A végtelenség kapuja

Amikor a mesterséges intelligencia végzetesen keresztezi az emberiség útját, akkor egészen fantasztikus, lehetetlenül kalandos és letehetetlenül izgalmas sci-fit tart kezében az olvasó. A multiverzum felépítésében pedig elképesztően változatos lények népesítik be a sok-sok földet (pl. nyúlértelmiségi). A világok éppen kozmikus méretű háborúba bonyolódnak...

KÖNYVAJÁNLÓ

A VÉGTELENSÉG KAPUJA

Szerző: M. R. Carey

Fordító: Habony Gábor

Kiadó: Fumax Kiadó

Hadiz Tambuwal egy pusztuló földön él, kutató, aki egyre csökkenő létfeltételek és anyagi források mellett keresi a túlélés lehetőségeit. Teljesen véletlenül jön rá a multiverzum létére, egyszerűen csak úgy belebotlott. Miután megértette, mi van a kezében, célirányosan kezdett kutakodni és kísérletezgetni, és mindazt, amit felfedezett, az emberiség javára kívánta fordítani. Saját bolygójának már mindegy volt, de a többinek még hasznára válhatott (volna), amit felfedezett.

Végül a Pándomínium nevű hatalmas szövetség többszázezernyi bolygójának egyikén hozta létre az egyik bázisát, de pechje volt, kétszeresen is: 1) a bolygó illetéktelen behatolására kifejlesztett biztonsági szolgálat észlelte a rendszerbe való belépését és megtette a szükséges lépéseket, 2) naivan olyan emberben bízott meg, aki elárulta őt és tevékenységét (Essien Nkanika). Az első pontnál Orso Vemmet figyelőbiztos először hanyagul kezelte a jelenséget, elcseszte és elmismásolta felelősségét Hadiz Tambuwallal kapcsolatban, ami ki is derült. Igen ám, de ha a büntetés nagyságrendileg nagyobb, mint maga az elkövetett cselekmény, akkor egy lefokozott hivatalnok addig ügyeskedik, amíg bosszút nem áll - kerül, amibe kerül. A második pontnál Essien Nkanika nagyon megszívta, csak ha beáll speciális katonának, úszhatja meg kivégzés nélkül, ám a Pándomínum külső-belső biztonságát védő Cielo nevű reguláris hadseregben sem életbiztosítás tevékenykedni. 

A Pándomínium komoly diktatúra, a birodalom külső és belső rendjét csak félelemben tartással, komoly büntetésekkel és hadrendbe állított óriási hadsereggel (Cielo), speciális katonákkal tudja fenntartani. A Pándomínium tulajdonképpen maga a földi paradicsom, egészen addig, amíg a polgár jókor van jó helyen. A birodalom azonban éppen háborúba bonyolódik egy ismeretlen bolygó ismeretlen természetű gépeivel, amiben erősen vesztésre áll, bár ez eleinte nem látszik ilyen egyértelműen - már nemcsak a birodalomba rendeződött bolygók, hanem az egész világ is eltűnhet a süllyesztőben. Van egy mesterséges intelligenciánk, ő mesélő, sőt, ő a szike is, aki / ami műtétet próbál végrehajtani a teljes univerzumon. Ugyanakkor tízezrével léteznek olyan ismert bolygók is, ahol nincs nitrogén vagy szén körforgás, a bolygó biomasszájának javarésze eltűnt és ezzel ki is vonódott nagyjából egy billió tonnányi nem jelentéktelen vegyi anyag az egyenletből: ez nem kihalási esemény volt, hanem valaki felrakta a székeket az asztalra és lekapcsolta a villanyt - talán örökre -, de legalábbis egy milliárd évre biztosan. Ezeket hívják kipurgált világoknak.

Dióhéjban, erősen kivonatolva ennyi a 608 oldal tartalma, de a fenti leírás nem adja vissza a karakterekben kibontott lehetőségeket, az alkalmazott dramaturgia nagyszerűségét, a hol finoman, hol nagy kanállal adagolt humort és a világépítés eszementségét. Már eleve az, hogy sokszázezernyi változó létezhet egy ugyanazon felépítésű Földön, megtartva a földrészek és a fizikai-kémiai változók jelentős részét, de más jellemzők mellett kifejlesztve az értelmes lények hadát. Nekem legjobban Öt Dombi Topáz Turmalin jött be a karakterek közül a kis animájával: elképesztő figura, Nyúl (!), itt van előttem a hegyes füleivel, óriási tomporával, és jaj annak, akit felrúg! Vagy Essien Nkanika karaktere, igazi gazfickó, aki kizárólag saját érdekeit nézi - egy nyomornegyedben született és úgy gondolja, hogy ez igazolja mindazt az érzéketlenséget és kegyetlenséget, amelynek segítségével kikaparta magát onnan. Arra nem számított, hogy a birodalom védelmében elrendelt cselekedetek végrehajtása során átélt traumákat csak droggal képes elnyomni.

