Vártemplom (Schlosskirche), Wittemberg

KÖNYVAJÁNLÓ
A PAPAGÁJOS ABLAK

    Szerző: Mörk Leonóra
Kiadó: Jaffa Kiadó

Kultúrtörténeti utazás
egyedül, gyalog, kocsival, komppal, szamárháton.
Szökj meg te is a saját életedből,
és járd be a neked fontos helyeket.
Csak úgy.

Hány ember, hányszor gondolhatta el, hogy most aztán elég, a legjobb lenne megszökni saját életéből. Nos, Mörk Leonóra ebben a művében, A papagájos ablakban meg is teszi. Útra kel egyedül, vonaton, autóval, komppal, gyalogszerrel és szamárháton bejárja vagy érinti a régi Német-Római Birodalomban csak Királyok útjának nevezett helyet, de megfordul Szent Jakab és Szent Márton német vonatkozású útjain, de legfőképpen a Luther-úton. Eljut Drezdába, Wittenbergbe, Lipcsébe, Erfurtba, Weimarba, Eisenachba. Többek között. Óvárosokban kóborol, ahol megállni látszik az idő: a két vagy ötszáz évvel azelőtti ember szinte ugyanazt látta az ablakából kikandikálva, mint az író napjainkban. Van ebben valami borzongató, nem?

Ja, és még sincs egyedül: elkíséri őt mindenhova egy pici Luther figura, Luthi, amint azt az író férje elnevezte. Mert a cél: bejárni Luther Márton életének főbb helyeit. Tudtad, hogy eredetileg Luder volt a családneve?

Ők ketten számos élménnyel lettek gazdagabbak az út során, amelyekről mi is képet kaphatunk, ha elolvassuk a művet. Utazás önmagához, ez fedi le a képet igazán. Bár Luther az első számú kultúrtörténeti személyiség az út során, de ott van a poggyászában Erős Ágost, és az ő metreszének sanyarú sorsa: 11 év boldogságért mindent elvesztett és fél évszázadnyi magánnyal bűnhődött. Beemelte Goethet, Madarász Henriket, és még egy csomó potentátot.

Választ kereshetünk arra a kérdésre, mi a tartós kapcsolat záloga: szerelemből vagy erős elhatározásból házasságot kötni? Ha igazán együtt akarsz maradni valakivel – életszerű határokon belül – akkor együtt is fogsz maradni, ahogy Luther és felesége is tette. „A humorosnak szánt mondás szerint a reformáció azért tört ki, mert VIII. Henrik el akart válni, Luther pedig meg akart nősülni.”

Mörk Leonóra  és Luthi kénytelenek egyedül megoldani egy csomó dolgot, amelyekkel eddig nem nekik kellett megbirkózniuk, legyen az olyan egyszerű tevékenység, mint például hogyan nyílik ki annak a nyomorult bérelt autónak a csomagtartója?! Az író olvasta a Britt-Marie-t (szívembe zárva érte), és amíg én jókat göcögtem a könyv tartalmán, addig őt megbénította a felismerés drámája: nem, nem, nem, én nem akarok olyan lenni a mindennapok gyakorlati teendőjében, mint Britt-Marie. Emlékszünk, hogy csetlett-botlott szegény főhős saját életében, problémát okozva számára a legegyszerűbb hétköznapi feladat is? Nos, az író ettől kívánt menekülni. Én pedig szentté avatom érte.

Igen, szentté.
Saját magunk korlátait megugorni a legnagyobb cselekedet.
Meg a legnehezebb is.

Szerintem olvassátok!

Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints!

Köszönjük, Jaffa kiadó!

Fülszöveg

Olykor szabadságra kell mennünk a saját életünkből. Amikor fordulóponthoz érkezünk, és rádöbbenünk, hogy már régóta nem azzal töltjük a napjainkat, amivel szeretnénk. Amikor végre meghalljuk, mit mond addig makacsul elnémított belső hangunk. Amikor megértjük, hogy ki kell lépnünk a megszokott környezetünkből, mert csak így láthatunk rá önmagunkra, és találhatjuk meg a hitelesebb élet felé vezető utat.
Sokan ilyenkor felülnek egy Spanyolországba tartó repülőre, és meg sem állnak az El Caminóig. A papagájos ablak szerzője másfelé indult, Németországba, ahol szintén vezet egy zarándokútvonal, összekötve Luther életének legfontosabb színhelyeit. Utazott hajóval az Elbán és szamárháton fel Wartburg várába, lakott romantikus panzióban és gótikus kolostorban, sétált girbegurba középkori utcákon és tévedt el őserdőben, s eközben megtanulta újraértelmezni legfontosabb élményeit, emlékeit. Hiszen egy régi történelmi alak és egy mai, modern átlagember is könnyen találhatja magát hasonló helyzetekben, nézhet szembe hasonló kihívásokkal, és tapasztalhat meg hasonló érzéseket.
A papagájos ablak egy szökés történetével indul, és egy megérkezéssel fejeződik be. De ahogy a mondás tartja: ahol egy út véget ér, ott elkezdődik egy másik.

A Collegienstrasse végén álló, majd ötszáz éve csak Luther-házként ismert kolostor előtt nem a házigazda szobra üdvözli a vendégeket, hanem a felesége siet át az udvaron lobogó szoknyával. És teljes joggal, mert a Barbara Cranachtól tanultakat kiválóan hasznosítva ő szedte ráncba ezt a házat és annak minden lakóját, beleértve az urát is. Az esküvőjük idején a barátcella magányához szokott férj már elmúlt negyvenéves, így kezdetben elég nehezen vette fel a fordulatszámot.
"A házasság elején különös gondolatai támadnak az embernek. Az asztalnál ez jut eszébe: >>Eddig egyedül voltál, most kettesben vagy.>>"

Kövess minket Facebookon  is!