A halál magasztos, fenséges és félelmet keltő - ugyanakkor számos gyakorlati kérdés is felmerül körülötte. A félelem talán csökkenthető, ha hajlandók vagyunk megfogalmazni ezeket a kérdéseket és illő alázattal, nyitott kíváncsisággal meg is hallgatni a reájuk adható - helyenként finom humorral megfogalmazott, meghökkentő - válaszokat. 
KÖNYVAJÁNLÓMegeszi a macskám a szememet, ha meghalok?
Szerző: Caitlin DoughtyFordító: Fejérvári BoldizsárKiadó: Figura Könyvkiadó
Ezzel és ehhez hasonló más fontos kérdésekkel foglalkozik Caitlin Doughty Megeszi a macskám a szememet, ha meghalok? című könyve, amely mind-mind a halállal és azok rettenetesen gyakorlati oldaláról, a holttestekről szól. A napokon belül megjelenő kiadvány szelíden humoros, meghökkentően profán, minden titkot leleplez, amiről az átlagember sosem tudott, nota bene, amiről hallani sem akart soha. Miért ért ennyire a hullákhoz a szerző? Azért, mert Caitlin Doughty netes temetkező, halálszakértő - legalábbi rögvest az első lapokon így hivatkozik magára.
A műben összegyűjtésre kerültek azok a kérdések, amelyeket Caitlin tevékenysége okán eddig kapott, és amelyeket a legérdekesebbeknek tart. Rögvest siet leszögezni, hogy a halállal kapcsolatban nem létezik rossz kérdés. Mi a fontosabb, a romló test vagy halhatatlan lélek? Milyen gyorsan indul rothadásnak egy elföldelt test? A halálról gondolkodni egyáltalán nem morbid dolog: születtünk, egyszer meghalunk, ennek abszolút bizonyossága van. Miért félünk hát tőle? Mert hogy félünk, szinte kivétel nélkül mindenki fél, az egyszer biztos.
Lehetséges, hogy a megismerés folyamata itt is segíteni képes a félelmen? Bármennyire is nem tudjuk teljes bizonyossággal, mi történik velünk a vég bekövetkeztekor, azért a kérdéseinkre adott válaszokból egyfajta belenyugvást, beletörődést remélhetünk. Ebben nyújt segítséget Caitlin Doughty könyve: bármit lehet kérdezni tőle, és ő a legjobb tudása szerint válaszol. A nehéz témát kellő empátiával, szórakoztató módon járja körbe, azt vallja, hogy a halál és annak bekövetkezte pont olyan természetes, mint mondjuk maga a születés - én pedig egyetértek vele. Persze, a fenti hozzáálláshoz felnőtt emberekre van szükség, akik tudomásul veszik a megváltozhatatlant. Erős lélek és jó humorérzék sem utolsó, ami megkívántatik ahhoz, hogy gyakorlati szempontok alapján viszonyuljunk az élet végéhez.
- Megtarthatom a szüleim koponyáját a haláluk után? Kicsit macerás a bürokrácia és a jogi környezet miatt, és elvileg nem - de gyakorlatilag: miért ne? (Itt részletesen kivallattam a Google-t a porvafélék nemzetségéről, és kedvtelve nézegettem őket, hogy AHA, szóval ti vagytok azok a húsevő rovarok, akik tisztára pucoljátok a csontokat. Mindenki megnyugtatásául: ezek a kis bogarak nem élő szövetekre gerjednek.)
Fülszöveg
Minden halállal kapcsolatos kérdés jó kérdés. A világ leghíresebb temetkezési vállalkozójának a könyvében a gyerekek nyíltan és őszintén kérdeznek a halálról. Caitlin Doughty szerint így is kell beszélni róla. De utánozhatatlanul laza stílusában, ám mindig tiszteletteljesen nem csak a gyerekeknek enged bepillantást a tabuk és gátlások fekete függönye mögé. Szakmai hozzáértéssel és humorral oszlat el sok mítoszt és kétséget a haldoklásról, a test bomlásáról és az azt kísérő jelenségekről. A szerző szerint az élet végét nem tehetjük kellemessé, de megismerhetjük, hogy ne féljünk a haláltól. Végül is a halál fontos eleme valóságunknak. Enélkül nincs élet, és előbb-utóbb mindannyiunkkal megtörténik.
És nem, ha meghalsz, a macskád nem eszi meg a szemedet. Vagy legalábbis nem azonnal.
Caitlin Marie Doughty (1984. augusztus 19.) amerikai temetkezési szakember, író, blogger, You Tuber, a halotti elfogadás és a nyugati temetkezési ágazat reformjának szószólója. A Los Angeles-i Clarity Funerals and Cremation tulajdonosa, az Ask a Mortician című websorozat alkotója, a The Order of the Good Death (A Jó Halál Rendje) alapítója, és három bestseller könyv szerzője.
Megjegyzés küldése