Hadiz Tambuwal az egész mozgatórugója, igazi kocka, saját világában él, az emberek viselkedésével kapcsolatban naiv, keserves tapasztalatok tanítják meg arra, hogy a bizalom drága kincs, könnyelműen nem adakozható ismeretlenek számára, a kellő óvatosság és körültekintés adott esetben életről és halálról hoz döntést.

A párhuzamos világokban nagy hangsúlyt helyez a szerző a különböző társadalmi és egyéb problémák bemutatására, úgymint nyomor, mélyszegénység, kilátástalanság, diktatúra, hivatali packázás, hadsereg működése (a műveleti területen lévő parancsnok dönti el, ki az, aki élhet, és ki az, aki nem is létezik, ezért likvidálása nem fog problémát okozni). Ezeket a negatív jelenségeket egyrészt izgalmassá teszik a kalandok, másrészt oldják a jókor, jó helyen elsütött humoros párbeszédek.

Van, aki szerint lassan indul be a cselekmény és rágta a kefét a 150. oldalig, amire úgy-ahogy összeérnek a szálak és kezd izgalmassá válni a történet - nos, én szerettem addig is a dramaturgiát, nem éreztem vontatottnak vagy érdektelennek. Mindenesetre a dominósor eldőlt, én pedig kíváncsian várom, mi lesz a főhősökkel, a géphegemóniával, és Hadiz Tambuwal eszményével. Na meg mi a helyzet az úgynevezett kipurgált világokkal? Ki és miért tette őket élhetetlenné, kiszívva belőlük mindent, amitől halott bolygóvá lettek?

Tudnak a gépek gondolkodni? Érezni? Akkor is, ha valamikor MI-k voltak? Naná!

A végtelen csak a kezdet.

Szerintem olvassátok!

Fülszöveg

„Lenyűgöző ​bepillantást enged egy veszedelmes és sokoldalú univerzumba.” – Adrian Tchaikovsky, Az idő gyermekei szerzője

A VÉGTELEN CSAK A KEZDET

A tudós Hadiz Tambuwal az ökológiai katasztrófától sújtott Föld megmentésére keres megoldást, miközben véletlenül belebotlik a dimenziók közti utazás titkába.

Végtelen számú világra bukkan, sok-sok Földre számtalan különböző párhuzamos valóságban. Némelyikük halott, míg másokon virágzik az élet, és akadnak köztük magas fejlettségi szintet elérők is, ahol az ott élők hozzá hasonlóan képesek utazni a világok között. A legintelligensebb életformák által benépesített Földek alkotják a Pándomíniumot, milliónyi világ politikai és kereskedelmi szövetségét.

Csakhogy felfedezésével Hadiz egy elképzelhetetlen léptékű háború közepébe csöppen. Döntésre kényszerül, melyik oldalra álljon, mielőtt világok milliói égnének hamuvá. Nem pusztán eddigi életén, hanem önnön létének korlátain is túl kell lépnie ahhoz, hogy megtalálja a túlélés útját a végtelen világok lakói számára.

A hazánkban is könyv- és filmsiker Kiéhezettek, a Lucifer, és sok más ismert képregény szerzője, Mike Carey új, egészen szokatlan műfajteremtő történetében az emberiség dimenziók millióin át terjeszkedik, amíg a mesterséges intelligencia végzetesen nem keresztezi útját.

Köszönöm a lehetőséget a Fumax Kiadónak!

A kötetet kedvezményes áron megrendelhetitek a kiadó honlapjáról a lenti képre kattintva,
ahol beleolvasó is található.

Kövess minket Facebookon is!

Termékadatok

Cím: A végtelenség kapuja

Eredeti cím: Infinity Gate

Szerző: M. R. Carey

Fordító: Habony Gábor

Kiadó: Fumax Kiadó

Sorozat: Pándomínium

Oldalak száma: 608

Megjelenés: 2024. június 19.

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789634703792

Méret: 198 mm x 142 mm

Múltunk és jövőnk hat nyersanyag viszonylatában

Anyagi világ - ezzel a címmel jelent meg a közelmúltban Ed Conway ismeretterjesztő műve, amely hat nyersanyag viszonylatában fejti ki az emberiség múltját és jövőjét. Homok, só, vas, réz, kőolaj, lítium. Mely anyagok azok, amelyek eltűnése után összeomlana a ma ismert civilizáció? (Mind, ami felsorolásra került.) 

