A Lámpavas és harisnyatű történelmi háttérbe helyezett, fikciós elemekkel dúsított true crime, azaz a mű valóságban megtörtént gyilkosságokat és egyéb bűncselekményeket dolgozik fel. Szerzője, Bartal Tamás, értő kézzel nyúlt a témához, gördülékeny stílus, biztos kézzel vitt cselekményszálak, remek dramaturgia jellemzik a XIX. századba helyezett történetet.

KÖNYVAJÁNLÓ

LÁMPAVAS ÉS HARISNYATŰ

Szerző: Bartal Tamás

Kiadó: Múlt-kor Kulturális Alapítvány

Bartal Tamás Lámpavas és harisnyatű című regénye úgynevezett dokukrimi (true crime), fikciós szálakkal. A kötet végén mindenki kiszemelgetheti, mely tények hitelességét hagyta meg egy az egyben, és melyeket szőtte bele fikcióként, melyek azok, amelyek megtörténtek ugyan, de nem pont akkor, nem pont úgy. Miután a szerző nagyon fontosnak érzi a hitelességet, ezért utószóként bemutatja a történelmi, gazdasági hátteret és a szereplők valós történetét is, kiegészítve fontosabb helyszínek és kifejezések magyarázatával. A krimi főbb vonalait az akkor megtörtént események valósághű ábrázolásai jellemzik.

A mű 1840-ben, egy tabáni temetőben indul, amikor egy hétéves kislányt nem találnak a szülei. Az apa kétségbeesetten keresi, majd a helyszínen megjelenő Herczen Vilmos pályakezdő, fiatal rendőrnek minduntalan megemlíti, hogy a zsidók sírjai felől erős, csikorgó hangot hallott. A lányka felkutatására indult emberek semmit sem találnak sem ott, sem a temető más részében, míg végül egy kutya kiszimatolja a holttestet. Ezután változik a kép, a következő fejezetben már 1874-ben járunk, Mayer fényképész műtermében, ahol hétfőtől csütörtökig nagyapók tartják ölben kisunokájukat, majd pénteken aktfotózást vállal... hát.. utcalányokról. Aztán a terézvárosi templomnál találnak egy női fejet, aztán pár héten belül sokasodni kezdenek a fej nélküli hullák. Az elkövetési mód: nemi erőszak, lefejezés, és az erősen kismikelt női fejek nem is női fejek, hanem hat-hétéves kislányoké.

A lefejezett kiskorúak csaknem mellékszálok Erny György, az ország egyik leggazdagabb ingatlantulajdonosának és uzsorásának meggyilkolásához képest.  Herczen Vilmos ekkor már tapasztalt belvárosi nyomozó, aki bő 30 évvel ezelőtt fiatal rendőrként jelen volt a tabáni esetnél, amire azért emlékszik annyira, mert ez az egyetlen megoldatlan ügye. Miközben minden erejüket az Erny György ügy foglalja le, felcsillan a remény az 1840-es gyilkosság megoldására is.

Közben zajlik az élet, éppen Tisza Kálmán puccsolja meg politikai ellenfeleit, de hogy ennek van-e köze a főkapitányságon zajló munkához, azt csak a jóisten, meg a korrupt Thaisz Elek főkapitány tudná megmondani...

Van itt minden! Bordélyházak, utcalányok, korrupció, sajátos erkölcstől bűzlő nyomor, hivatali visszaélések, gátlástalan törtetések és korabeli sajtótudósítások citálása. A fülledt erotika és az emberölések kart öltve járnak egymással, az embertelenségnek nincs határa. A kiszolgáltatottság és a nyomor vámszedői mérhetetlen mélységbe képesek leevickélni, minden lelkiismeretfurdalás nélkül. Igazi felüdülés például a főhős, Herczen Vilmos figurája, aki mintegy magányos hősként küzd a világosságért.

A szerző kiválóan lefesti a kiegyezés utáni pezsgő pesti életet. A rendőrök munkáját áthatja a korrupció, ráadásul fejétől bűzlik a hal: Thaisz Elek főkapitány sem az erkölcs megtestesült szobra. Az utcákat alvilági figurák, lumpenek, utcalányok uralják, az éjszaka pedig a füstös bordélyokban, zengerájokban a leghangosabb. Ez az általános zűrzavar tarol a bűnözés világában, félelemben tartva a becsületes, de érdekérvényesítésre alkalmatlan tömegeket - Herczen Vilmos és régi társa, Arányi Lajos (kórboncnok) minden igyekezete arra irányul, hogy felderítsék, ki áll az emberölések hátterében, de hogy, hogy nem, mindig rálépnek valaki tyúkszemére, és így állandó akadályoztatásban vannak ilyen-olyan potentátok személyében. 

A kötet a Lámpavas-trilógia harmadik része, önállóan is értelmezhető és olvasható történet. A művet gördülékeny stílus, biztos kézzel vitt cselekményszálak, remek dramaturgia, folyamatos, de nem zavaró történelmi tények jellemzik, több száz éves hagyományok, és a korra jellemző tevékenységek magyarázataival kibővítve.

Szerintem olvassátok!

Fülszöveg

A regény a XIX. század második felének Magyarországán játszódó detektívregény-folyam, a Lámpavas-trilógia harmadik, záró kötete, melynek története az első két kötettől teljesen független, és igaz történeten alapul. A könyv történelmi háttérbe helyezett, fikciós elemekkel dúsított true crime, azaz a valóságban megtörtént gyilkosságokat és egyéb bűncselekményeket dolgoz fel. A regény 1874-75-ben játszódik: a kiegyezést követő időszakban, amikor labilis politikai viszonyok uralkodtak Magyarországon, s az alvilág és a hatalom összefonódott a hírhedt pesti rendőrfőkapitány, Thaisz Elek személye révén. A regény több szálon fut: Erny György, a milliomos háztulajdonos kegyetlen meggyilkolása és kirablása mellett a rendőrségnek egy kislányokat erőszakoló sorozatgyilkos után is nyomoznia kell, emellett megismerjük a monarchiabeli szórakozóhelyek és bordélyok fülledt erotikájú világát, valamint a politika korrupcióra épülő rendszerét.

Végül mindenki megtanulja, hogy a korábbi bűnök évtizedekkel később is hatással bírnak a jelenre.

Bartal Tamás 1973-ban született. Eredeti végzettsége szerint jogász, több tudományos és közéleti cikk szerzője. A Jogi alaplap főszerkesztője. Több, az agresszív közlekedési morál elleni kampány szervezője és arca. Hobbija a tenisz, amatőr játékos. Gyermekkora óta ír. Több kisebb publikációt követően 2014-ben jelent meg a verseket és rövid prózai alkotásokat tartalmazó Porcelánmosoly című kötete. 2019-ben látott napvilágot az 1800-as évek derekán játszódó detektívregény-sorozat, a Lámpavas-trilógia bevezető darabja, a Lámpavas és pillangó című történelmi krimi, majd 2022-ben jelent meg a trilógia második része, a Lámpavas és a mindent látó szem. A trilógia kötetei önálló történetek.

Bartal Tamás társszerzője a 2022-ben publikált 365 apropó, amiért jó magyarnak lenni című kötetnek.

Termékadatok