Negyven év

Háy János Negyven év című verseskötete számadás, visszatekintés a cím szerinti négy évtized verseire, melyek harmada még sehol sem jelent  meg. Saját életéből merített költeményei egyetemleges érvénnyel nyúlnak olvasóikhoz, fiatalkori cselekedetei, motivációi a ma belátási képességével felruházva utat mutathat bárkinek, hogy hogyan szabad, vagy éppen hogyan nem érdemes egy kapcsolathoz, egy érzelemhez, politikához, stb. viszonyulni. A lényeg, hogy ne legyünk szigorúbbak régi és mai magunkkal, mint másokkal. 

KÖNYVAJÁNLÓ

NEGYVEN ÉV

Összes versek, 1976-2016

Költő: Háy János
Kiadó: Európa Kiadó

Háy János nevét gyakran lehet olvasni irodalmi estek résztvevője vagy moderátoraként egyaránt, író, költő, az irodalmi élet kortárs nagysága. Jól ír, egyedi hangon, kivételes mesélőként tartja fogva olvasói érdeklődését. Jelenleg az Európa Kiadónál megjelent műve Negyven év címmel 1976 és 2016 között megjelent verseit tartalmazza. Az összeset! A korai kezdeményektől a későbbi kiforrott munkákig mindet. Saját bevallása szerint érzelmileg nagyon megviselte a folyamat, hiszen ha tetszik, ha nem, ez a kötet egyben számadás is az eltelt négy évtized munkájából - és saját életéből, akkori motivációiról, gondolatairól, cselekedeteiről. Semmi kozmetikázás, semmi átírás, semmi feljavítás, ami volt, azt egy az egyben úgy vállalta fel, mint annak idején - ezért egyfajta szemléletet és fejlődést is szemmel lehet kísérni a versekben (de novellák és rajzok is találhatók benne).

Kicsit kacarásztam azon, amikor egy riportban arról tett említést, hogy régi verseit átolvasva, tulajdonképpen a jelenben néhány esetben fogalma sincs arról, hogy mit is gondolt a vers mögé, mi motiválta, amikor a sorokat papírra vetette. Ó, boldog emlékezetű irodalomtanárnőm, aki magyar órákon állandó visszatérő mondatként kérdezte, sulykolta nehéz fejű diákjaiba, hogy "és akkor mi lehetett a költő valódi szándéka a verssel?", jaj, de az orra alá dörgölném, hogy ki tudhatná, amikor maga a költő is határozatlanul vakarja a fejét, saját évtizedekkel ezelőtt írott költeményét szemlélve. Megérinti az embert a visszanézés, a belátási képesség akkori hiánya, ami birtokában egészen másként reagált volna érzelmekre, attitűdökre, esetleg jobban szeretett volna vagy hagyta volna, hogy szeressék. Ezekkel szembesülve komoly traumák szabadulhatnak fel, amelyek magukban hordozzák az önmagunknak (oké: önmagának) megbocsátás képességét is. Elmúlt, így volt, nincs mit tenni.

Az létemre kíváncsi

Az létemre kíváncsi, melyet - mint mondja -
nem ért, hogyan bírok elviselni. Az tizenkettőt
benne és tizenkettőt kívüle, az huszonnégyet
benne és huszonnégyet kívüle, az világot
hogyan bírja átvészelni, ki benne van,
s nem úgy viseli, mint váltócipőt, könnyű
tavaszi kabátot, hanem pont ellenkezőleg.
Vagyis milyen, amikor az igék valóban
cselekszenek, s a főnevek azonosak magukkal.

Nevetek egyet, de elmondom neki
az történetet, mely mutatja, az egész
oly egyszerű, szinte profán,
nem brahis, csávós, penge és vagány,
nem olyan szuper és menő,
az történetet, mely nem olyan.
Csak mintha hazafelé jövet az közértből,
kezedben teli cekker - így kezdem.
Tej, kenyér, tojás, sör, pezsgő,
tejföl, sajt, párizsi, kifli, bébiétel,
puding, krémtúró, bébiétel (ez egy másik)
- persze minden rohadt drágán,
alig-alig sikerült kifizetni -,
vagyis tök tele az kezed.
Ekkor hirtelen szemből vagy kicsit
srévizavé egy marcona képű alak,
Olyan, akivel az kisfiúkat szokták ijesztgetni,
igazi direktben, aki nem más,
ezt bizonyítja kezében tartott
orosz gyártmányú géppisztolya.
Egyenes tár, legalább harminc golyó,
de huszonöt biztosan...