KÖNYVAJÁNLÓ

ANYAGI VILÁG

Múltunk és jövőnk hat nyersanyag történetén keresztül elmesélve

Szerző: Ed Conway
Fordító: Silberer Vera
Kiadó: Corvina Kiadó

Homok, só, vas, réz, kőolaj, lítium - ezek azok az alapvető nyersanyagok, amelyek mai civilizációnk elengedhetetlen építőkövei. Homokból készülnek az üvegtárgyaink, de nélkülözhetetlen az okos telefonokhoz és az okos fegyverekhez is. Szinte végig kíséri az emberiség történetét, feldolgozása az éppen uralkodó technológiai fejlettséghez kötött, és az sem csoda, hogy a homoklelőhelyekért újra és újra véres háborúkat vívtak. A só a múltunkat és jelenünket is áthatja, fontossága történelmi korokon átívelő (például évezredek óta az élelmiszertartósítás egyetlen járható útja volt egészen a közelmúltig), nem véletlen, hogy a történészek igen szeretnek sóbányák körül vagy sóutak jelentős állomásainál feltárást végezni: ezer százalékra találnak régi korok relikviáit, minél mélyebb a kutatóárok, annál régebbit. És hogy mire használjuk ma? Só nélkül nincs papír, nincs napelem, és a sort még sokáig lehetne folytatni.

Vas - igaz, hogy nem minden készül acélból, de a világon szinte mindent acélból készült gépekkel állítanak elő. Ha a fenti nyersanyagnak csak ezt az egy aspektusát nézzük, máris átérezhetjük fontosságát: acél van az épületekben, az infrastruktúrában, a közlekedésben. Óriási erőfeszítéseket teszünk, hogy ezt a nyersanyagot a föld felszínére hozzuk, de mindez semmi ahhoz a temérdek munkához, amit a rézért megteszünk. A réz az elektromosság nélkülözhetetlen alkotórésze. Azt szokták mondani, hogy az áramellátás nemcsak isten után a második legjobb dolog, de azt is, hogy a réz az első nagy remény az éghajlatváltozás következményeinek enyhítésére.

Kőolaj - kell-e bemutatni napjaink egyik legfontosabb energiaforrását és olyan alapanyagát, amelyből annyi minden készül? Mai történelmünk is olyan háborúktól hangos, amelyek ezekért a nyersanyagforrások birtoklásáért folyik. A gazdag államok ilyen pontokra valahogy sokkal készségesebben igyekeznek elvinni a demokráciát, mint bármely másik helyre. Lítium - kis sűrűségű, jó vezetőképességű, kiváló elektrokémiai tulajdonságainak köszönhetően nélkülözhetetlen a mai technológiában: akkumulátorok sokasága készül belőle. A lítium valóságos fémfőnixnek számít az anyagi világban.

A fenti három bekezdés csak nagyon erős kivonata annak a tartalomnak, amit a szerző gördülékeny stílusban, laikusoknak is élvezhető módon tár az olvasók elé. Kultúrtörténeti érdekességek járnak benne kézen fogva gazdasági, közgazdasági elemzésekkel. Történeteket mesél arról, hol találhatók ezeknek a nyersanyagoknak lelőhelyei, milyen jellegzetességekre figyeltek fel 100-200 évvel ezelőtt élt emberek, akiknek még nem állt rendelkezésre korszerű eszköztár például kőolaj utáni kutatásra, hogyan párolták a sót több ezer évvel ezelőtti korok emberei, majd áttér a mai hasznosítási lehetőségek ecsetelésére. Bebarangolhatjuk vele a feldolgozóipar jellegzetes állomásait, miközben a nyersanyagokból előállított termékek fontosságát hangsúlyozza ki. Régen is és ma is civilizációk sora menne a nirvánába, ha nem lenne homok, vas, kőolaj, lítium, réz és só. Érintőlegesen kapzsi háborúk történeteiről regél, amelyek birodalmakat hoztak létre vagy éppen buktattak meg. Az ördög száz percenten alul nem dolgozik: Etiópiába senki sem akar demokráciát vinni, mert nincs ott jóformán semmi más, csak éhező emberek... de Irakba feltétlenül el kellett vinni. Cinikus lennék? Vagy csak kiköpöm a valóságot? Nézz utána!

Szerintem olvassátok! 

Fülszöveg

Homok, ​só, vas, réz, olaj és lítium: az emberiség történetének legfontosabb anyagai. Birodalmakat hoztak létre, civilizációkat romboltak le – évezredeken át táplálták a fantáziánkat és kapzsiságunkat. Mai világunk nem létezne nélkülük, jövőnket pedig a kereskedelmük fölötti ellenőrzésért folyó küzdelem határozza meg.

2019-ben több anyagot bányásztunk, mint az emberiség 1950 előtti egész történelme során! Minden tonna fosszilis tüzelőanyagra hat tonna más anyag – homok, fa, ásványok sokasága – jutott. Conway kontinenseken, kultúrákon és korszakokon átívelő utazásokon tárja fel mai életünk alapjait -Európa legmélyebb bányájának forróságot árasztó mélységeitől a makulátlanul tiszta tajvani chipgyárakon át a lítiumsókat rejtő, kísértetiesen zöld medencékig.

Az Anyagi világ azokat az embereket, azokat a lélegzetelállító gyártási folyamatokat és szinte ismeretlen vállalatokat ismerteti, amelyek csodát tesznek a nyersanyagokkal. A kötet eredeti megvilágításban meséli el az emberi civilizáció történetét és villantja fel lehetséges jövőjét.

