A Rejtvénykészítők Társasága örökbefogad egy, a kúriájuk ajtaja előtt kalapdobozban visító csecsemőt. Hogy ki és miért pont őelőttük hagyta a kisfiút, az egyetlen megfejtetlen - ráadásul több évtizedes - rejtély marad a társaság életében. De lehet, hogy valaki tud mindent, csak hallgat, mint a sír?
KÖNYVAJÁNLÓA REJTVÉNYKÉSZÍTŐK TÁRSASÁGA
Szerző Samuel BurrFordító: Schmidt JolánKiadó: General Press Kiadó
Idősödő, vagány emberek megalapítanak egy klubot, a Rejtvényfejtők Társaságát, ahol időről időre önmagukat szórakoztatják a legkülönbfélék fejtörők megoldásával. Idővel a főhősnek, Pippa Allsbrooknak az az ötlete támad, hogy egybe kéne költözniük, immáron nemcsak élni, hanem megélni is a tevékenységükből, miközben a magánéletükben is segítséget nyújtanak egymásnak nehézségeikben, betegség vagy bármilyen más területen is. Az ötletet nagyszerűnek tartják, és be is válik, végül 1-2 kivétellel valamennyien egy lakóhelyen élnek. A társaság fénykorában egész Európában a legnagyobb független rejtvénykészítő és -forgalmazó volt. Pippának már csak egy vágya van: egy gyermek. Miután a termékeny korból kifutott, ezért nevelőszülőségről ábrándozik, de a kommuna leszavazza a kérelmét, így kicsit durcásan, de tudomásul veszi a lakóközösség döntését. 1991-et írunk, amikor a már hatvannégy éves Pippa a Rejtvénykészítők Társaságának otthont adó kúria ajtaja előtt egy kalapdobozban visító csecsemőt talál, egy kisfiút. Képtelen sorsára hagyni, felneveli - így nem is csoda, ha 2016-ban a talált fiú, Clayton Stumper, áll Pippa koporsójához a legközelebb.
Veni, vidi, solvi (jöttem, láttam, megoldottam), tartják a társaságban, és eszerint rugaszkodtak neki Clayton (a talált gyermek) rejtélyének is: honnan származik? Kik a szülők? Miért éppen a Rejtvényfejtők Társaságának ajtaja előtt hagyták a csecsemőt? Nos, eleddig ez az egyetlen olyan rejtély, amivel még évtizedek múlva sem boldogulnak a tagok. Vagy van valaki mégis a társaságban, aki biztosat tud Clayton származása felől, csak hallgat, mint a sír? Mindenesetre Pippa még halála előtt készít egy soklépéses fejtörőt a fiúnak, reményt csepegtetve bele: ha elég hatékonynak bizonyul, akkor akár meg is tudhatja, honnan származik. De Clayton végtelenül ügyetlen a fejtörőkben... ennek ellenére nekiindul kalandokban bővelkedő útjának.
Két idősíkon játszódó történetet tart kezében az olvasó, egyrészt a jelenben Clayton nyomozását izgulhatja végig, másrészt Pippa és a Rejtvényfejtők Társasága múltjában nézhetünk szét. Dinamikáját tekintve, talán Pippa múltja sokkal ígéretesebb, mint Clayton jelene, tekintve a fiatalember tétova szemlélődését és siránkozását. Magára talál idővel, csak ki kell bekkelni. Az elsőkönyves szerző nagyszerűen adagolja a feszültséget, a rejtvényeket és rejtélyeket. Ahogy egy labirintusban (ami akad is a műben), úgy lehet tippelgetni és fejtegetni a titkokat, emberekkel és eseményekkel variálni, előre találgatni, mi is lehet a megoldás. Jómagam sosem voltam nagy rejtvényfejtő (most dobtam ki pár rám maradt, megfejtetlen olasz rejtvényt itthonról, mert sosem állhattam felette ülni és agytornászni), de az intuíciómra támaszkodva azt gondoltam, hogy... és igazam lett. Örültem neki! Pippa korába betekintve sokat kap az olvasó a 20. század közepére jellemző patriarchális társadalom megoldási modelljeiből, felfogásában és férfiközpontúságából. Jó olvasni, hogy miként vette az akadályokat a fiatal lány, és hogy az idősödésével hogyan lett egyre magabiztosabb mindabban, amiben hitt és amihez értett.
Szerintem olvassátok!
Fülszöveg
VENI, VIDI, SOLVI.
JÖTTEM, LÁTTAM, MEGOLDOTTAM.
Samuel Burr
Megjegyzés küldése