Két múltban élő anya, akik képtelenek szabadulni kedves halottaik emlékétől. Kizárják életükből az objektív valóságot, magukkal rántva családtagjaikat is komor világukba. Amikor évtizedek múlva találkoznak, az árulás keserves ténye éket ver a valamikori barátnők közé.
KÖNYVAJÁNLÓ
EGY LÁNY PÁRIZSBAN
Szerző: Kristin Harmel
Fordító: Stier Ágnes
Kiadó: Maxim Könyvkiadó
1939 Párizs, Elise LeClair, amerikai állampolgár, a nagy művész, Olivier LeClair felesége. Férje művészete felfelé ível, mellette tevékenyen rést vesz a kommunisták mozgalmában, és elnyomja a szintén művészi ambíciókkal rendelkező feleség ilyen irányú törekvéseit. Amikor az asszony állapotos marad, hirtelen más lesz fontos az alkotás helyett, de aggodalmai, amelyek férje politikai beállítódottságával és tevékenységével kapcsolatos, Franciaország német megszállása után hatványozódnak. A forró fejű férj azonban negligálja ezeket és tetteivel családját is veszélybe sodorja.
Juliette Foulon szintén amerikai állampolgár: éppen terhes ő is, 2 már meglévő kisgyermekkel. Könyvesboltja van, ahol összegyűjti a számára kedves embereket, elesetteket és segítségre szorulókat egyaránt. Amikor Elise rosszul lesz a szeme láttára, azonnal segítségére siet. Juliette-et mindig is vonzották – már azelőtt is, hogy saját gyerekei lettek volna – az elveszett gyerekek, sérült madarak, kóbor macskák, bárki, aki segítségre szorult. Amikor kiderül, hogy mind a ketten amerikaiak, még közelebb kerülnek egymáshoz. Olyannyira közel, hogy Elise hónapokra rábízhatja gyermekét, amikor férje forrófejűsége miatt veszélybe kerül az életük. A háború után azonban hiába keresi a a Foulon családot, a házuk helyén üres telek található, romokkal. Tizenöt évig Párizsban gyászolja a lányát, aki mások szerint meghalt, sírköve is van, és csak annyit szeretne megtudni Juliette-től, hogy pontosan mi történt. Egy véletlen sodorja 1960 New York-jába, ahonnan válaszokat remél a fentiekre. A valóság azonban sokkal összetettebb, mint azt Elise képzelné, mind a magánéletét, mind a háború előtti alkotásai művészeti értékét, mind azon tárgyak hollétét illetően.
El tudom hinni, hogy létezik ilyen nagyságrendű gyász, a szerző kitűnő érzékkel jelenítette meg az irodalom eszközeivel, de nem tudom elfogadni, hogy valaki ennyire önsorsrontó legyen gyászában - ami persze semmit sem csorbít a kötet irodalmi értékén. Azt el kell fogadni, hogy mindenki másként gyászol: van, akiknél rövid ideig tart, másoknál hosszabb ez az idő, és vannak, akik egész hátralévő életükben. A két főhős olyan karakter, akik veszteségeik miatt elgyötörten akarnak élni a múltban és csak a múltban, évtizedekig is akár, magukkal rántva családtagjaikat is a rosszul értelmezett valóságukba. Az éltük puszta túlélés és nem élés a tragédia óta. Végletekig megélt gyász, elkent hazugságok, önhitt vádak és fals érzelmek tényekkel kapcsolatban: kedvem lett volna istenesen megrázni mind a kettőt, de hiába, összetört, keserű nőkké vágta őket össze a sorsuk. Ugyanakkor... honnan tudnák az áldozatok, hogy hogyan kell nem dühöseknek lenniük? Hogy hogyan kell ekkora veszteség átélése után nemcsak túlélni, hanem élni is? Az önvád, a bűntudat és a harag veszélyes elegy. Szellemek veszik körül őket, akik nem engedik, hogy örüljenek, boldogok legyenek, visszatartják őket a való élettől.
Valószínűleg túl sok hasonló tartalmú könyvet olvastam, az egyharmadánál már világos volt számomra a végkifejlet, csak az útra voltam kíváncsi, ahogyan elért odáig. A pokolba vitt a főhősök útja, saját, külön bejáratú poklukba, ahonnan visszajönni nem mindenkinek sikerül. A szerző a lélek sötét bugyraiba nyúlt bele dramaturgiájával, csöpögtetve az információkat a két idősíkon játszódó történetében, kalandos utakon felfedeztetve az olvasókkal, hogy a kiutat nemcsak megtalálni nehéz, hanem élni is a fellelt lehetőségekkel. Tudomásul kell venni, hogy halálos veszély során az emberek viselkedése kiszámíthatatlan. A krízishelyzet az egyik emberből gyávaságot, a másik emberből hősiességet hoz ki, de vannak esetek, amikor mind a kettőt egyszerre. Ennek tragédiáját pedig mindig az ártatlanok szenvedik meg a legjobban.
Szerintem olvassátok!
Fülszöveg
Amikor Elise a német megszállók célpontjává válik, Juliette-re bízza a legértékesebb kincsét, a kislányát, Juliette saját lányának játszópajtását. De háború idején nincs biztonságos hely, még egy olyan csendes kis könyvesboltban sem, mint Juliette üzlete, a Librairie des Rêves, és amikor a környéket bombatalálat éri, Juliette élete is romba dől.
Több mint egy év elteltével, a háború vége után Elise visszatér, hogy újra a lányával legyen, de a barátnője könyvesboltja helyén csak romokat talál. Juliette-nek pedig nyoma sincs. Mi történt a lányával azokban a szörnyű, utolsó percekben? Úgy tűnik, Juliette-et a föld nyelte el, és magával vitt minden választ. Elise-t a kétségbeesett kutatás New Yorkba – és Juliette-hez – sodorja, egy utolsó, végzetes találkozásra.
Kristin Harmel
Megjegyzés küldése