Ed Conway író, televíziós újságíró, aki jelentős brit és nemzetközi gazdasági, üzleti és politikai történetekkel foglalkozik. Egy sor exkluzív jelentést tett közzé a bank- és pénzügyi válságról. A Sky News gazdasági szerkesztője, a Times és a Sunday Times rendszeres szerzője. Előző két könyve kritikusok által is elismert bestseller lett. Újságírói munkájáért számos díjban részesült. Jelenleg Londonban él.

Köszönöm a lehetőséget a Corvina Kiadónak!

A kötetet kedvezményes áron megrendelhetitek a kiadó honlapjáról a lenti borítóképre kattintva.

Kövess minket Facebookon is!

A képek a kiadó oldalairól származnak.

Termékadatok

Cím: Anyagi világ - Múltunk és jövőnk hat nyersanyag történetén keresztül elmesélve

Eredeti cím: Material World

Szerző: Ed Conway

Fordító: Szilberer Vera

Kiadó: Corvina Kiadó

Oldalak száma: 368

Megjelenés: 2024. szeptember 09.

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789631370423

Méret: 238 mm x 150 mm

Lady Chatterley: Egy kitárt női száj

 Csak ez ne kerüljön senki kezébe, idézi önmagát, és persze hogy nem gondolja komolyan. Hiszen például kicsoda is ő (Constance, Connie, a férje után Chatterley, apja után Reid, Wragby Hall úrnője, a vadőr szeretője), a Lady? Neki oly mindegy, von finoman vállat, biggyeszti női száját. De verset írt, kötetre valót, amit igenis neked szán, kedves olvasó. Lapozz csak belé az idegen kezeddel, olvasd ki belőle az életét. Botránkozz meg, de szeresd is őt. És ismerj magadra, akárki vagy is. Mert a lélek, tudod, semleges nemű.

(Barna Imre)

Lady Chatterley: Egy kitárt női száj című verseskötete D. H. Lawrence műveinek szellemében készült, mely a női érzések, vágyak és identitás kifejezésére törekszik. A kötetben felbukkanó lírai hangvétel és a szimbolikusan gazdag nyelvezet a női lélek mélyebb rétegeibe invitálja az olvasót. A szerző a versformát mint eszközt használja, hogy megjelenítse a női test és szellem kapcsolatát, a férfi-női dinamikákat és a társadalmi normák által rájuk nehezedő nyomást.

A versekben a természet, a szexualitás és az önkifejezés tematikája dominál, amely nagymértékben tükrözi a modern nő helyzetét. Az egyes költemények különböző aspektusait mutatják be a nőiségnek, legyen az a vágyakozás, a kielégületlenség vagy a felfedezés öröme. A nyelvezet szuggesztív, rendkívül szókimondó és gazdag metaforákban, amelyek lehetővé teszik az olvasó számára, hogy mélyebben elmerüljön a női lét komplexitásában.

A kötet emblematikus eleme a női test ábrázolása, mely nem csupán gyönyörű, hanem sokszor szimbolikus is. A versekben a női test a természet részének tekinthető, amelyen keresztül a vágy és az intimitás tapasztalatai formálódnak. Az írások arra is rávilágítanak, hogy a női identitás nem csupán a társadalmi elvárások rabságában él, hanem lehetőséget ad az önálló és szabad kifejezésre is.

A kötet készítése során a szerző törekedett arra, hogy a női élmények sokszínűségét megragadja, így olvasmányossá, átélhetővé válik, legyen az olvasója bármilyen egyéni és társadalmi környezetben, helyzetben élő ember. A különböző versek képei között megtalálható a melankólia, az öröm, a fájdalom és a szeretet, mindezek a női lélek különböző színspektrumait mutatják be. Ez a sokféleség teszi a kötetet még inkább vonzóvá, hiszen az olvasó azonosulhat a versekben megjelenő érzésekkel és tapasztalatokkal.

A költészet eszközei és stílusa a modern lírai hagyományokat követik, ugyanakkor merítenek a klasszikus formákból is. A ritmus és a zeneiség összefonódik a szövegek mondanivalójával, teret adva a női hangoknak, amelyek gyakran elhalkulnak a tradicionális irodalomban. Ezzel a megközelítéssel a kötet nem csupán egyéni élményekről szól, hanem egy olyan közös női tapasztalatról, amely generációkon átível.

