A halál völgye - Death Valley

 

Nemzeti Parkok a világ minden tájáról - Death Valley (USA, Kalifornia)

 Az észak-amerikai Death Valley (Halál-völgy) Nemzeti Park a világ egyik legkegyetlenebb éghajlatával rendelkező szeglete, nem véletlen a neve sem. Hőmérsékleti rekordok dőlnek meg sorra, és ott nyaranta nem szokatlan az 50°C feletti hőmérséklet sem. 

A Death Valley Kalifornia és Nevada államokban, 13647,63 négyzetkilométeren terül el, 1994-ben alapították, az amerikai NPS, a Nemzeti Park Szolgálat nevű szövetségi kormányszervezet felügyelete alá tartozik. A Sierra Nevada hegység mellett terül el, északról, keletről és délről hatalmas hegyláncok fogják közre ezt a területet, a teljes Death Valley Nemzeti Park területén két völgy, a Death Valley és a Panamint Valley található. A Death Valley területén mérték a Földön valaha mért legmagasabb hőmérsékletet, 56,7 °C-ot. Nagyon kevés itt a csapadék, évi 50 mm körül van az átlag, viszont ha elér ide a hegyláncokon át, akkor hirtelen hatalmas özönvíz-szerű eső árasztja el a völgyet, volt már rá példa, hogy ez a hirtelen esőzés és árvíz emberéletbe került. A terület szinte teljesen kopár, de bizonyos részein többféle növényfajta is megél, több közülük olyan, amely az egész bolygón csak itt található meg. Állatvilágát néhány rovarféle, gyíkok, madarak és az ún. Badwater-csiga adja, ami szintén csak itt él meg, de főként a Panamint-völgyre igaz ez. Még a nemzeti park részének számító, dúsabb élettel rendelkező hegyoldalakon pumák, földikutyák, rókák és vadjuhok is élnek. A Halál-völgynek a rendkívül szélsőséges klímája és sós talaja miatt csak ezen élőlények kis százaléka képes megélni.

A terület legrégebbi kőzetei 1,7-1,8 milliárd évesek, a Panamint-hegység legnagyobb része gránit, ami aztán ki is emelkedett. Ekkortájt még sekély vízű tenger borította a Nemzeti Parkot, majd 800 millió éve a törésvonalak mentén elkezdett széttöreredezni. Ezután kérdéses, hogy milyen mikroklíma uralkodott a területen, mert gleccserekre jellemző geológiai adatok, kőzetek, kőzetmozgások éppúgy előfordulnak, mint trópusi éghajlatra jellemző vonások. Számos teória létezik, hogyan lehetséges ez, de bizonyságot még egyik sem nyert (nagyon valószínű, hogy mindhárom magyarázat valós, és együttesen adták a Death Valley mai képét). Egy időszakban a Csendes-óceán részét képezte a terület, de aztán ahogy kiemelkedtek a hegyek, egyre szárazabb és szárazabb lett. A jégkorszak idején a gleccserek víze töltött fel számtalan tavat, az utolsó ilyen tavat, amely 10 ezer éve volt, Manly-tónak hívják. 

Az emberi történelem során négy népcsoport is élt a völgyben, vannak leszármazottaik, akik a mai napig is a közelében élnek, de az elmúlt évszázadok során a Halál-völgy klímája emberi életre alkalmatlanná vált, így fokozatosan feljebb és kijebb költöztek a törzsek. 

Nevét 1849-ben kapta, amikor a kaliforniai aranyláz idején egy 20 szekérből álló kontingens ezen keresztül akart levágni egy 800 km-es kerülőt, és ez az út majdnem az életükbe került. 2 hónapon át bolyongtak az ismeretlen hegyek és sivatagok között, és végül le kellett ölniük az ökröket, tüzifának felaprítani a szekereket, hogy élelemhez jussanak. Az ökrökkel és szekerekkel nem tudtak átkelni az útjukat álló hegységen, ám a legszükségesebb holmikat magukkal cipelve az ún. Walkers Passon sikerült kijutniuk, ám ekkor még hátravolt az útjuk legnehezebb része, a Mojave-sivatagon való átkelés. Csupán egy egyébként is haldokló, idős ember vesztette életét a csapatból, a Halál-völgy elnevezés mégis ráragadt az extrém forró területre. William Lewis Manly könyv formájában meg is írta kalandos útjukat - róla nevezték el később az utolsó tavat, ami itt volt. 

1933-ban nemzeti műemlékké nyilvánították, majd 1994-ben létrehozták immár kibővítve a Death Valley Nemzeti Parkot, amelynek innentől kezdve már csak egyrészét képezte a Halál-völgy. A völgyön keresztülhalad több aszfaltozott út és földút is, és a gazdag geológiai történelmének köszönhetően számtalan látnivalóval büszkélkedhet a terület. Rengeteg gyalogösvény is áthalad rajta, ám a nagyon forró hónapokban ezek használatát nem javasolják. Ezek közül emelek ki néhány látványosat a következőkben.

Artist Palette 

Az egyik legérdekesebb és leglátványosabb terület az ún. Artist Palette (a Művész Palettája) rész, amely kőzetbe ágyazódott különféle színű vulkanikus hamu. Az eltérő színeket más-más ércek és ásványok okozzák.