Szóval - folytatom a történetet -
kinyitja az száját, olyan igazi
szája volt, benne igazi
sárga fogakkal, mint egy kínaievő,
aki nem ismeri még az fogkefét.
És öblös hangon, amiben hozzánk
hasonló nem merne megfürödni
még az legnagyobb melegben sem, 
mert tele van az legundorítóbb medúzákkal,
ilyen öblöt minden bizonnyal jobb 
az partról nézni, mint belőle az partot...
Pardon - kapok észbe, és 
folytatom a történetet.
- Ruki ver! - Ruki ver!
Ehhez aztán nem kell oroszul tudni,
hogy megértsük, miről van szó.
Sőt! Ez számunkra talán még jobban 
kifejezi: az helyzet per hecc reménytelen,
nagyon nagy a zrí. Müzliben vagyunk -
teszem hozzá növényhangon.
- Ruki ver! - itt hagytam abba. -
Csak ennyi az egész. 
Egy ordítás. Meg az,
hogy mire el tudnám dönteni,
rögtön vagy azonnal 
engedjem el az szatyrokat,
és összetörjem az bevásárolt árut,
mire az egyébként evidens
döntés megszületne,
belém ereszti az egész tárat.

Az létünkre volt kíváncsi, melyről
most megtudta, csak ennyi.

Háy János: Negyven év (181. oldal) 

Jó nagy anyag került nyomda alá rendezésre, az ezren felüli oldalszám számos olyan verset tartalmaz, amelyek nyomtatásban még sehol nem jelentek meg (körülbelül a könyv tartalmának harmada). Jó hír, hogy újabb kötet is várható a 2016 utáni versekről, Tíz év címmel, amely értelemszerűen 2026-nál előbb nem jelenhet meg. Őszintén? Igencsak várólistás nálam.

De hogy a versekre is rátérjek - figyeljetek csak! Belekapkodtam egy csomóba, hogy értelmes mondatokat rakjak ki belőlük. Játszottam a sorokkal, mint egy gyerek, olyan gyerek, aki megette a kenyere javát és sokkal (nagyon sokkal) több van vissza, mint előre, ezért neki (nekem) már szabad rendhagyónak lenni. Előre és utólag is bocsánat, kedves Háy János! Szóval, ezt hoztam össze:

A világ dolgaiban megmutatkozik a rend¹, csak addig terjed, ameddig², elkezdődik az, amit a napok múlásában vártam³. Ki vagyok én, kérdeztem az apám⁴, Hamfri Bogárt⁵. Így él az isten⁶, amire a lakásban egyáltalán semmi szükség nem volt és nem lesz, (hát) agyonnyomta(m) az istent⁷.

Amikor megkaptam a vaskos kötetet, csak belelapoztam, és kis cetliket tettem bele, hogy jaj, ezt majd idézni, jaj, ezt is, meg ezt is, és óóóó, ezt feltétlenül! Arra kellett rádöbbennem, hogy bárhol is ütöm fel, mindegyik kiragadott verset, verssort találónak érzem magamra nézve, ezért vagy azért. A belbecs, emberek, a belbecs! És akkor a külcsín! Nagyon nevettem kérges lelkű magamon, aki azt hitte, neki már nem tudnak újat mutatni. Legalábbis könyvben. Meg versekben, amitől fázni szoktam amúgy, és ritka kivétel az, amikor megtartok egy költeményekkel teli kötetet. Eddig ilyet velem csak Oravecz Imre, Karinthy Frigyes és Szabó T. Anna tudott elérni. A névsor kibővült Háy Jánossal. Isten hozta otthonomban!

Szerintem olvassátok!

Fülszöveg

Gyere, ​nézz bele, hogyan zajlott ez a negyven év. Látod, amikor a szív és az agy megroppan, amikor zörög és nyikorog a kerék, amikor gond nélkül gördül előre egy-egy év. Látod, amikor járókába kapaszkodik, s felállni próbál a vers, és látod, amikor a belső akaratnak épp megfelel. Látod, amikor szavakat és rímeket keres, látod, amikor szavakat és rímeket el- és megvet.
Nem bűvészkedtem utólagosan a versekkel, hagytam, hogy maradjanak hol ügyesek, hol ügyetlenek. Különben is, ezt ki dönti el? Én biztosan nem.
Látod, hogy akarat és szenvedély, s hogy milyen könnyen múlik el minden év. Ez az összes, azt mondom róla, s hogy hol botladozva, hol erőre kapva, de ugyanaz a nóta van a kezdetek óta. Olyan, mintha már nem élnék, mintha az utolsó cselekedet, a végső tett lett volna összeállítani ezt a kötetet. Bár a negyven után még egy tízéves ciklus biztosan lesz.
Hatalmas anyag, lapozgathatod, találhatsz, és megtalálnak. Sok száj, kisebb és nagyobb összeesküvő akar beleszólni abba, hogy ki vagy.

Háy János József Attila-díjas magyar író, drámaíró, költő, festő, illusztrátor, a Palatinus Könyvkiadó alapítója.

Köszönöm a lehetőséget az Európa Kiadónak!

A kötetet kedvezményes áron megrendelhetitek a kiadó honlapjáról a lenti borítóképre kattintva.

Kövess minket Facebookon is!

Megjelenés:

2024.09.20.

Kötésmód: 

cérnafűzött kötött, védőborítóval, éldekorált

Oldalszám:

1048

1) Lélegzet 2) Sokszor azt hiszed teljesen 3) A déli férfi 4) Az atya 5) Háztartási vers 6) Az atya 7) Egy szerelmes vers története