1928-ban, amikor D.H. Lawrence könyve, a Lady Chatterley szeretője megjelent, óriási botrányt kavart a szexuális tartalmú jelenetek kendőzetlen ábrázolása miatt, pornográfia vádjával az angol hatóságok a kiadói készletet el is kobozták. Több évtizeden keresztül csak cenzúrázott változatban jelenhetett meg, végül a hatvanas években teljes terjedelmében az olvasók elé került Angliában - addig csak külföldi nyomtatásokban, kalózkiadásokban létezett a szöveg teljes változata. Tabukat dönt meg, a klasszikus szépirodalom berkein belül elsőként ábrázolja a szexualitást és e téma körül forgó dolgokat plasztikusan jeleníti meg, ráadásul két eltérő társadalmi rétegből származó ember, egy munkásosztálybeli férfi és egy arisztokrata nő között létrejött kapcsolatot írja le. 

Lady Chatterley ennél egy fokkal továbbmegy ebben a verseskötetben, egy nevét elhallgató költő beilleszkedik az arisztokrata nő szerepébe, és mai, modern stílusban megírja Lady Chatterley szexualitástól és testnedvektől csöpögő, fülledt, mégis a társadalom egészére, az elvárásokra rámutató verseit.

Az Egy kitárt női száj című verseskötet nemcsak irodalmi értékét tekintve kiemelkedő, hanem fontos társadalmi és kulturális diskurzusokat is életre hívhat a női identitásról, önkifejezésről, a társadalmi nemről és elvárásokról, és arról, ezek az elvárások miért betegítik meg nők és férfiak millióit. E mű által az olvasó megértheti a női lélek gazdagságát és komplexitását, miközben egy új perspektívából tekinthet a klasszikus irodalmi hagyományokra.

A kötet a Joshua Kiadó gondozásában került az olvasók elé. Köszönöm a lehetőséget a Kiadó csapatának! A borítóra kattintva elérhető a könyv kedvezményes áron, közvetlenül a kiadótól. 

Az első képen látható festmény Isherwood 1961-es olajfestménye.

Egy vonat Moszkvába

A Szovjetunió II. világháború utáni arca, reménytelen szerelem, titkok, remények és a mindennapok paranoiája egy  megnyomorító politikai rendszerben. Művészi álmok vagy szerelem? Traumák feldolgozása, megalkuvás és kiszolgáltatottság, kettős valóság és generációs viták - a tragédia előre borítékolható - de kinek? Ki fizeti meg a lehetőség árát egy jobb világért?

Ha mindenki bűnös, akkor senki sem bűnös? 

KÖNYVAJÁNLÓ

EGY VONAT MOSZKVÁBA

Szerző: Elena Gorokhova

Fordító: Ujj Bernadett

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

A huszadik századi szovjet történelem emberi sorsokon keresztül kerül bemutatásra Elena Gorokhova Egy vonat Moszkvába című regényén keresztül. A művet azok a hatvanasok értik meg a legjobban, akik maguk is felnőttként éltek országunkban a kilencvenes évek előtt és saját bőrükön érezték a kettős mérce és a diktatúra nyomását. Ugyanis a főhősök dinamikáját enélkül nehéz saját kontextusában értékelni. Ahogy olvastam a regényről szóló különböző véleményeket itt-ott, mindenütt feltűnt, hogy a demokráciánkban szocializált fiatalabb nemzedék megítélése egészen más, mint az enyém, aki testközelből élte meg a hetvenes-nyolcvanas éveket. Sokan kárhoztatják a szereplőket, hogy nem nyílnak meg az olvasónak, figyelmen kívül hagyva az akkori idők paranoiáját és a rendszer agymosását, valamint a letartóztatástól való félelmet. Aki bármilyen aprósággal kilógott a sorból vagy viccelni mert, esetleg valódi véleményét kiköpte, annak borítékolható volt kis elbeszélgetés a helyi biztonsági tiszttel, de némi kirándulás kinézhetett pár évre valami nem túl idilli helyre, ahol aztán vagy belehalt a nélkülözésbe vagy rossz bánásmódba, vagy nem. De inkább igen.

Javaslom a művet kézbevevőnek, hogy ilyen szemmel tekintsen a történetre, még ha nem is tudja elképzelni jelen politikai rendszerben azt, hogy egyszer csak eltűnik a szomszédja, és soha többé nem kerül elő, vagy azt, hogy egy vicc elmesélését IS meg kell gondolni, nemhogy morálisan helyes döntéseket hozni krízishelyzet esetén.

A szerző négy felvonásba rendezte cselekményét, amelyeket a helyszínekről nevezett el. A történet a II. világháború után játszódik, amikor a Szovjetunió megvívta a Nagy Honvédő Háborút és győztesen került ki belőle. Sztálin terrorja dúl az országban, a kötet is azzal kezdődik, hogy az egyik családfenntartót éppen elviszik az arra parancsot kapó katonák.

Az első felvonás az Ivanovó címet kapta, 1950-ben járunk. Főhőseink, Szása (Alekszandra Malcseva), Marik és Andrej még gyerekek, ebben az időben nevelési eszközként még simán dívik a nadrágszíjjal való verés és egyéb testi fenyítések. Hozzá kell szokniuk, hogy bizonyos szavak tabuk, nincsenek grófok, bárók, a szobalány és a szakácsnő pedig burzsoá és retrográd kifejezés, a cári múlt atavizmusai, amiket a forradalom, mint egy rákos daganatot, kipusztított a társadalomból. Marikot szerencsétlenség éri, amit gyerektársai nem tudnak feldolgozni. Szása Csehov Három nővér című darabját a rádióban meghallgatva dönti el, hogy színésznő lesz. Családja odáig van, a színészet csupa káosz, komolytalan foglalkozás, ők a praktikus, biztonságos állásokat preferálják, de a lány nem hagyja magát, főleg azért nem, mert meghalt rokona, Kolja Kuzmin kozmetikázatlan naplója a kezébe kerül. A színészet és a színház fontosabbá válik számára az életnél és a szerelemnél, pedig Andrej igencsak csapja neki a szelet.

A második felvonásban Moszkvában találjuk hősnőnket. Bűntudata van, amiért úgy sétálgat a szovjet fővárosban, mintha itt született volna, amiért úgy énekel a főváros legrégebbi színházának színpadán, mintha hivatásos színésznő lenne. Bűntudata van, amiért olyan közel lakik a Vörös térhez, és nem akarja megcsodálni a Kreml falát vagy a Lenin-mauzóleumot. Bűntudata van, amiért nem akar visszamenni Ivanovóba. Bűntudata van Marik miatt. Olyannak látja, amilyennek utoljára látta, a szeme fehér a dühtől, ujjai a gránátot szorongatják. Ilyenkor tudja, hogy megállíthatta volna. Megakadályozhatta volna a halálát, de ehelyett elmenekült. Főiskolásként kikéri a film, a forgatás végén pedig találkozik Andrejjel, régi szerelmével, eltöltenek egy éjszakát a legnagyobb intimitásban, de meglepetésére a szobába áradó reggeli fényben a férfi már nem Andrej, hanem Andrej Sztepanovics, egy pártfunkcionárius, akinek semmi köze sem lehet őhozzá.

A harmadik felvonás Leningrádban játszódik, főbb szálai közül az egyik Andrej bűntudata, önostorozása (káder nem vehet el színésznőt, Marik halála), a másik Szása skandálása, miszerint ami benne van, ahhoz a rendszer nem nyúlhat. A színházhoz mentem feleségül, deklarálja, amikor anyja férjhez menésről és unokákról beszél. Arra is kénytelen rádöbbeni, hogy a sikert soha senki sem bocsátja meg neki. A színház, dicsőségeinek tanúja, egyben mérgező és maró is. Anyjával a generációs különbség és a belátási képesség hiánya csak fokozza a vitáik erejét, miközben klasszikus, pszichológiai értelmű egzisztenciális válságon megy keresztül.

A negyedik felvonás Leningrádban és Ivanovóban játszódik, 1968-at mutat a naptár. Meghal a nagyanyja, a házukban olyan tény nyer bizonyítást, ami alapjaiban változtatja meg Szása egész életét. Mi marad a színlelésen túl? Úgy tenni, mintha normális országban élne, mintha normális lenne, hogy pártfunkcionárius nem vehet el színésznőt, elismerni, hogy a titkok és az elhallgatások teljesen normálisak? Andrej megoldást kínál Szásának egy krízishelyzetben, de milyen áron?

Nagyon szerettem olvasni a művet, számomra szövegkörnyezetből is érthető volt a cselekmények lényege, az akkori paranoiás, kettős mércéjű rendszer, és időben is könnyen el tudtam helyezni a történéseket. Ám nem mindenki én, aki történelemben és az orosz nyelvben is jártas: a fiatalabb nemzedéknek leírás híján nagy erőfeszítést jelent a korszakban való elhelyezés, valamint rettenetesen hiányzik a kötetből egy lábjegyzet, amellyel az idegen szavakat egyértelműsíthetik maguk számára.

Nem könnyű olvasmány, meg is lepődtem, hogy a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg - bár olvastam már tőlük más, szintén magát nem azonnal adó művet is, de nem ez a jellemző a kiadó portfóliájára. Kiváló cselekményvezetés és valódi problémakör jellemzi a művet. Dramaturgiája nem hagy kívánnivalót maga után, a cselekmény pörög, és jókor adagolja az újabb információkat, fenntartva a feszültséget ezzel. A szerző kiválóan visszaadja a politikai rendszer idegborzoló paranoiáját, valamint abban a meggyőződésben sincs hiány, miszerint amit két ember tud, az már nem titok.

Szerintem olvassátok!

Fülszöveg

Titkok, ​szenvedély, veszteség, kitartás…

Útkeresés a tragikus múlt és jövőbe vetett remény közepette.

A vasfüggöny mögötti vidéki kisvárosban Szása egy titkokkal terhes házban él, melyből az egyik titok éppen a saját álma: színésznő akar lenni. Szembeszáll az anyjával és a nagyszüleivel, még első szerelmét, Andrejt is elhagyja, hogy a színművészeti egyetem meghallgatására Moszkvába utazzon.

