A rendszerváltás nemzedékének reményei, örömei, bánatai, kapcsolódásai köz- és magánéleti szinten egy olyan regényben, ami nem kímél senkit és semmit, legkevésbé önmagát. Férfibarátság és emberi sorsok viszontagságai a tragédia árnyékában, kérdések, válaszok és revelációk.
KÖNYVAJÁNLÓABLAKOK AZ ÉBRENLÉTBEN
Szerző: Kovács KrisztiánKiadó: Európa Kiadó
Barátság, társadalmunk, generációnk, vágyaink, céljaink, túlélésünk, emberiesség, szeretet - a közelmúltban ezekkel a szavakkal hívta Kovács Krisztián legújabb könyvének bemutatójára olvasóit, most pedig a fentiek alapján ajánlja műve után érdeklődőknek az Ablakok az ébrenlétben című könyvét. A cím a szerző harmadik regénye, előző köteteihez mérten itt is egy barátság felnövéstörténetét írta meg, harminc év eseményei kontextusba helyezve a környezetük valóságával, politika, munkavállalás, párkapcsolat, köz- és magánélet tekintetében. Ennyire karakterközpontú, érzékeny cselekményű alkotásra egyik műve sem sikerült eddig, mint ez.
Az elmúlt harminc év eseményeit figyelembe véve, a rendszerváltás egyfajta krónikája is ez, amitől a cselekményt elválasztani nem lehet. Valahol a kétezres évek előtt kezdődik a történet és napjainkban ér véget. Sallai Ervin (Örv) már felnőtt, amikor összegezni kezdi saját és barátai életének eseményeit, Bota, Kafka, Manci sajátos élményeit és cselekvésük mozgatórugóit (mind fiú, mielőtt a Manci miatt másra gondolnánk). Szerepelnek itt rettenetes apák, és olyan anyák, akik mellett jó, de legalábbis nem teljesen rossz felnőni. A mű főhőse Járai Botond, akivel Sallai még az óvodában ismerkedett meg. Barátkozásuk szülői nyomásra kezdődött, de hamarosan kifejlődött az a véd és dacszövetség, ami az igaz barátságokat jellemzi, ahol nem mindig minden úgy alakul, ahogy elgondolták, de a hullámvölgyeket is túléli a kapcsolat. Hozzájuk csapódott később Kafka és Manci is, sajátos energiákat hozva a négyes fogatba.
A gyermekkori barátságok mindig is emlékezetesek, a kapcsolat felnőttkori értékelésével pedig egészen egyedi revelációkra bukkanhatunk, de akár olyasmikre is, hogy bizony, bizony, amit hittünk a másik személyiségéről, az hamis képet festett nekünk róla. Ha visszafejtjük a történéseket, akkor érthetjük meg cselekedeti mozgatórugóit, amelyek akár tetszenek nekünk, akár nem, megállapításaink lecsupaszítása közelíteni kezd az objektív képhez. Valójában - fejtegeti a szerző - "minden ember rejtély a maga módján, mi pedig észrevétlenül veszünk el életük szövedékében, és nem mindig van kiút, amire rá kell lelni. Előfordul, hogy a rejtély rejtély marad. ... rájöttem, hogy valójában minden történet hiányos." Hol rejtőzik az igazság Bota sorsában, aki a jelenben élet-halál között fekszik egy kórházban, és akinek nem ez az első öngyilkossági kísérlete? Ervin felesége, Hanna telefonál Sallainak, reszketve dadogja a hírt, és hogyne lenne megijedve-megrendülve, amikor a testvéréről van szó.
Innen indul a történet, a 14. oldalon, miközben a cselekmény ide-oda ugrál az időben, az olvasó pedig együtt lélegzik a lapok történéseivel. Látjuk a kövérkés kisfiút, aki újonnan érkezettként igyekszik mindent tudatni magáról, miközben Sallai a pokolba kívánja és csak szülei unszolására vállalja az egyszemélyes fogadóbizottság szerepét. Később megérti, hogy a jónevű, rettenetesen gazdag Járai család miért felszínes és alakoskodó, ami bizonyos mértékig determinálja Bota sorsát. A fiú élete megüzente ezt a borzalmas reggelt, döbben rá a mesélő, amikor az eltelt évek apró fogaskerekei lassan összeállnak a kezében.
Bota egy jól menő cég trónörököse volt, apja - aki ravasz, eltökélt és céltudatos viselkedésű - mérhetetlenül csalódott benne, eleinte egy nem túl ismert író, akiből később felkapott szerző lesz, de akit ez és a hírnév cseppet sem érdekel, aki folyamatosan elvonul a világ elől, híján van minden érdekérvényesítési ösztönnek, szürreális gondolatok, állandó halálvágy, hát mi lesz ebből a gyerekből? Anyja állandó mártíromsága sem lendít a fiú életén. Bota figurája kiemelkedő, minden elcseszett tevékenysége ellenére is, vagy éppen azért? Főhősként teljesen hétköznapi ember, aki erős jellemmel bír, ugyanakkor tragikus történések hatására egyre inkább csak az elmúlás foglalkoztatja ideje nagy részében.
A cselekmény fikció, hívja fel a figyelmet Kovács Krisztián, de az biztosan valószínűsíthető, hogy egyik-másik elem saját életéből és tapasztalásaiból lett merítve. Megjelenik a műben a terhelt apa-fia szerep is, de nem kap akkora jelentőséget, mint a szerző korábbi írásaiban. Kedves harminc-negyvenévesek, ez a történet nektek szól! Ti vagytok a rendszerváltás új nemzedéke, olvashattok a műben reményekről, fájdalmas traumákról, de örömökről is, megfejelve a kor ikonikus kultusztárgyaival: VHS kazetták, Pókember képregények, nagy bandázások, állandó cangázás (biciklizés), később a botladozó szerelmek relikviáival.
Szerintem olvassátok!
Fülszöveg
Elsősorban a barátságról szól Kovács Krisztián új regénye, de mint ahogy az igaz barátságokból sem csupán két ember kapcsolata rajzolódik ki, hanem annak az egész világnak a képe is, amiben nekik élni adatott, az Ablakok az ébrenlétben is az élet teljességéről szól, miközben szereplőinek egymáshoz fűződő viszonyát feltárja. Minden ismerős kissé, és mégis minden egészen kiszámíthatatlan módon működik. Fiatal fiúk találnak egymásra egy vidéki magyar kisvárosban valamikor a rendszerváltáson már túl, de a kétezres éveken még innen. Esendő v
agy egészen szörnyű apák árnyékában, szeretetteli vagy legalábbis nem teljesen rideg anyák oltalmából előmerészkedve, csodálatos lányok igézetében, a hirtelen elveszített naivitáshoz mégis mindhalálig ragaszkodva. Sallai Ervin már felnőtt fejjel igyekszik felidézni az eseményeket, az alakokat, barátait, Botát, Kafkát meg Mancit és mindazt, ami velük történt vagy történhetett volna. Hiszen a legnagyobb rejtély az élet a maga hétköznapiságában, ahogy egyszerre tud elviselhetetlen és elviselhetetlenül gyönyörű is lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése