Minket ne mentsen meg senki!

Remény és ellenállás az Amazonas esőerdeiben
Megváltani a vadakat, elvinni nekik a civilizációt, közben a várható profitért kihúzni a lábuk alól a talajt, meghonosítani a világtól elzárt őslakosok között a környezetszennyezést, az alkoholt, az  erőszakot, mindezt a Biblia és a tízparancsolat árnyékában. Nos, kiált fel egy volt őslakos: minket ne mentsen meg senki! 

Nemonte Nenquimo (fotó: Jeronimo Zuñiga)

KÖNYVAJÁNLÓ
MINKET NE MENTSEN MEG SENKI!

Szerző: Nemonte Nenquimo, Mitch Anderson
Fordító: Szabó Zsigmond
Kiadó: Corvina Kiadó

Megváltani a vadakat, civilizálni őket, az anyaszentegyház keblére téríteni őket - ismerős szlogenek ezek, nem? Valamennyi gyarmatosító, aki eljut a világ addig elzárt helyére, egyből viszi magával saját hiedelmeit, hitvilágát, és feltétlenül magasabb rendűnek hiszi magát a helyi lakosoknál. Nem történt máshogy ez az az ecuadori Amazonas mellett élő waorani törzzsel sem, akiknek életét misszionáriusok dúlták fel. Fehér keresztény férfiak, akik hivatásuknak tekintették a térítést, ami felettébb fennkölt tevékenység a hit alapját képező tízparancsolat erkölcsiségét tekintve, de ahogy szokott lenni, a Bibliával megérkezett a törzs életébe a környezetszennyezés, az alkohol, a nemi erőszak, a gyilkosság, a megfélemlítés. 

Mert a misszionáriusok sosem egyedül érkeznek ezekre az elzárt helyekre, hanem sokadmagukkal, katonákkal, kereskedőkkel és gátlástalan kalandorokkal, akiket egyrészt a kaland, másrészt az üzlet éltet. Vérszívókkal magyarul, akik gazdaságilag (olaj, ásványi kincsek, fa) kihasználni igyekeznek a civilizálatlannak tartott helyi közösségeket, az átverés, a valódi szándék elfedése mindennapi gyakorlat náluk, a minél nagyobb profit elérése céljából. Ha betekintést nyerhetnénk az egyházi levéltár üzleti megállapodások részére, hány ilyen szerződéssel találkozhatnánk! Térítés elősegítése céljából a papok szemet hunynak a világi bűnök elkövetése felett, aztán elküldenek valami naiv idealistát igét hirdetni, akinek, mire felnyílik a szeme, már késő.

Nem véletlenül segélykiáltás a cím: Minket ne mentsen meg senki! Nagyfokú elkeseredettséget fejez ki, mint a szakállas vicc: apa és fia rossz társaságba keveredik, ahol az apát pofon vágja valaki. Mire a fiú kakaskodva az erőszakoskodó felé: de még egyszer nem meri megütni! Puff, kap az apa még hatalmas taslit. Fiú: na de még egyszer nem meri megütni, ugye!? Újabb hatalmas pofon. Nyögdécselni kezd az apa a fia felé: jaj, fiam, ne védj ennyire, még a végén agyonvernek... Hasonló helyzetben vannak waorani törzs tagjai is. A szerző ottani őslakos, Nemonte Nenquimo, aki saját történetébe fűzve osztja meg az ecuadori Amazonas waorani törzsének életét. A műből leszűrhető, mennyire szimbiózisban élnek a természettel, alázatos szenvedéllyel elvéve belőle annyit, ami fenntartásukhoz szükséges. Az élő közegben, aminek maguk is részei, nagyon fontos szerepet kap az erdő, a folyó, az ott honos állatok is. Kultúrájuk, hiedelmeik és sámáni hitviláguk mind szerves egységet képez környezetükkel.

Nemonte Nenquimo nem egyedül írta meg ezt a könyvet, hanem amerikai partnerével, Mitch Andersonnal együtt. A szerzők a hagyományos életmód citálása mellett leírják, mit jelentett az őslakos nő gyerekkorában a feje felett elhúzó repülőgépek jelenléte: egyrészt cukorkákat, színes ruhákat, jól kinéző, de értéktelen csecsebecséket, amelyekért cserébe kihúzták a talajt a lábuk alól. Hiszen az olajtartalékokért és a faanyagokért kiirtották az esőerdőt, nagyfokú környezetszennyezést hagytak maguk után. Immunitások alkalmatlan volt a fehérek betegségeinek elviseléséhez, tömegével hulltak el a nekünk banális betegségektől. Átnevelésük nagyban zajlott, önrendelkezési joguk semmibe vételre került. Két kultúra összecsapásakor mindig az marad alul, aki gyengébb, érdekérvényesítésre alkalmatlanabb. Aki olvassa a művet, óhatatlanul is ráncolja a homlokát, hogy ezt akkor most hogy is? Hogy tényleg elkövettünk ilyet a fehér faj felsőbbrendűsége és a szent profit érdekében? Dühítő felfedezés. Nem való mindenki a kötet, gyomor kell hozzá - de ettől függetlenül: olvassátok!

Fülszöveg

Azt ​mondják, a waoranik történetei tartják életben az amazonasi esőerdőt. De ha buldózerrel vájnak utat az emlékeiken át, ha olajkutakkal fúrnak le a mélybe, az ősök fekete vérét kutatva, akkor az Omere meghal – az erdő, az otthon, az emlékek, a Minden. Az ecuadori Amazonas bioszférája a Föld biológiailag legváltozatosabb helye, és egyben Ecuador legnagyobb kiaknázatlan olajlelőhelye. Az ötvenes években az evangélikus misszionáriusok felvették az első tartós kapcsolatot az ott élő waorani törzs tagjaival, megnyitva az egykor teljesen megközelíthetetlen esőerdőt és az ott élők világát az olajtársaságok, fakitermelők és telepesek előtt. Két évtizeden belül az őslakosság fele meghalt az idegen betegségekkel szembeni immunitás hiányában, miközben célzott átneveléssel próbálták felszámolni hitüket, életmódjukat, aláásni az önrendelkezéshez való jogukat. Erről mesél az ecuadori Amazonas mélyén, a waorani törzs tagjaként született Nemonte Nenquimo ebben a megdöbbentő, fájdalmasan szép és inspiráló memoárban, amelyben a bennszülöttek életét aprólékos és lenyűgöző részletekben örökíti meg.

Köszönöm a lehetőséget a Corvina Kiadónak!
A kötetet kedvezményes áron megrendelhetitek a kiadó honlapjáról a lenti borítóképre kattintva.

Kövess minket Facebookon is!

Termékadatok

Cím: Minket ne mentsen meg senki! - Remény és ellenállás az Amazonas esőerdeiben
Szerző: Nemonte Nenquimo - Mitch Anderson
Fordító: Szabó Zsigmond
Kiadó: Corvina Kiadó
Oldalak száma: 400
Megjelenés: 2024. október 04.
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789631370522
Méret: 197 mm x 138 mm x 30 mm
Share:

Megjegyzés küldése

Designed by OddThemes | Distributed by Blogger Themes