Egy lábjegyzetből regény? Miért ne! 1845. május 19-én indult útnak az HMS Erebus és az HMS Terror az angliai Greenhithe kikötőjéből, hogy megkeressék az akkor még csupán elképzelés szintjén létező úgynevezett északnyugati átjárót, azt a tengeri útvonalat, amely Észak-Amerika sarkvidéki szigetcsoportjai között biztosíthatná az Egyesült Királyság számára a közvetlen kereskedelmi kapcsolatot Ázsiával. Július végén még két bálnavadász hajó látta az Erebust és a Terrort a Baffin-öbölben, nem messze Grönland nyugati partjaitól, kedvező időre várva, hogy folytassák útjukat a fagyos tengeri útvesztőben. A felfedezőket sosem látták többé élve. E történet lábjegyzetében szerepel az expedíciónak az első tisztje, ő az egyik főhős azok közül, akiket előre hoztak az időben a regény jelenébe, neve Graham Gore. Fajsúlyos szerepet kap a kicsit sci-fi, kicsit krimi, kicsit kalandregényben, amit abból a bizonyos lábjegyzetből megálmodott szerzője, Kaliane Bradley. 

A Gore mellé kirendelt segítő angol-kambodzsai származású, akár a szerző, aki így ki tudta bontani azokat a dilemmáit, amelyek a kevert származással járnak együtt. A mű a sci-fin túl (ami a történet fő műfaja) komoly társadalomkritikát is tartalmaz. Az időgép olyan etikai-morális kérdéseket vet fel, amelyekre nagyon nehéz konszenzusos válaszokat találni, akárkinek a szemszögéből nézzük is - plusz, az Időminisztérium is tele van kétes tervekkel, amik egy becsületesség próbán ugyancsak elvéreznének. Külön csavart jelentett az időutazásban részt vevők reakciói a jelen világ találmányaira, erkölcsi változásaira, a mindennapokban használt jóléti és egyéb vívmányaira. Hogyan alkalmazkodnak a jelenhez azok, akik a múltban szocializálódtak? Mi lesz a testükkel a jövőben, molekuláik képesek-e átvészelni a többszázéves ugrást az időben, és mentálisan egyben maradnak-e a sok, addig számukra elképzelhetetlen új információ rájuk zúdulása után?

A cselekmény fenti része már önmagában is érdekes, műfaj szempontjából sci-fi, ha pedig ebbe kis krimiszálat, kis kalandregényt és némi romantikát is kevernek, egészen fogyasztható keverék lesz belőle. Az utolsó 100 oldal már kémesdibe csapott át, némi trhrillerformával spékelve az eddig is eklektikus történetet. A műből Graham erősre sikeredett karaktere, segítője leírása és tettei sokáig emlékezetesek maradnak számomra, a sokat sejtető vég pedig azt sugallja, hogy... érdemes elolvasnod a történetet. Mert rossz embernek itt is kell lennie, hová lenne az ellenpólus nélküle?