Tanult tehetetlenségek, bizalmatlanság, erőszakos minták valódi kitörési esélyek nélkül egy lepusztult, távlatok nélküli, korlátozott lehetőségeket kínáló francia iparvidéken - röviden erről szól Nicolas Mathieu két elbeszélése. Egy ötvenes nő és egy kényszernyugdíjazott rendőrbíró története, akiknek sorsa gyorsvonati sebességgel halad baljós végzetük felé.
KÖNYVAJÁNLÓROSE ROYAL / WAGNER BÍRÓ
Szerző: Nicolas MathieuFordító: Király KatalinKiadó: Typotex Kiadó
Rose Royal
Idézet a könyvből
„Luc kinyitotta az asztalon heverő kezét, és a tenyerük összesimult. Nem voltak sem fiatalok, sem szépek, sem túl boldogok. Nem állt előttük az élet. Egy nő és egy férfi alkohol- és pénzproblémákkal, a ráncaikkal és kielégületlen közösüléseikkel, az autókulcsaikkal és a tablettákkal, amelyeket minden étkezéshez be kellett venniük, mocskos szokásaikkal és emlékeik kalandos történeteivel, számlákkal az előszobai kis szekrényen, távirányítóval a tévéműsoron, erőfeszítéseik összefoglalásaként harminc évnyi papírszeméttel tömött, színes mappákkal. Egy férfi és egy nő, ami a leghétköznapibb, a legfontosabb, egy nő és egy férfi, kéz a kézben, abban a hitben, hogy megértik egymást. Több sem kell egy párkapcsolathoz.”
Wagner bíró
A másik történet címszereplője, Wagner bíró, múltjában igen figyelemreméltó ranggal, komoly felelősségekkel, súlyos sértettséget dajkálgat: ismeretlen okból, megítélése szerint jogtalanul bocsátották el bírói állásából (kényszernyugdíjazzák). Dühös és méltatlannak találja félreállítását, így napjai félelemben (mikor támad a maffia, akinek egyes tagjait ő ítélt letöltendőre) és monotonitásban telnek, dohányzik, italozik, semmittevéssel mulatja az időt, csak a múlt emlékein meditálva. Ebből a tespedésből egy rablás zökkenti ki, amikor szeretett lőfegyverét IS elragadják tőle, a lelkén esett sebekről nem is beszélve. Nagy elánnal nyomozni kezd a tettesek után, mint kiderül, két fiatalkorú egyénről van szó. Az egyik megrögzött bűnöző már, de a másikkal esetleg lehet valamit kezdeni.
Idézet a könyvből
Az utóbbi években egyik felelősség a másik után párolgott el, mind gyakrabban lustálkodott sokáig az ágyban, áthajtott a piroson, de észre sem vette, elment, és nem oltotta le a villanyt, elszunyókált híradó közben, vagy kétszer vette be a gyógyszereit. Fokozatosan elhagyta magát, vállalta a homályt, és mindebben a leginkább meglepő az ebből fakadó fura megkönnyebbülés volt, hiszen alapjába véve már senki sem akart tőle semmit. Békén hagyták. Az öregedésnek legalább ennyi előnye volt: a többiek leszálltak róla.
Jelképrendszerükben hasonló a két elbeszélés, a lőfegyver, a magányosság és a társadalmi-magánéleti folyamatokba vetett bizalmatlanság és a kitörésre való esélytelenségük kap hangsúlyos szerepet. A helyszín olyan francia vidék, ami lepusztult, távlatok nélküli, tanult tehetetlenségek mentén haladva újra és újra kitermeli magából azokat az alakokat, akik kénytelenek szüleik rossz sorsát folytatni. Végzetszerű kényszerpályákon sodródnak az erőszakos halál felé, hiába van lőfegyver a birtokukban. A vékonyka kötet mély igazságok kibontásával és realizmusával tüntet, miközben szimbólumok mentén halad az elodázhatatlan végkifejlet felé. A bizalomnak mindig ára van, nincsenek egyértelmű válaszok arra, hogy miért érdemes mégis bízni, ugyanakkor alaposan megfontolni, hogy ezt a nagyszerű tulajdonságot kivel szemben érdemes alkalmazni. A remény, hogy most valami nagyot tehetünk, hogy most valami egyetemesen jót tehetünk, nemcsak előre képes vinni, hanem akár a végzetünkbe is, ha tévedünk a másik személyiségének megítélésével kapcsolatban. Röviden és tömören úgy is meg lehet fogalmazni a fentieket: nem simogatjuk meg az ismeretlen oroszlánt, mert megöl bennünket. De ugye, ki lát oroszlánt egy sármos férfiban vagy egy nyegle suhancban? Aztán, amikor harap, már késő, és hiába az alapélményük része, miszerint nem érdemes megbízni senkiben sem, ha egyszer kivételt emelnek ki az arctalan tömegből, és rossz lóra tesznek. A szerző remek dramaturgiával és írói eszközeinek felvonultatásával adja át olvasóinak a fenti élményt.
Szerintem olvassátok!
Fülszöveg
A kötet két sötét tónusú elbeszélése két magányos lélek balladája, akiket látszatra nem sok minden köt össze azon kívül, hogy mindketten revolvert hordanak maguknál, ám valójában ugyannak a nyomasztóan levegőtlen világnak a lakói, és tudtukon kívül mindketten végzetszerű kényszerpályán sodródnak az erőszakos halál felé. A Rose Royal főhőse, Rose ötvenes, magányos nő, aki estéit egy levitézlett bárban tölti, italban és futó kalandokban keresve felejtést. Egyetlen állandó társa egy revolver, amelyet legutóbbi balul sikerült kapcsolata után azért vett, hogy meg tudja védeni magát „a szemétládáktól”. Egyik este azután megismerkedik a hozzá hasonlóan elhasznált és kiábrándult Luc-kel, és úgy dönt, hogy ad egy utolsó esélyt a szerelemnek. A Wagner bíró címszereplője a terrorelhárítás egykori magas rangú tisztje, aki teljes magányban, emlékein merengve tölti egyhangú napjait, mígnem egy karácsony estén két motoron száguldó suhanc kirabolja. A bíró egy utolsó kiruccanást téve a múltba saját szakállára kinyomozza az elkövetők személyét, és egyikükkel, a kettő közül a gyámoltalanabbnak és intelligensebbnek tűnő sráccal összeismerkedik, amiből különös kis barátság alakul ki: Johann, a jövőtlen lakótelepi huligán talán megkapja az esélyt a kikapaszkodásra.
Nicolas Mathieu
Nicolas Mathieu (1978) francia író. „Olyan világba születtem, ahonnan mindenáron menekülni akartam” – alkotóként éppen ez a világ, Északkelet-Franciaország lepusztult iparvidékeinek korlátozott perspektívájú világa foglalkoztatja. Történelmi és filmes tanulmányait követően Párizsba költözött, ahol alkalmi munkákból tartotta fönn magát, dolgozott tévés gyakornokként, szövegíróként és magánoktatóként, miközben forgatókönyveket és elbeszéléseket kezdett írni. A világsikert második regénye, a Gyermekeik is utánuk hozta meg a számára, amely 2018-ban elnyerte a legrangosabb francia irodalmi elismerést, a Goncourt-díjat, és angol fordítása a New York Times bestsellerlistájára is fölkerült. Művészetére a francia realizmus hagyományát folytató szociális érzékenység mellett a noir műfaja és az amerikai déli irodalom is hatással van.
Megjegyzés küldése