Könyvajánló - Michelle Min Sterling: A nulladik számú tábor

"A közeli jövőben játszódó történetben a globális felmelegedés hatására elsivatagosodott és áradásokkal sújtott országokból menekültek ezrei indulnak el, hogy élhetőbb környezetet keressenek."

Michelle Min Sterling egy érdekes disztópiával rukkolt elő A nulladik számú tábor címmel. A történet a közeljövőbe viszi az olvasót, amikor a globális felmelegedés már brutális pusztításokhoz vezet. A világ számos országát áradások, elsivatagodás, futótüzek sújtják, ami elől igyekeznek az emberek minél északabbra menekülni. Csak a gazdagok, a kiváltságosok élhetnek kényelmesen, jól.

A szerző olyan helyzetet vázol fel, amelyben három évtized múlva a gazdagok hatalmas megkapnak minden kiváltságot, míg a szegényeknek küzdeniük kell, hogy egyáltalán ahhoz legyenek eszközeik, hogy napról napra túlélhessenek. Ebben a sötét jövőben ráadásul még a nők is csupán tárgyak, akik jóval alacsonyabb rendűek, mint a férfiak.

Aztán jön egy amerikai építész, Melyer, aki Észak-Kanada területén kezd el építeni egy egyetemvárost. A célja, hogy egy olyan helyet hozzanak létre, amely teljes egészében önfenntartó. Egy olyan várost igyekszik építeni, létrehozni, ahol a természettel szorosabb harmóniában lesznek képesek élni.

A regény során három szálon haladunk, két karakter és egy izgalmas helyszín köré építve ismerjük meg ezt a világot és a helyzetüket.

Elsőként ott van Rose, aki azok közé a prostituáltak közé tartozik, akiknek az a dolga, hogy kiszolgálja az itt élő, dolgozó férfiakat. Bár neki egy kis extra feladat is jut: titokban kémkedik, megfigyeli Meyert. Kapunk menet közben egy szeletet a lány életéből, sorsából, hogy miként, miért és kinek a megbízásából került ide.

Aztán ott van Grant, aki a kiváltságosok közé tartozik, mert vagyonos családból származik, de lázadni igyekszik a társadalmi szabályok és persze a szülei ellen. A családja neve elől menekülve kerül a táborba, ahova tanárnak jelentkezik.

A harmadik szálon pedig megismerjük Fehér Alice-t, ami egy olyan titkos, elszigetelt bázis, ahol mérnökök, botanikusok, meteorológusok és még számos női tudós igyekszik a klímaválságra megoldást találni.

Ez a három szál aztán a kötet végére szépen összeér. Szerintem a szereplők megérdemeltek volna jobb karakterábrázolást, és a regény időnként kicsit laposra, sablonosra sikerült az ízlésemnek, de a könyv utolsó harmadára végre felpörögnek az események. Konfliktushelyzet, erőszak, dráma, sorsokat megváltoztató súlyos döntések, hogy aztán minden szál szépen lezárásra kerüljön.

A téma nagyon fontos és ez a kötet hibái ellenére is képes fontos párbeszédeket elindítani. Mint például a klímaváltozás, túlélés, a nemek közötti egyenlőtlenségek. Debütáló regénynek nem rossz, pár új történet múlva meglátjuk hová képes fejlődni a kanadai szerző.

Köszönöm a lehetőséget az Athenaeum Kiadónak!