 10 éve halott), és szegény Sam Galloway csak kapkodhatja a fejét, hogy teúristen, most mi van, hogy előzze meg a megelőzhetetlent, mit csináljon, hova forduljon és egyáltalán, mikor tesz jót és mikor nem - az olvasók pedig ugyanúgy értetlenül rázzák a fejüket, miközben haladnak a sztorival, mint Sam. Illetve dehogyis! Miután a dramaturgia elég erős oldala Mussonak, így sokkal, de sokkal értetlenebbül ül az ember a könyv előtt, hogy most azonnal szétcincállak, falhoz váglak, de legalábbis a végére lapozok, ha nem mondasz többet a dologról. Éééés nem mond többet a dologról, csak lassan csepegteti az információkat! Egyre halmozódnak a rejtélyek, a gyors és hihetetlen tartalmú párbeszédek, Samnek az a gyanúja a rettenetesen különös nőről - aki "jóslatokkal" bombázza, holnapi újság szalagcímét mutogatja -, hogy nem feltétlenül hazudik, de ha így van, az maga a rettenet, maga a megdönthető vélelem, amit addig a világról és annak működéséről tudni vélt.
Összetett karakterek tobzódnak a műben, az egyikről kiderül, hogy a nagy kihagyás után visszatért... khm... valaki "élete" sem fenékig tejfel és drámák nélküli, hogy Sam figurája is maga a sokoldalúság. Az epizódszereplőnek számító Mark Rutellivel, a zsaruval is együtt rójuk a leszokni az alkoholról, nem leszokni az alkoholról köröket, de ha leszokni, kinek-minek? A benne lángoló harag önpusztításra sarkallja, de pontosan érzi, hogy ezt a haragot csak hajszál választja el a komoly embereket jellemző elszántságtól. Tud-e változtatni? És a pap karaktere, aki hinni akar egy jószándékú, megértő és együttérző istenben, de nem téved-e a fentieket illetően? Minden mindennel és mindenki mindenkivel összefügg - csak ki kell várni a történet végét. Pont ettől olyan izgalmas, ahogy a kiszámíthatatlanságot egybe fűzi az eleve elrendeltséggel (?!), és az olvasó (én) már csak azért rimánkodik, hogy végre valaki kapcsolja már fel a villanyt ebben a történetben, és hadd mehessen mindenki nyugodtan tovább a dolgára. Én speciel pezsgőt bontani a vasárnapi ebédhez...
Szerintem olvassátok!
Fülszöveg
Véletlen, sors, eleve elrendelés? Egy varázslatos szerelem története
 nyári reggel álmos perceitől kora délutánba hajló órájáig abszolváltam a legújabb magyarul megjelent Musso regényt, a Me...){kind=link}
Megjegyzés küldése