Julia siratása

Julia ​sosincs egyedül. Egy szellem vigyáz rá, egy meghatározhatatlan, rejtélyes égi lény, aki maga sem érti egészen, hogy mi a dolga. Ő és Julia furcsa párost alkotnak, kettősük kezdettől fogva kudarcra van ítélve, örök vita, ellentét és félreértés az életük. De nagy nehezen mégis megbirkóznak a gyerekkorukkal, Klopps mama és Klopps papa ronda rózsaszín ruháival, erőszakos érzelmeivel, a falról bámuló kitömött állatokkal. Aztán jön a szerelem és a házasság – bár nem feltétlenül ebben a sorrendben –, és ekkor kezdődnek az igazi bajok.

Susan Taubes életében nem adták ki a Julia siratását, amely most egy csokor novella kíséretében kerül az olvasók elé. E groteszk, ugyanakkor a végtelenségig érzékeny mestermű egy nő kettős tudatát térképezi fel, és csupa zseniális meglepetés. Rokon és előzmény nélküli regény, amely, ahogy Samuel Beckett írta francia kiadójának, „félreérthetetlen erotikus célzásokkal és nyers szókimondással van tele”, amihez a Nobel-díjas író még annyit tett hozzá: „biztosan újraolvasom”.

Susan Taubes Julia siratása című regénye egy egyedülálló, rejtélyes és mélyen emberi történetet mesél el. A főszereplő, Julia, sosincs igazán egyedül, mivel egy szellem vigyáz rá – egy olyan égi lény, akinek célja szándéka. sőt, még léte sem teljesen világos. Ez a szellemi kapcsolat feszültséggel terhes, hiszen Julia és a szellem életének végigkísérője a folyamatos konfliktus, félreértés és vita. A gyermekkori emlékek, majd később a felnőtt élet dolgai - a szerelem, a házasság - színesítik és egyben megterhelik Julia életét, és a múlt árnyai folyamatosan jelen vannak a történetben.

A történetben Taubes a női identitás problémáit és a felnőtté válás kihívásait vizsgálja, különös figyelmet fordítva a szerelem és a házasság bonyolult szövevényére. A kapcsolat, amely Julia és a szellem között kialakul, nem csupán metaforikus, hanem mélyen érzelmi és pszichológiai jelentőséggel is bír. A szeretet és az intimitás keresése egy olyan utazás, amely tele van csalódással és fájdalommal, és e közben egyre inkább felfedezik sajátos ellentmondásaikat.

Taubes stílusa groteszk és lírai, amely magával ragadja az olvasót. A regényben megjelenő humor és irónia, valamint a nyers szókimondás kiemeli a karakterek komplexitását és az élet nehézségeivel való szembenézést. Samuel Beckett ajánlása, hogy a mű "félreérthetetlen erotikus célzásokkal és nyers szókimondással" van tele, még inkább megerősíti a könyv különlegességét és a benne rejlő feszültséget.

A Julia siratása azonban nemcsak Julia történetét, hanem egyfajta szellemi utazást is kínál, amely során a múlt és a jelen harcát figyelhetjük. Taubes mesterműve a kettős tudat világába kalauzol, ahol a karakterek felfedezik nemcsak önmagukat, hanem egymást is. A regény minden oldalán ott bujkál a kérdés: hogyan birkózhatunk meg a gyökereinkkel és a kényszereinkkel, miközben próbáljuk megélni saját életünket?

Ez a sajátos hangvétel és mély érzelmi rétegek Taubes munkáját igazán figyelemreméltóvá teszik. A folyamatosan visszatérő motívumok és a karakterek közötti dinamikák által az olvasó egy olyan utazásra hívást kap, amelyben a morális dilemmák és a lét kérdései állnak a középpontban. "Julia siratása" tehát nem csupán egy regény, hanem egy gondolatébresztő élmény, amely arra ösztönöz, hogy a személyes kapcsolatok és a saját identitás terheire reflektáljunk.

Magával ragadó és különleges könyv, amelyben Julia története csupán egy, de kétségkívül meghatározó történet. A többi, a kötetben fellelhető novella már sokkal vegyesebb, akad köztük jobb és kevésbé magával ragadó is, de a Julia siratásához hasonlóan bensőséges, különleges és groteszk hangvétel ugyanúgy jellemző rájuk, ahogy az is, hogy sosem tudjuk, éppen hol járunk: a valóságban, vagy egy álomban, vagy egy olyan valóságban, amelyet egy tudathasadt vagy mentális problémákkal küzdő ember lát és felfog? Szürreális, furcsa történetek, amelyek rendkívül különleges narrációjukkal és mondanivalójukkal sokáig megmaradnak az olvasóban.

Susan Taubes 1928-ban született Budapesten, zsidó családban, majd édesapjával együtt emigrált az Egyesült Államokba, PhD-t szerzett filozófiából és vallásból, majd férjével, Jacob Taubes filozófussal együtt tanított. Egész életében írt, első kiadott műve az Elválások, amely rossz kritikai fogadtatásban részesült a kiadás évében, 1969-ben. Négy nappal a negatív kritikák megjelenése utána Taubes öngyilkos lett, Long Island közelében megfulladt. Halála után művét újraértékelték, ma pedig zseniális, egyedi látásmódú szerzőnek számít - és tényleg az volt, azóta számos, a fiókban maradt művét megjelentették már. 

Köszönöm a lehetőséget az Open Books Kiadó csapatának! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron, papíralapon és E-könyvként is.