Ám a lány az utazás előtt megtalálja nagybátyja, a művész Kolja elrejtett háborús naplóját, akit még évekkel a háború után is eltűntként tartanak nyilván. A napló hazugságokat leplez le, és rávilágít a sztálini brutalitásokra. Kolja bejegyzései és tragikus szerelmi története megszilárdítja Szása elhatározását, hogy ezer életet éljen a színpadon. Leningrádban lesz színésznő, Andrej pedig, mint a kommunista párt apparatcsikja, cenzúrázni kezdi a munkáját.

Amikor egy múltbéli titokra fény derül, Szása ambíciói összeütköznek Andrej kötelességeivel, és Szásának el kell döntenie, hogy az álma valóban megéri-e a szükséges áldozatot.

Egy fiatal lány, majd (színész)nő megrendítő útkeresése a háború utáni kegyetlen világban.

Ismerd meg a sorsát!

Köszönöm a lehetőséget a Könyvmolyképző Kiadónak!

A kötetet kedvezményes áron megrendelhetitek a kiadó honlapjáról a lenti borítóképre kattintva,
ahol beleolvasót is találhattok.

Kövess minket Facebookon is!

Termékadatok

Cím: Egy vonat Moszkvába

Szerző: Elena Gorokhova

Fordító: Ujj Bernadett

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Oldalak száma: 360

Megjelenés: 2024. április 19.

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789635977017

Méret: 204 mm x 136 mm x 36 mm

Sűrű erdő szélén

Grúzia, vad keleti népek érzelmek mentén való problémamegoldásai, egyéni és kollektív traumák, egy eltűnt apa és fivér utáni nyomozás korrupcióba fulladt hatósági részvétellel, behatolás Baba Yaga erdeibe, ahonnan nem mindenki térhet vissza élve. Az eleinte tétova főhősnek át kell értékelnie mindent, amit eddig tudni vélt szeretetről, családról, becsületről, kötelességről és túlélésről. 

KÖNYVAJÁNLÓ

SŰRŰ ERDŐ SZÉLÉN

Szerző: Leo Vardiashvili

Fordító: Neset Adrienn

Kiadó: Athenaeum Kiadó

A regény központi hősei a Szulidze-Donauri család, Irakli (apa), Szandro (idősebb testvér), Szaba (becézve Szabo, fiatalabb testvér) Eka (anya), Nodar, aki nem tartozik a családhoz, külön csapódik a kisebbik fiúhoz (söfőr Tbilisziben, ő veszi szárnyai alá a főhőst).

A család Grúzia polgárháborús időszakában menekült Angliába, de hiába az összeszedett pénz, csak az apa és a két fiú vízumára futotta belőle, az anyának otthon kellett maradnia. Irakli, az apa, élére állított pennykből rakott össze egy vízumra való összeget, és egy becsületes emberrel, aki hajlandó volt visszautazni Grúziába, küldte el az összeget a feleségének. A pénz azonban sosem érkezett meg rendeltetési helyére, amibe az apa szinte beleőrült. Végül sok év után elindult Grúziába, hogy kiderítse, amit ki lehet deríteni - de a család 17 év után kihalt, ő pedig végzetes útra lépett. Üzenete szerint, amit a fiainak küldött, megkövetelte, hogy ne kövessék. Persze, hogy követik. Először a nagyobbik fia, majd amikor nyom nélkül eltűnik Grúzia korrupt gépezetében, a kisebbik gyerek (Szaba) kel útra, most már mindkettőjüket fellelni.

Szabat még kijevi a repülőtéren figyelmezteti egy tag, hogy ne menjen Grúziába - ezt az embert később a tbilisi rendőrségen pillantja meg, mégpedig egy ottani rendőr. Ott tudja meg, hogy Irakli ellen elfogatóparancsot adtak ki gyilkossági kísérlet elkövetése miatt.

Sokáig követi Szandro nyomait, amelyeken különféle részigazságokra bukkan az eltűntekkel kapcsolatban. A fivére közös életük jelrendszere alapján mindenféle kincseket rejt el, amelyek hozzá és az apjához vezethetik el őt. A keresés Grimm meseszerű, Jancsi és Juliska elszórt morzsáihoz hasonlatosak. A végén meg kell ölni a boszorkát, kérdés, kinek ki vagy mi az a boszorka.

Fájdalmas olvasmány a grúz állapotokról, amelynek ha a fele is igaz, akkor is sok. Sőt, sokk. A háborús helyzetet és béke korruptságát a Jancsi és Juliska című Grimm mese keretezi. Be kell menni a sűrű erdőbe, Baba Yaga varázslatos erdejébe az igazságért, de onnan nem mindenki tér élve vissza. Vad keleti népek a grúzok, hatalmas szívvel, a vendég náluk isten áldása, de ez senkit sem véd meg attól, hogy első indulatában ne vágja el a vendég a házigazda torkát. Amúgy jó étvágyat! Döbbenetes képsorok indulnak meg Szabo nyomozása során. Segítőjéül szegődik egy taxis, Nodar, aki mellesleg kislányát akarja felkutatni Oszétiában, egyszerűen nem hagyja a remény nyugodni, hogy a menekülésükkor elvesztett gyermek még él. Szabo és Nodar, ketten a világ ellen, korrupt rendőrök, gyorstüzelésű katonák között vezet halállal kikövezett útjuk. 

