Miért eszünk mindenféle vackot, és miért nem tudjuk abbahagyni? - Chris van Tulleken erre a kérdésre hegyezi ki vaskos ismeretterjesztő művét, amely az Ultrafeldolgozott emberek címet kapta. A kérdés nagyon jó: tényleg, miért nem tudjuk abbahagyni az egészségünkre káros - amúgy nagyon finom - ételek fogyasztását?
KÖNYVAJÁNLÓULTRAFELDOLGOZOTT EMBEREK
Szerző: Chris van TullekenFordító: Szepes AndrásKiadó: Corvina Kiadó
Van egy frappáns szlogen az ételbevitellel kapcsolatban, amit sokan kesernyésen, kikacsintó huncutsággal vagy éppen sikamlós komolysággal szoktak emlegetni: minden ami jó az életben vagy illegális, vagy erkölcstelen, vagy hizlal. Látom magam előtt a cikket olvasók önkéntelen sóhajjal abszolvált bólintásait, hogy de még mennyire így van! Mert egészséges-e a csokoládé? Bizonyos fajtái nagyon mértékkel eszegetve persze, hogy az, de ki tud elmenni úgy a boltok édességpolcai vagy burgonyaszirmai mellett, hogy legfeljebb vágyódó pillantásokat vessen feléjük, és ne akarjon több táblával, több zacskóval beemelni belőlük a kosarába? Önfegyelem, emberek, önfegyelem, és mindjárt másképpen tudjuk szemlélni a folyamatot.
Chris van Tulleken az Ultrafeldolgozott emberek című művében annak a kérdéskörnek járt utána laikusoknak is érthető stílusban, de mégis tudományos alapokon nyugvó munkájában, hogy mi a helyzet az ipari módszerekkel előállított, ehető anyagok bevitelével. Bármi, amit a konyhánkban amúgy nem alkalmaznánk, az szinte biztos, hogy Ultra-Processed Food, vagyis ultrafeldolgozott élelmiszer (a továbbiakban UPF), mondjuk, kinek a kamrájában van mindennapos használatra rafinált ipari adalékanyag a kenyérsütéshez, vagy befőtt készítéshez?
Az elmúlt 150 évben bekövetkezett változások miatt az étel többé már nem étel, szögezi le a szerző előszavában. "újfajta molekulákból létrehozott összetevőket kezdünk fogyasztani, korábban sosem létezett feldolgozási eljárásokat alkalmazunk és >>ételnek<< aligha nevezhető anyagokat használunk. Elfogyasztott kalóriáink növekvő hányada módosított keményítőből, invertcukorból, hidrolizált fehérjeizolátumból, valamint finomított, fehérített, szagtalanított, hidrogénezett és észterezett magolajokból származik." És akkor még nem beszéltünk szintetikus emulgálószerekről, édesítőkről, állagjavítókról, vivőanyagokról, aromavegyületekről, színezékekről, színstabilizátorokról, karbonáló anyagokról, szilárdító, sűrítő, illetve sűrűséget csökkentő anyagokról. Ami sokkal színesebb, ízesebb ipari előállítású termék, mint maga az alapanyag, ott biztosan szerepel valamelyik a fenti felsorolásból.
Miért baj, hogy ennyi adalékanyaggal dolgozik az élelmiszerfeldolgozó ipar? Kutatócsoportok hiteles adatai alapján ez egyenes út a túlfogyasztáshoz, a civilizációs betegségek kialakulásához és az elhízáshoz. Vegyük észre, hogy számos olyan terméket és szolgáltatást vásárlunk, amelyeket direkt úgy alakítottak ki, hogy túlfogyasszuk azokat.
A szerző tabukat dönget azzal is, amikor a test energiafelhasználását veszi górcső alá. Azt hinnénk, hogy egy bányász sokkal több energiát igényel munka közben, mint egy irodista - hát nem! Kiderült, hogy a teljes energiafelhasználás kiegyenlítődik a szervezetben: roppant tevékenyek lehetünk egy ideig, aminek árát aztán a szervezet benyújtani szíveskedik. A továbbiakban olyan kérdésekkel foglalkozik, hogyan ejti át az agyat az UPF, miért nem a cukor, miért nem az akaraterő, miért nem a testmozgás a fő akkor, amikor ultrafeldolgozott terméket fogyasztunk, hová lesz a hagyományos étrend, és mit lehet tenni az egész ellen - ezek pedig laikusok számára is érthető és olvasmányos módon kerültek kibontásra a kötetben. Számos kutatás eredménye és lehetséges kerülőutak kerülnek felvázolásra az ultrafeldolgozott élelmiszerek hatásait, bevitelük következményeit illetően.
Szerintem olvassátok!
Fülszöveg
Kevesen olvassák el az élelmiszerek csomagolásán az áru összetételét ismertető leírásokat, pedig az „ördög” ezekben az apró betűs szövegekben rejlik. Egyértelműen jelzik, hogy a 21. század emberének étrendje az utóbbi néhány évtized során gyökeresen megváltozott. Egyre nagyobb arányban fogyasztunk ultrafeldolgozott, vagyis adalékokat, tartósítószereket, színezékeket, gyárilag előállított édesítőszereket, ízfokozókat, zsírokat, tehát csupa olyan anyagokat tartalmazó élelmiszereket, amelyek addiktívek, megváltoztatják az emberi test éhségérzetének és jóllakottságának jelzőrendszerét. Sokféleképp károsítják az egészségünket, csökkentik ellenálló képességünket – és szinte elkerülhetetlenül elhízáshoz vezetnek.
A téma nemzetközi hírű szakértője, Chris van Tulleken brit orvos, táplálkozástudományi szakértő, rendkívüli alapossággal dolgozza fel a témát, adatok sokaságával és a legismertebb szakértők bevonásával mutatja be a testünket, egészségünket és végső soron a bolygónkat veszélyeztető folyamatot. Közben keresi a választ arra a kérdésre, hogyan tájékozódjunk az élelmiszerek világában, hogyan éljünk együtt velük, és hogyan védekezzünk káros hatásaik ellen. Felvértez minket a legfontosabb eszközzel: a tudással.
Chris van Tulleken és az Ultrafeldolgozott emberek című könyvének idegennyelvű kiadása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése