Tizenegy novella a szülő-felnőtt gyermek, a társas magány, az idősödés, az élet felgyorsult módja, valamint árulások és félrenézések, csalások és csalódások, ambivalens családi viszonyok, önáltatás és kiútkeresés témaköréből. A szerző írói eszközeivel hozza közel az olvasókhoz a történeteket, azt az érzést, hogy ezek, ezek bizony akár velem is megtörténhettek volna, vagy velem is meg fognak történni, ha nem vigyázok. Hát vigyázzunk!
KÖNYVAJÁNLÓVATTACUKOR
Szerző: Rakovszky ZsuzsaKiadó: Magvető Kiadó
Tizenegy novella, amelyek többségének tartalma így vagy úgy megérintik az embert, meghökkentik, hogy te jószagú úristen, ez velem is megtörténhetett volna! Az elbeszélések helyszínei és időbeliségei a legkülönfélébbek, a mai Budapesttől az ötvenes évek Budapestjéig, a cári Oroszországtól a vidéki Magyarországig bárhol és bármikor játszódhatnak a történetek. Közös bennük, hogy mindegyikben életszemléletek, értékítéletek és korosztályok felfogásai ütköznek össze és teremtenek feszültséget a rövidebb-hosszabb novellákban. Különösen érdekes, amikor szülő-felnőtt gyermek párharca vagy kommunikációjuk reménytelensége csap össze. Olvasóként tanúi lehetünk olyan attitűdnek, amikor az idősebb korosztályba tartozó ember már nem is bánja, hogy szűkösen mért élete a végefelé közeledik: elment mellettem a világ, suttogja, én már nem tudom és nem is akarom megérteni a jelenben zajló folyamatokat. Nem tudok és nem is akarok bankolni, okostelefonnal bánni, bevásárlást online rendelni, és amikor pénzintézeti ügyet indítottam, nehéz volt szó nélkül megállni a fruskakorú ügyintéző elnyomott sóhaját arra nézve, hogy mi mindent mulasztok el, hogy nem tudom, mi az az app.
A szülő-gyermek kapcsolat nehézségein túl a családon belüli egyedüllét eseteit érdemes kiemelni, az elmagányodás kérdéskörének tárgyalását taglalni, belenézni emlékekbe, álmokba, és elsiratni azokat. A novellák hősei egyes szám első személytől a távolságot tartó egyes szám harmadik személyig bármelyikben mesélhetik történetüket, amelyek aztán vagy velük esett meg, vagy figyelmes szemlélőjeként osztják meg a környezetükben tapasztaltakat. Nem kell ítélkezni, sugallja a szerző a lapokon, függetlenül attól, vagy pontosan azért, mert szereplői szinte kivétel nélkül megteszik ezt. Nincs új a nap alatt, a családi, munkahelyi dinamikákat és az egyén beidegződéseit nagyon nehéz felülírni és nem is az olvasók kötelessége ez. Pont elég, ha megértik és levonják a szükséges konzekvenciákat: hátha ezeket, pont a vaskos, értékes könyv elolvasása miatt nem követik el maguk is.
Jól van ez így? Jól bizony. Nézzük az elbeszéléseket! (A teljesség igénye nélküli felsorolás)
Vattacukor
Hogy tud tönkre tenni a rokonság egy jól induló párkapcsolatot? Mi a falu szája és milyen károkat tud okozni? A megbékélés, megalkuvás tanulmánya, az elvesztett paradicsom siratása, menekülés a valóságtól. És aki nem kell valakinek, majd kell másnak.
Csoda
Mi történik, amikor gyengék és öregek leszünk? Amikor ködössé válik az agy, és egy nyomorult mobiltelefon okosságát sem értjük meg, de igazán hozzá sem merünk nyúlni - és lenyeljük felnőtt gyerekeink elnéző mosolyait, de ingerült "mitnemlehetezenérteni" kifakadásaikat is az új kütyükkel kapcsolatban. A tétovaság bizonytalansággá érik, az új információk nagyon gyorsan követik egymást, akinek nem áll rá az agya ezekre, lemarad és szó szerint kimarad. Elfut mellette a világ, és már nem is nagyon bánja az ilyen személy, hogy az emberi élet véges, és neki már csak rövid ideje van hátra belőle. A digitalizáció veszélyei csalókat generálnak, akik éppen az ilyen idős mamikra vadásznak, mint a Csoda című novella hőse. A kiürült pénztárcát a nyugdíjig csak egy deus ex machinanak tűnő véletlen menti meg.
Áldozat
Amikor a múlt visszarántja az embert, és vélt vagy valós sérelmeket dédelget a gyermek, a szülő pedig nem az a talpraesett figura, aki határozottan és erős kézzel képes egy tinédzsert irányítani, hanem inkább riadtan tipeg-topog körülötte és szeszélyeinek ijedt kiszolgálója - nagy baj, nagy baj. És hogy miért olyan az immár felnőtt gyermek az idős szülőjével, amilyen? Mert arra lehet a legjobban haragudni, akit úgy istenigazából megbántottunk.