Szaba csak a történet legvégén tudja számításba venni, hogy Irakli nemcsak a rendőrség miatt menekül, hanem a dolgok igazsága elől is fut: a férfi mindenért önmagát hibáztatja, a fiai anyátlanná és hontalanná válásáért, a felesége sorsa és Szurik ellen elkövetett bűne is megbocsáthatatlan megítélése szerint. Az apa már csak abban reménykedik, hogy végzetes grúz útja nem sodorja életveszélybe fiait, mert személye felkutatása halált hozhat számukra, és fölösleges is, nem akarja, hogy megtalálják. Bizonyos dolgok saját lendületük szerint mozognak és nem lehet megállítani őket, bólogat a felismeréstől Szaba, vannak tévedések, hibák, bűnök ezen a világon, amelyeket nem lehet rendbe hozni. Nincs visszatérés, döbben rá a regény végén (az olvasóval együtt), az apjának semmiképpen sem, de neki is át kell értékelnie mindent, amit eddig tudni vélt szeretetről, családról, becsületről, kötelességről és túlélésről.

A művet végig egyéni és kollektív traumák pettyezik, azok következményei pedig szívszorítók. A családi múlt titkokkal és bűnökkel terhelt, amelynek már a feltárása folyamatos nehézségekbe ütközik, hát még a feldolgozása. Ahogy már többször írtam az ajánló során, vad keleti nép, érzelmek mentén való haladással, ami számomra elképzelhetetlen konfliktusokba sodorják a főhősöket. A dramaturgia követi a mesék íratlan szabályait, Szabo mellé odarendeli az oszét matematika tanárt, aki taxizással biztosítja kenyerét, mellesleg pedig segíti a bukdácsoló, tétova, helyi viszonyokban teljesen járatlan főhőst.

A mese nem maradhat elmeséletlenül, kerül, amibe kerül. 

És sokba kerül.

Szerintem olvassátok! Külcsínre az év legszebb könyve, ami mögött a belbecs sem marad el. 

Fülszöveg

Szaba ​még kisgyerek, amikor bátyjával, Szandróval, és édesapjával, Iraklival elmenekül a háború elől, amely a volt szovjet köztársaságban, Grúziában dúl. A csonka család Angliában kap menedéket. Húsz évvel később a három férfi még mindig képtelen megbékélni a múlttal, a hátrahagyott helyek és emberek kísértik őket.

Irakli úgy dönt, hogy hazautazik: visszahúzza elhunyt felesége emléke és a pusztulófélben is gyönyörű szülőföld. A megérkezése után hetekkel azonban nyomtalanul eltűnik. Szandó apja felkutatására indul, de hamarosan felőle sem érkezik több hír. A legkisebb fiú, Szaba is útra kel hát, hogy felfedezze egykori hazáját és annak lakóit, az út pedig egyenesen annak az orosz-grúz konfliktusnak a közepébe vezet, amely generációk sorsát pecsételte meg, és a családját is szétszakította. Bolyongásai során megelevenedik a mesék és a babonák sötét világa, amelyben időnként felcsillan a remény és vigasztaló útitárs a humor.

Hol kegyetlen, hol gyengéd, hol együttérző, hol szívet tépő regény a háború egyéni és kollektív traumájáról, és egy küzdő népről, amely elszánta magát a túlélésre, de nem feledkezik meg azokról sem, akiknek ez nem sikerül.

Leo Vardiashvili tizenkét éves korában menekült el Grúziából, és bevándorlóként költözött családjával Londonba. Angol irodalmat tanult a londoni Queen Mary Egyetemen. Első könyvét a 2024. év egyik legerőteljesebb debütáló regényének tartja a nemzetközi sajtó, és csaknem húsz nyelven jelenik meg.

Köszönöm a lehetőséget az Athenaeum Kiadónak!

A kötetet kedvezményes áron megrendelhetitek a kiadó honlapjáról a lenti borítóképre kattintva.

Kövess minket Facebookon is!

A képek a kiadó oldalairól származnak.

Termékadatok

Cím: Sűrű erdő szélén

Eredeti cím: Hard by a Great Forest

Szerző: Leo Vardiashvili

Fordító: Neset Adrienn

Kiadó: Athenaeum Kiadó

Oldalak száma: 368

Megjelenés: 2024. március 21.

Kötés: Éldekorált keménytáblás

ISBN: 9789635432523

Méret: 215 mm x 135 mm