Racetrack Playa

A Versenypálya-síkság egy időszakos tó medrében fekszik a Panamint-hegység északi részén. A terület szinte teljesen sík, vízszintes és egyenes, 4,5 km hosszú, és a két vége között pusztán 4 cm magasságeltérés van, ami egyedülálló a bolygón. Ismertségét az adja, hogy viszonylag nagy méretű kövek rejtélyes mozgást "végeznek" a területen, ezt a mozgást persze előszeretettel magyarázzák mindenféle istenségeknek vagy egyéb spirituális dolgoknak a tevékenységével. Ezek a vándorló kövek sokszor több mázsás súlyúak is lehetnek, és akár több száz méteres csíkokat húzva maguk után "vándorolnak" a sík talajon. A 2000-es évek elején Ralph Lorenz bizonyította, hogy a 30 évvel korábban született teória a mozgásukra igaz: napközben a pára lecsapódik a sziklákon, köveken, és lefolyik a repedésekbe és alá, ahol éjszaka sokszor megfagy a nedvesség. A felkelő nap hője ezt nagyon hamar felolvasztja, és ezen a vékony, olvadó jégrétegen nagyon enyhe szélmozgás is elegendő, hogy a teljesen sík és vízszintes talajon elmozdítsa a köveket. 

Zabriskie Point

Napkeltekor és napnyugtakor a nemzeti park egyik legszebb pontja az ún. Zabriskie Point, amely Christian Brevoort Zabriskie-ről, a Pacific Coast Borax bányatársaság igazgatójáról kapta a nevét. A különös alakú, vájt, redőzött sziklák kőzete aleurolit, vagyis iszapkő, amely száraz időben kemény, a növények gyökere nem tud megtelepedni rajta, ám nedvesség hatására felpuhul. A ritka, de nagy esőzések formálták és formálják a mai napig a területet, ahogy az akadálytalanul lezúduló víztömeg felpuhítja a kőzetet, és egyre mélyebb vájatot vág magának. 

Devil's Cornfield

Az Ördög kukoricása. Egy különös, örökzöld növényből álló mező, a növény neve arrow weed, magyar neve nincs, nem azonos a nyílfűvel. 1,5-2 m magas, egymástól 3-4 m távolságra álló csomókban nő, az egyetlen növény, amely a Halál-völgy sós talajátt tolerálja. Az itt élő őslakos indiánok korábban nyílvesszőket készítettek belőle, innen kapta a nevét.

Badwater

Kétségtelenül az egész nemzeti park legismertebb része a Badwater-medence, itt található Amerika legmélyebben fekvő pontja, 85,6 méterrel a tengerszint alatt. A terület egy részén mindig van némi víz, mivel források törnek fel a talaj alól, ám a víz háromszor sósabb a tengernél, és ezt nagyon kevés állat és növény tudja tolerálni, de mégis van élővilága a medencének. Különféle vízi rovarok mellett egyetlen növényfaj él meg itt, és a mikroszkopikus méretű Badwater-csiga, amely csak itt él a bolygón. A legmélyebb pont pontos helye a különféle vízmosások és feltörő források miatt folyton változik, de néhány mm lehet csak az eltérés. Innen indul minden évben a világ legnehezebb, legextrémebb sporteseménye, a Badwater ultramaraton, és 217 km után a Whitney-hegy lábánál ér véget. Régebben 235 km volt, amely a Whitney csúcsáig tartott, ám a csúcs elérését 1990-ben engedélyhez kötötték, és a szervezők így kénytelenek voltak lerövidíteni a távot, ám az azóta változatlan. Ez a világ legnehezebb ultramaratoni versenye, mivel hagyományosan júliusban rendezik meg, amikor az átlaghőmérséklet gyakran 50 fok felett van. Az aszfaltról visszaverődő hő eléri a 80-90 fokot is, így a futók állandó hűtést igényelnek, és akár komoly égési sérüléseket szenvedhetnek, ráadásul a cipők talpa is elolvad. Nem ritka, hogy egy verseny során 2-4 pár cipőt is elhasználnak a futók. Volt olyan versenyző az évek során, aki akkumulátorról üzemelő, jéggel feltöltött hűtőládát vitt magával (illetve nyilván a csapata, a segítői), amibe belefeküdt, amikor szükségét érezte. 

A teljes táv 3 hegyláncon vezet át, és több, mint 4000 m az útvonal során az összemelkedő.

A verseny célja, hogy a területileg összefüggő 48 amerikai állam legmélyebb (-86 m) és legmagasabb (4418 m) pontját összekösse. 1974-ben egy orvos és a magyar segítője, Al Arnold és Gábor Dávid próbálta először lefutni a távot, ám 29 km után Gábor Dávid a kiszáradás miatt sokkos állapotba került, és abba kellett hagyniuk a próbát. Legközelebb Arnold egyedül vágott neki az útnak, 54 km után egy térdsérülés miatt fel kellett adnia. A következő két évben elképesztő kemény edzésnek vetette alá magát, és végül 1977-ben sikerült teljesítenie a távot, 84 órás idővel (de ebben benne volt egy kb. 70 km-es kerülő, amikor egy eltévedt segítője keresésére indult), így 309 km-t futott, amelynek során 7,7 kg-ot fogyott. Ezután több egyéni ultramaratonista személyes kihívásként teljesítette a távot, végül 1987-ben, 5 versenyzővel rendezték meg az első hivatalos Badwater-ultramaratont. Ma a világ egyik legnépszerűbb ultramaratoni távja, éppen az elképesztő kemény feltételei miatt, hatalmas egyéni teljesítmény teljesíteni a távot. A szervezők csak korlátozott számú versenyzőt fogadnak, és a nagy érdeklődés miatt nagyon nehéz indulási jogot szerezni, persze a hivatalos versenyen kívül bármikor teljesíthető a táv. 

Ez a különleges Nemzeti Park is egyike azoknak a bolygón, amit egyszer szeretnék látni a saját szememmel is. A következőkben rendszeres időközönként jelentkezem egy-egy nemzeti parkról a világ minden tájáról, amelyet megéri megóvni a jövőnek. 

Ha érdekelnek az USA gyönyörű természeti képződményei, kattints ide!

Kövess minket Facebookon!