Határeset
Csöndes, megbízható, ártalmatlan jó tanuló, nem kiemelkedő, de nem is utolsó, középmezőny. Mire lehet elég ez? A legszebb lányok figyelmére csak elvétve, márpedig ebben a korban, középiskolában ennél nagyobb mérce nem létezik: hány szép lány veti rá csábosan a pillantását. Az introvertáltsága csak hab a tortán. (Félénk vagyok, de hódítani akarok! - nagy dilemma.) Mit tesz a félelem attól, hogy az osztály megvetett különcével barátkozik...?
A kávéfőzőgép
Megölte - suttogták egymásnak baljós riadalommal. Ki a hibás? A kávéfőző.
A király visszatér
...király a pszichiátriáról... Király, mondanám, de nem mondom. Társadalmi gúnyrajz mozgatórugókról, magán- és közcélok, elszánások keveredésével, amiből végül csak a maszatolás válik biztossá.
Győzelem
Az elkésett bosszú is bosszú.
Ballada
Egy nő kálváriája a plátói szerelmével, akit végül elnyert, de ahogy szokták mondani: vigyázz, mit kívánsz, mert még kapod és akkor kezdődik az igazi bonyodalom, amiben fuldokolva, esetleg visszasírja az ember a régmúlt nyugalmát.
Kétely
Három vetélés után gyerektelen házaspár hölgytagja új értelmet vél felfedezni a hitben. Férje rettenetes gyanakvással figyeli a folyamatot, bolondnak tartja az asszonyt, sajnálja is, szánja is, de rettenetesen dühös lesz, amikor egy szörnyű betegséggel küzdve a nő nem orvoshoz fordul, hanem szektája csodadoktornak kikiáltott személyében bízik. Persze, az asszony elhalálozik, a férj pedig elindul kideríteni: valóban csodadoktor-e az a férfi, vagy sem. A válasz borítékolható.
Ahogy minden elbeszélés kötetben, így ebben is voltak novellák, amelyekkel nem tudtam mit kezdeni, érdektelenül lapozgattam, jól van, haladjunk, a probléma ismeretlen és / vagy érdektelen volt számomra: amivel nincs semmi baj sem, belefér. Mindig és mindenkor ilyen a rövid történetekkel teleírt könyv. Ha már egyen elgondolkodott valaki, ha már egy megérintette, már megérte a mű megszerzése. Hát még, ha többnél érzi úgy, hogy neki szól, hogy mementóul, vagy figyelmeztetésül, majdnem mindegy. Az önáltatás, az ambivalens családi viszonyok, a rivalizáló versengés szinte mindig boldogtalanságot teremt. A címadó novellában (Vattacukor) említett ragacsos édesség a gondtalan fiatalság szinonimája - akkor az ember a fél karját is odaadta volna érte, de felnőve már valahogy nem ízlik - oda minden, amit akkor nem értékeltünk, azóta más feladatok nőttek fel velünk együtt, a sajnálkozás nem segít, menni kell tovább előre immáron azokkal a feltételekkel, amelyeket megteremtettünk magunknak, vagy megteremtettettek nekünk.
Szerintem olvassátok!
Fülszöveg
A Vattacukor tizenegy elbeszélését – játszódjanak azok a mai Budapesten, a 80-as vagy az 50-es évek vidéki Magyarországán vagy a cári Oroszország távoli vidékein, íródjanak egyes szám első vagy harmadik személyben, legyenek hosszabbak vagy rövidebbek – egy fontos tartalmi elem és egy szintén lényeges formai megoldás köti össze: a novellák zöme a különböző életszemléletek összeütközéseivel és a családi viszonyokkal foglalkozik, a szülő-gyermek kapcsolat nehézségeivel, kivált amikor már a gyermek is felnőtt, illetve a családon belüli egyedüllét eseteivel, az elmagányosodás stációival. Azzal az állapottal, amikor az emlékek és az álmok maradnak elérhető közelségben, vagy épp azok lesznek a kapaszkodók. Ugyanakkor Rakovszky Zsuzsa epikájában nemcsak az az izgalmas, mi történik, hanem az is, hogy arról hogyan szerzünk tudomást. A Vattacukorban az olvasó legtöbbször közvetítőkön keresztül értesül a történtekről: a jó szándékú takarítónő a férjének meséli el egy idős hölgy felzaklató kálváriáját, egy baráti társaság tagjai egymással osztják meg barátnőjük halálának körülményeit, a nyugdíjas szovjet belügyi tiszt a bolgár tengerparton avatja be az ott nyaraló magyar fiatalembert rettenetes gyerekkorába. Mindegyik esetben közvetett közvetlenségben leszünk részesei a történeteknek: ettől a látszólagos távolságtól pedig még inkább érezhetjük azt, hogy mindez akár velünk is megtörténhetett volna.
Rakovszky Zsuzsa
Megjegyzés küldése